A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-28 / 5. szám
NEM ÉRTETTÉK MEG EGYMÁST / Robert Mercier \ A látogató megszólalt: — Jó estét... — Jó estét. — Doktor Bosch? A hímeves vegyész? Tegnap telefonon beszélgettünk. Azt tanácsolta, keressem fel. Emlékszik? — Hogyne. Jöjjön be ... kövessen, Mr. Hutton. Ez a laboratóriumom. — Sokat dolgozik? — Meglehetősen. Nyugdíjban vagyok, de a laboratóriumban mindig akad egy kis munka. Éppen kész a kávé . . Meginna velem egy csészével? — Nagyon szívesen. Egyébként, hm ... azért jöttem, mert a barátaim magához utasítottak. — Három kockacukor elég lesz? — Kettővel kérem. Azt mondták, hogy olyan mérget talált fel, amely után nem marad semmiféle nyom. — Meg akarja vásárolni a receptet? — Mondja meg az árát. — Először azt kell megtudnom, mihez kell a méreg. — Nem kerülhető el a magyarázkodás? — Nem uram. Ehhez ragaszkodom. — A mese nagyon hosszú, doktor úr. Szeretnék megszabadulni valakitől. — Kitől? — A feleségemről van szó. — Eltalálhattam volna. — Pokollá tette az életemet. Nem volt egy boldog napom, amióta elvettem feleségül. Önző, csak önmagával törődik. Gyűlölöm. — Megjelent a láthatáron a másik? Valaki, akit szeret? — Természetesen. Ha Jane-nak volna egy kis esze, akkor beleegyezne a válásba. Hallani sem akar erről. Azt mondja, hogy sohasem szabadulok meg tőle. Az arcomba röhög. — Vagyona van? — Valami kevés. No... nem veti fel a pénz ... nem arra fáj a fogam. — A gyilkosság az egyetlen kiút? — Az egyetlen. Mennyibe kerül a méreg? — Egy pillanat. Jól megfontolta a dolgot? — Igen. Nem bírom elviselni Jane-t. Az a gyanúm, hogy az emberek többsége azért vállalja a poklot, mert gyáva, nem meri kimondani, hogy gyűlöli a feleségét. Nem meri megtenni a sorsdöntő lépést. — Érdekesen fogalmaz. — Miért nem küldjük a másvilágra azokat, akik élve eltemetnek bennünket? Miért félünk a következményektől? — Ez nem gyerekjáték, uram. A méreg — egyetértek önnel — a leghatásosabb „fegyver". A célját elérheti. A felületes vizsgálat után majd azt fogják mondani, hogy a felesége természetes halállal halt meg. — Hiszen éppen ezért kerestem fel önt. Minden pénzt megadok. Tehát megkapom a mérget? — Már megkapta. — Micsoda?! — Beleöntöttem a kávéjába. — Ez rossz tréfa. — Nem tréfa. Biztosíthatom önt, hogy lenyelte a mérget, és ez a méreg nem hagy maga után áruló nyomot. Nem bizony. — Miért tette ezt velem? . — Nem szeretem azokat a férjeket, akik ilyenképp akarnak megszabadulni a feleségüktől. — Megőrült? — Sohasem voltam normálisabb, mint ebben a pillanatban. — Nem értem ... — Magához hasonló alakokkal gyakran találkoztam. Maga rossz ember, gonosz, önző, ilyennek született. — Mondom, hogy megörült! Én ... — Tegye el a revolvert... — Meghalok, jól van. Maga is belegebed a kalandba! Meghal... mert becsapott. — Miért emlegeti folyton a halált? — Az előbb azt mondta, hogy megmérgezett. — Ellenméreg is van ... — Adja ide azonnal, maga fenevad! — Nyugi, nyugi. Üljön le. Ha most megöl, ami valószínű, akkor sohasem találja meg az ellenmérget. Meghal, felfordul. Aha ... rendben vagyunk. Eltette a revolvert. Most szépen aláír két papirost. Én leszek a tanú. — Milyen papírokról van szó? — Az egyik levélben beismeri, hogy meg akarta gyilkolni a feleségét. A másik fogalmazásban szépen leírja, hogy hasonló szándékoktól egyszer s mindenkorra eláll. Látja? Ez a boríték a rendőrség címével van ellátva. — Őrültség! — Alá kell írnia mindkét levelet. A markomban tartom magát, uram. Az okmányokat elhelyezem egy páncélszekrényben, amelynek a zárjához csak én értek ... meg még egy megbízható személy. Ha ön megszegi a megállapodást, ha egy meggondolatlan lépést tesz, akkor a levelek eljutnak a rendőrségi felügyelő asztalára. írja? Nem írja? Adja ide azt a revolvert, nagyon szépen kérem. A fegyvert is elhelyezzük a páncélszekrényben, jó? — Nincs más választásom. — A töltőtoll... — Legyen átkozott! — Miért átkozódik drága uram ? Mi ketten jó