A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-28 / 5. szám
Jogi tanácsok A híres avignoni híd A szerző felvételei Római kori templom Nimes-ben Almeria földközi-tengeri kikötőváros Az Andalúziai-hegység félsivatagaiban is be lehet ragadni a homokba-----------------hegység további útját a geológusoknak sem sikerült teljesen kifürkészniük. Tulajdonképpen már Katalónia vidékét is nehéz a nálunk megszokott európai tájhoz hasonlítani, de Andalúziában már jóformán semmit sem találunk, ami az itthoni környezetre emlékeztetne. Kristálytisztán kéklik a szeptemberi égbolt, a vakító napsugarakat többszörösen verik vissza az alacsony, lapos tetejű, rendszerint hófehérre meszelt arab stílusú házikók. Ha a civilizált környezettől eltávolodunk, a táj ijesztően kietlenné, félsivataggá válik, amelyet kiszáradt folyómedrek szabdalnak keresztül-kasul. A növényzet igen gyér, csak elszórva találunk néhány szomjasan ágaskodó cserjét vagy aszkéta életet élő kaktuszt. A tengermelléki síkságokon már barátságosabb a vidék. Az elszórt barracák (kunyhók) közelében pálmafák nyűjtózkodnak, az öntözött földeken pedig narancs- és gyapotültetvények követik egymást. A domboldalakon olivgt, gránátalmát, mandulát és szőlőt is termesztenek. Külön megcsodáljuk az Elche környéki datolyapálma-ligetet, mely Európában egyedülálló jelenségnek számít. Az Andalúziai-hegység holdbélinek tűnő tájain keresztül Almeriába, innen pedig a mór uralkodók legutolsó, de legcsodásabb fellegvárába, Granadába érkezünk. A merészen ívelő Sierra Nevada hegykoszorúja védelmezte város azután lett igazán híressé, amikor a cordobai kalifátust a spanyolok visszahódították (ez volt a „reconquista"), s a mór uralkodók ide tették át székhelyüket. Az Alhambra néven ismert erőd építészetük legnagyszerűbb alkotása. A könnyedén ívelt, káprázatos köcsipkék százaival borított oszlopos termeket a délszaki növényvilág talán valamennyi képviselőjével díszített kertek övezik, melyekben léptennyomon a legkülönfélébb formában bukkan elő a Darró folyó idáig elvezetett vize. Granadát elhagyva, az innen délnyugatra fekvő Ronda városába megyünk. A szédületes szurdokvölggyel kettéosztott sajátos légkörű város kiindulópontul szolgál a nem messze elterülő Serrania de Ronda pusztaságában is vadregényes karsztfennsíkjához, mely magában rejti úticélunkat, a még nem minden részletében ismert Sima G. E. S. M. barlangot. (Befejezése a következő számban). GAÁL LAJOS Ö. P. olvasónk az iránt érdeklődik, hogy halála esetére miként rendelkezhetik vagyonával. végrendeletileg kizárhatja-e az örökségből nagykorú gyermekét, aki hálátlanul viselkedett vele szemben. A Polgári Törvénykönyv — a 40/Ĺ964 sz. törvény — az öröklés két fajtáját ismeri: a törvényes öröklést és a végrendeleti öröklést. A törvényes örökösök három csoportját különbözteti meg a törvény. Az első csoportba tartoznak az örökhagyó házastársa, valamint leszármazottai, tehát gyermekei, s ezek idő előtti elhalálozása esetén, ezeknek a gyermekei, vagyis az örökhagyó unokái. Ezek az örökhagyó vagyonát egymás közt egyenlő arányban öröklik. Ha az örökhagyónak nincsenek leszármazottai, akkor a törvényes örökösök második csoportjában az elhunyt felesége (férje), valamint még élő szülei örökölnek. Rajtuk kívül azok a személyek is örökölnek, akik az örökhagyó halálát megelőzően legalább egy évig vele közös háztartásban éltek, és gondoskodtak a közös háztartásról, vagy eltartásukkal az örökhagyóra voltak utalva. Ebben az utóbbi esetben a hátramaradt házastárs mindig legalább az örökség felét kapja, a többiek egymás közt egyenlő arányban örökölnek. Ha az örökhagyónak nincs házastársa és szülei sem élnek, akkor a törvényes örökösök harmadik csoportjában az elhunyt testvérei, valamint a vele közös háztartásban élő személyek örökölnek, akik halálát megelőzően legalább egy évig vele közös háztartásban éltek, a közös háztartásról gondoskodtak, vagy eltartásukkal rá voltak utalva. Hyen személyek lehetnek az elhunyt élettársa vagy távolabbi rokonai is, akik egyébként nem tartoznak a törvényes örökösök első vagy második csoportjába. Ezek egymás közt egyenlő arányban örökölnek. A törvényes örökösök köre ezekkel a személyekkel kimerült, távolabbi rokonok (tehát pl. a