A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-04 / 6. szám
■ Igen, itt találkozunk a Kehely vendéglőben, a híres „U Kalicku"-ban, mert nem vitás, ha Jaroslav Hašeknak, az írónak érdemeit, munkásságát emlegetjük, elsősorban Švejk, a derék katona jut eszünkbe, ő pedig a „háború után este hatkor" ide várta barátait. Különben Prágában járva könnyű rátalálni erre a vendéglőre, a metrón utazva egy-kettőre a Pavlov térre jutunk, ott pedig tábla mutatja, hogy merre menjünk. A Na bojíšti (Csatatér) utcát meg a vendéglőt nem is kell nagyon keresni, az ott parkoló autók hosszú sorát látva magunk is rátalálunk. A ferencjózsefi időket idézi a vendéglő. Ez az első benyomásunk, mikor leülünk s elénk helyezik a nagy korsó sört, mert itt minden olyan, mint Hašek, illetve regényhőse, Švejk idején volt. Lám csak, helyén a császár bekeretezett képe, és maga Palivec csapolja a sört, verkli muzsikál. A vendégeket egykori cs. és kir. hadsereg tiszti egyenruhájába öltözött pincérek szolgálják ki. Némelyik mellén még kitüntetés is díszeleg. — Ez igazán hašeki ötlet — állapítja meg Gyuri barátom. — Tetszene az írónak, de azt hiszem, nagyapáinknak is, akik ugyancsak csodálkoznának, ha látnák. Az ételek neve is a Švejket idézik: putimi gulyás, rostélyos molnárné módra, Bretschneider-sült, Dub hadnagy pogácsa, tyúkhús Katz tábori lelkész módra. — Ezt az utóbbit rendeljük meg — indítványozza barátom —, mert ugyebár a tyúkot az István házaspártól szerezte Švejk Kistarcsán. Megrendeljük, de nem hagyom megjegyzés nélkül az elnevezéssel kapcsolatos történeti tévedést. — Igaz, a tyúkot Kistarcsán szerezte —, de Lukáš főhadnagynak, mert Švejk akkor már nem a tábori lelkész tisztiszolgája volt. # Mégsem vitatkozunk, mert švejki így is az elnevezés ötlete. Ahogy mondani szokás: áttételes értelmű. Hašek, az író sohasem ragaszkodott szolgai módon a Palivec mezében Petr Babičky csapolja a sört valósághoz. Gyakran még a maga nevéhez sem, hiszen irodalomtörténészek megállapítása szerint 105 különféle néven 1200 tárcát, novellát, cikket publikált. — Csodálkozni fogsz — mondom barátomnak az étkezést befejezve —, tavaly amikor Kijevben jártam, azt kérdezték tőlem, hogy miként készülünk a Hašek-centenárium megünneplésére. — Nem csodálkozom — válaszol. Persze, mert köztudott, hogy Jaroslav Hašek már 1918-ban a Vörös Hadsereg katonája, kommunista volt, a Kijevben magyar és német nyelven kiadott Roham című katonaújság szerkesztője. Ott ismét meg is nősült, s hazatérése után bigámia miatt bíróság elé állították. — Azért nem csodálkozom — folytatja —, mert a svejki gondolkodásmódot ott korábban megértették, vagyis hát a Švejk írója ott értette meg ... Közénk áll azonban az őrnagyi egyenruhát viselő Josef Sluka üzemvezető és megkérdezi: — ízlett a magyaroknak is? Nagyszerű volt, mondjuk, s megkérdezzük: ki csapolja Palivecként a sört. Kiderül, hogy Petr Babičky. Megtudjuk, továbbá a főnöktől, hogy a 34 esztendős František Malý főszakács főztjét dicsértük, meg hogy csak az a rész, ahol mi ülünk, az egykori külvárosi kiskocsma az „U Kalichu", mert 1965-ben az egész házat átépítették, a vendéglőt bővítették, a Švejk első illusztrátorának, Josef Ladának a tiszteletére pedig külön termet létesítettek. — Különben mi úgy tudjuk — mondja —, hogy nem is kitalált név a Švejk, járt ide annak idején egy ilyen nevezetű ember a szomszédos utcából. Viszont Hašek, nem ide, hanem inkább a közeli Šolc-féle vendéglőbe járt. Talán az itteni dolgokat könnyebb volt onnan elképzelve, ott megírni... — Alázatosan jelentem — mondom az őrnagynak, azaz az üzemvezetőnek — jó itt, jó bizony, hogy így együtt lehetünk... Švejki a válasz: — Nájdeš mé každej večer vöd šesti hodin, vagyis — megtalálsz itt minden este hat órától. Szóval, értjük egymást. Persze, emlékbe elhozunk egy papírszalvétát, Švejk, a derék katona képével, és amikor elmegyünk a Šolc-féle vendéglő előtt, megállunk, mert eszünkbe jut, amit Josef Sluka mondott róla. — Nem is volt rossz az érvelése — állapítja meg barátom —, mert igaz például, hogy Hašek az itteni dolgokat Kijevben könnyebben, jobban megértette annak idején. Onnan elképzelve azt is tudta, hogy mit kell tenni. És ez nem találgatás, ez tény. Kell, szükségszerű a távlat a dolgok megértéséhez. Érdekes lenne folytatni ezt a beszélgetést, de nincs már időm, sietek. Mikor és hol találkozunk a legközelebb? Ha megint Prágában járok, természetesen, a Kehely vendéglőben, este hatkor... HAJDÚ ANDRÁS A szerző (2) és archívumi (2) felvételek A Kehely-vendéglő bejárata A vendégeket az egykori császári hadsereg tiszti egyenruhájába öltözött pincérek szolgálják ki ide, a Soic-féie vendéglőbe járt Hašek 4