üzletet kötöttünk. Milyen sápadt... Most dühös, de gondolkozzon egy kicsit. Megakadályoztam valamiben . . . maga nem ítélkezhet emberek sorsa felett. Öreg ember vagyok ... sokat tapasztaltam. Láttam gyilkosokat és áldozatokat. El akarom felejteni őket. Akkor vagyok a legboldogabb, ha megakadályozhatok egy tragédiát. — Jól van, győzött! Ide azzal az ellenméreggel! — Minek? — Miket beszél? — Becsaptam magát, drága uram. Maga megivott egy csésze kávét... két kockacukorral. Semmi mást. — Becsapott?! — Nem volt más kiút. Most pedig szeretnék visszatérni a munkámhoz, Mr. Hutton. — Nem hiszem el, hogy... Ha van még egy barátja, ismerőse, aki el szeretné tenni láb alól a feleségét, küldje hozzám. Gondoljon az életre, annak az életére, akit megmentettünk. Az ördög sohasem alszik. Valaki tán arra gondol, hogy önnek sincs sok keresnivalója ezen a földön, talán önt is el szeretnék tenni láb alól. Ha este lefekszik, gondoljon minden eshetőségre. Isten áldja ... Csak egy percre... Csaknem húsz évvel ezelőtt, 1964 nyarán érettségizett a bratislavai Duna utcai magyar tanítási nyelvű gimnáziumban . MARCZELL ZOLTÁN, a Slov-air Légiforgalmi Társaság repülésszervezési diszpécsere. A harmincas éveinek derekán járó fiatalember több mint egy évtizede dolgozik ebben a higgadt rugalmasságot és gyors döntőképességet igénylő, felelősségteljes munkakörben. — Vajon miként lesz valakiből a repülőforgalom szervezésének, földi irányításának diszpécsere? — Akárcsak egy matrózból, a múló évek során, gyakorlott tengerész... A hatalmas hajókon fedélzetsúrolással kezdik az újoncok; én viszont korábbi munkahelyemen, a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság bratislavai irodája csomagmegőrzőjének beosztottjaként kezdtem pályafutásomat. Innen kerültem ki az ivánkai repülőtérre, majd tényleges katonaéveim letöltése óta először a ČSA, majd a Slov-air földi repülésirányítási diszpécsereként dolgozom. — Milyen szolgálati különbség van a sokéves hagyománnyal bíró ČSA, illetve fiatalabb „testvére": a Slov-air között? — Lényegében éppen annyi, amennyit a kérdésben megfogalmaztál! A Csehszlovák Légiforgalmi Társaság elsődleges feladata a kül- és belföldi utasszállítás, míg a Slov-air ipari és mezőgazdasági jellegű haszonrepüléssel foglalkozik. — Mit jelent ez a gyakorlatban ? — Azt, hogy egymotoros növényvédő gépeink a mezőgazdaságban nyújtanak nagy segítséget, Mi-2 és Mi-8 típusú helikoptereinkre pedig főképpen a magasban végzett építkezési s szerelési munkálatok különösen igényes feladatainak megoldásakor van szükség. — Például? — Például acélszerkezetű tornyok, hatalmas gyárkémények építésénél tudunk hasznos segítséget nyújtani. Egyre gyakrabban kapunk megrendelést az ország kohóitól, vasműveitöl és egyéb nagyüzemeitől, ha hatalmas szerelőcsarnokaik tetőszerkezetének nagyjavítását tervezik. E nehéz munka elvégzése a hagyományos eljárással akár több hétre szóló termeléskiesést is jelentene, mig a helikopterek alkalmazásával ugyanez a munka sok esetben két-három nap alatt elvégezhető. Vállalatunk légi taxiszolgálatot teljesítő L-200-as kisgépei elsősorban a sürgős orvosi elsősegélynyújtás, vagy az egymástól távol eső városok kórházai közötti kapcsolat megteremtését teszik lehetővé. — Nem szóltál még saját munkakörödről... — Minden utat, indulás előtt, pontosan megtervezünk, hiszen rendkívül szigorú biztonsági szabályok és gazdaságossági előírások kötnek bennünket. A diszpécser feladata az is, hogy állandó összeköttetésben álljon a földi irányító s ellenőrző központok dolgozóival, elvégre a kisebb-nagyobb repülőgépek biztonságára nagyon sokan ügyelnek. Tulajdonképpen az én munkám is pont olyan hivatás, mint sok egyéb érdekes foglalkozás. — Ha módod nyílik rá, szívesen szállsz repülőbe? — Igen. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elmúlt évek során nemcsak a repülés technikáját lestem el, de a levegőben töltött órák szépségét is megtanultam élvezni. (mik-) 23
