A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-28 / 5. szám
ÚlittdklunU msamtmtM A Betikai-Kordillerák a Nao-fok közelében A szeptember végi Andalúziában már csak kiszáradt folyómedreket találunk KeI a nap a Földközi-tenger felett ndalúziát a Szlovákiai Szpeleológiai Társaság spanyolországi tanulmányútja alkalmából látogattam meg. A Társaságnak ez volt az ötödik jelentősebb tanulmányútja. Utunk fő célja: a mediterrán égövi magas fekvésű karszt és az ebben kifejlődött 1077 méter mély Sima G. E. S. M. barlang vizsgálata főleg alaktani, földtani és biológiai szempontból. Az idő nem nagyon kedvez. Szeptember második felében járunk, de hűvös őszi eső szemerkél. Ennek ellenére kis kiruccanásra határozzuk el magunkat a vercors-i barlangászparadicsomba. Ez, az Alpok legnyugatibb részén elterülő, nemzeti parkká nyilvánított mészkőfennsík nyomasztóan keskeny szurdokaival, lenyűgöző szikláival és a belsejükben rejtőző barlangjaival nemcsak a szpeleológusokat, hanem a turistákat is mágnesként vonzza Európa szinte minden tájáról. Utunk Avignon felé vezet tovább. A félbeszakadt avignoni híd, a mogorva városfal és a csodálatos egykori pápai palota azonban nem sokáig gyönyörködtethet. Eszembe jut a prágai francia konzul utolsó két szava: „deux joursl", vagyis hogy tranzit-vízummal csak negyvennyolc órát tölthetünk ebben a látnivalókban ugyancsak bővelkedő országban, így hát elbúcsúzunk Avignontól, ugyanígy a dél-franciaországi Nimes-től is, ahol elsősorban a hihetetlenül épen megmaradt római kori amfiteátrum és a monumentális Négyszögletes Ház temploma marasztalna. Az alkonyat utolsó, a szűk utcácskákon áttörő fényénél még megpróbáljuk a fényképezést, vásárolunk néhány képeslapot és visszavisszatekintve indulunk Perpignan felé. Az északi szélesség negyvenharmadik fokát elhagyva már érezhetően barátságosabb az éghajlat. Az ősz itt már kénytelen feladni a harcot, s az itt-ott pineákkal, fügefákkal és kaktuszokkal is tarkított tengerparti tájat átengedni a napsütésnek. Hamarosan kibontakoznak előttünk a Pireneusok halványkék körvonalai. Kilenctagú csoportunk legközömbösebbje is élénken figyeli a tovasurranó mediterrán tengerpart minden kis részletét, hiszen a másik oldalon már Spanyolország vár reánk. Az ellentétek váltakozásában kavargó mozgalmas, történelmet átélt sajátos, de nyíltszívű és vendégszerető spanyolok legalább ugyanilyen változatos földje. Spanyolország északkeleti részével, Katalóniával köszönt bennünket. Katalónia Spanyolország autonóm területe, amit az önálló nemzeti mivoltukra igen büszke, dolgos és barátságos katalánok nem is mulasztanak el hangsúlyozni. Este érünk be a nagyvárosiasán lüktető életet élő katalán fővárosba, Barcelonába. Sofőr legyen a talpán, aki ezekben az órákban, amikor legélénkebb a forgalom, autózik végig a városon. Szerencsére Stibrányi Guszti, aki legtöbbet ült Aviánk volánjánál, ilyen gépkocsivezető. Mindez a viszontagság azonban semmiképpen sem kisebbítette a Sagra Família csodálatosan szép székesegyháza, vagy a Kolumbusz hajójának, a Santa Mariának élethű mása nyújtotta élményt. A verőfényes napsütésben úszó Földközitenger menti autópálya tovább röpít délnek. Tarragona, egykor régi római provincia székhelye, az Ebro hanyagul terpeszkedő deltája, Castellón de la Plana, a levantei narancskereskedelem fő központja egy-egy pillanatképben marad meg emlékezetünkben. A katalánjai és valenciai partvidék száraz és meleg éghajlata egyáltalán nem kedvez a mezőgazdaságnak. Öntözőcsatornák segítségével azonban a szorgalmas katalánok élénken zöldellő dús citrom- és narancsligeteket varázsolnak a tengermenti síkságokra, éles ellentétben az Ibériai-hegység sivár, vörösre égetett délkeleti lejtőivel. Néhol, a teraszosan megmunkált földeken azonban oliviát, szőlőt, őszibarackot és körtét is láthatunk. Valencia környékén, a vízzel elárasztott helyeken rizst is termesztenek. Öntözőcsatornákat itt már a rómaiak is építettek, s később a mórok is rendszeresen öntözték földjeiket. Valencia után az autópálya már az Andalúziái-hegységbe, az ún. Betikai-Kordillerákba vezet bennünket. A Betikai-Kordillerák a Pireneusok mellett Spanyolország legszembetűnőbb alpesi jellegű gyűrthegysége, melynek földtani szerkezete az észak-afrikai Atlasz-hegységtől a Gibraltári-szoroson át húzódik északkelet felé, és 600 km hosszú kopár vonulata a Nao-fok környékén festői környezetben bukik a Földközi-tenger habjai közé, hogy a Baleári-szigeteken újra megjelenjen. Innen végleg a mélybe rejtőzik, a 16