testvér gyermekei) már nem örökölnek. Ilyen esetben — végrendelet hiányában — az elhunyt vagyona az államra száll. A törvényes öröklés mellett végrendeleti öröklés is lehetséges. A törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy az örökhagyó halála esetére vagyonával végrendeletileg a törvényes örökléstől eltérően rendelkezzék. A végrendeletnek kétféle alakját ismerjük: Az egyik a saját kezűleg írt, a másik a közjegyzői okiratba foglalt végrendelet. Az elsőt az örökhagyónak saját kezűleg kell írnia és aláírnia. Fel kell tüntetnie a végrendelet megírásának keltét (év, hónap, nap). Tanúk nem szükségesek. Érvénytelen a végrendelet, ha géppel írják, vagy más személlyel íratnak, s az örökhagyó csak aláírja. A végrendelet másik formája a közjegyzői okirat Ebben az esetben az állami közjegyző az örökhagyó végakaratát hivatalos jegyzőkönyvbe foglalja. A végrendelkezésnek ez a módja akkor jön tekintetbe, ha a végrendelkező nem tud írni, akár azért, mert írástudatlan, akár azért, mert egészségi állapota, betegség miatt vagy baleset folytán nem képes a végrendeletet saját kezűleg megírni és aláírni. Minden végrendeletnek tartalmaznia kell az örökös vagy örökösök megnevezését, valamint azt, hogy több örökös esetén ezek milyen arányban örökölnek, vagy a hagyaték mely részét kapják. Ha ez a végrendeletben nincs külön meghatározva, akkor egymás közt egyenlő arányban örökölnek. A szabad végrendelkezés lehetőségét a törvény a leszármazottak érdekében korlátozza. A leszármazottak ún. köteles részre jogosultak, ami azt jelenti, hogy a kiskorú leszármazottaknak mindig meg kell kapniok törvényes örökrészüket, míg a nagykorú leszármazottaknak törvényes örökrészük 3/4 részét. A végrendeletnek ezzel ellenkező rendelkezései, amelyek tehát sértik a köteles részre jogosult leszármazottak örökségi jogait, érvénytelenek. A végrendelkezési szabadságból folyik, hogy a végrendelkező később bármikor megváltoztathatja végakaratát. Kifejezetten viszszavonhatja vagy újabb végrendeletével másképpen rendelkezhet. A végrendelet visszavonásának ugyanolyan alakban kell történnie, mint ami a létesítésére van előírva. A végrendelkező úgy is hatálytalaníthatja a végrendeletét, hogy a végakaratát tartalmazó okiratot ténylegesen megsemmisíti (széttépi, elégeti). Az eddigi érvényes rendelkezések szerint az örökhagyó végrendeletileg sem zárhatta ki a köteles részre jogosult leszármazottait, akiknek vagy teljes törvényes örökrészüket, vagy örökrészük 3/4 részét kellett megkapniok. Kizárhatta azonban a többi törvényes örökösét (feleségét, szüleit, testvéreit, valamint a közös háztartásban élő öröklésre jogosult egyéb személyeket) úgy, hogy végrendeletileg másokra hagyta vagyonát. Az eddigi csehszlovák örökösödési jog tehát nem tette lehetővé a leszármazottak kitagadását, vagyis a teljes örökrészükből való kizárásukat. A 131/1982 (XI. 22) sz. törvény, amely módosította és kiegészítette a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseit, az örökösödési jogban újra bevezette az örökségből való kizárást. A módosított Polgári Törvénykönyv 469/a. szakasza értelmében az örökhagyó végrendeletileg kizárhatja az örökségből a leszármazottait (tehát gyermekeit, unokáit) is, ha ezek a szocialista együttélés szabályaival ellentétben nem nyújtottak neki megfelelő segítséget betegségében vagy nem segítették más fontos esetekben (pl. öregségében), amikor segítségre szorult. A kitagadásnak is a végrendelet létesítésére előírt alakban kell történnie (saját kezűleg írt és aláirt okiratban, vagy közjegyzői jegyzőkönyvben) s fel kell benne tüntetni a kitagadás okát. Ez a törvényes módosítás 1983. április 1-től érvényes, vagyis ezután lesz lehetséges a leszármazottak végrendeleti kitagadása a törvényes örökrészükből. Meg kell még említeni, hogy a csehszlovák örökösödési jog ismeri még az öröklésre való képtelenséget vagy alkalmatlanságot. A Polgári Törvénykönyv 469. szakasza értelmében nem örökölhet az a személy, aki az örökhagyóval vagy feleségével, gyermekeivel, szüleivel szemben szándékos bűncselekményt, vagy pedig az örökhagyó végakarata ellen egyéb elítélendő cselekedetet követett el. Ebben a tekintetben a büntető bíróság jogerős ítélete a mérvadó. Dr. B. G. 17
