A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-24 / 30. szám

Épp tizenöt éve, hogy 1967 őszén a losonci (Lučenec) származá­sú és a füleki (Fiľako­vo) magyar tanítási nyelvű gimnázium­ban érettségizett PÁL SÁNDOR fővárosi la­kossá vált. Eleinte ugyan csak kollégi­umban lakó főisko­lásként, de Sanyi a vegyészmérnöki diploma megszerzése után is Bratislavában maradt. Első munkahelye a Slov­­naft lett, négy-öt esztendeje pedig a Kábel- és Szigetelőanyagok Kutatóintézetének dolgozója. — Miért éppen a S/ovnaft volt az első munka­helyed? — A főiskolán töltött évek során úgy éreztem, hogy főképpen csak a lexikális tudásom, elméle­ti ismereteim gyarapszanak. Ezért elsősorban a gyakorlattal, a valós élettel kerestem közelebbi kapcsolatot, amikor a Slovnaftba szegődtem, ahol kék munkaruhában és három műszakban dolgozva a második petrokémiai program meg­valósításában vettem részt. — Ha jól tudom, úgy jelenlegi munkakörödbe 1978-ban kerültél. — Igen. Amikor az említett program beindítá­sa után a gyártás tervszerűen folyt, akkor a napi munkám már nem tudott úgy lekötni, mint korábban, hiszen jobbára csak a termelés zök­kenőmentes menetének ellenőrzése volt a dol­gom, ami nemigen hozott számomra megoldás­ra váró új feladatokat. Ezért örömmel jöttem a Kábel- és Szigetelőanyagok Kutatóintézetébe, ahol bőven eleget tehetek ambícióimnak, de a kutatói feladatok teljesítése közben egyben majd az is kiderül, hogy mire telik a tehetségem­ből, képességeimből?. .. — Fiatat kutatómérnökként inkább elméleti vagy gyakorlati feladatokat kell megoldanod ? — Elméleti és gyakorlati feladatokat egyaránt. Intézetünkben ugyanis jobbára csoportos kuta­tás folyik, így a tervben meghatározott kutatói témák elméleti megoldásában és gyakorlati kikí­sérletezésében az elektromos mérnök, a ve­gyész, a gépész és a gyakorlati szakember egyaránt „szóhoz" jut. Egy-egy ilyen munkacso­portban mindenki önálló részfeladatokat kap, de a megoldandó téma közös. 1— Harminchárom éves vagy, kutatómérnök­ként mindenképp fiatalembernek számítasz. En­nek ellenére te is kaptál már Hyen önálló részfela­datokat? — Hogyne! Először az öntapadó gumiszigete­­lő-szalagok kutatásába kapcsolódtam be, aztán a folyamatos vulkanizáció néhány kérdésének vizsgálatával bíztak meg, jelenleg pedig a hosz­­szú élettartamú és az időjárás viszontagságai által nem befolyásolt kábelvégzödések gyártásá­hoz szükséges új alapanyag-keverék fejlesztésén dolgozom. Ez egy komolyabb, több évre szóló kutatói feladat. — Itt a nyár, ne csak a munkádról beszél­jünk ... — Évek óta rendszeresen részt veszek a CSE­­MADOK művelődési klubjai által szervezett hon­ismereti kerékpártúrákon, szabadságom egy ré­szét ez idén is biciklizéssel töltöm majd el. Családommal együtt szeretnénk hazalátogatni Losoncra is, de mert márciusban saját lakáshoz jutottunk, így ezekben a hetekben Bratislavában az otthonteremtés kellemes gondjait élvezzük. — Kutatói munkában mit tartasz a legfonto­sabbnak ? —- A kitartást. És annak tudatosítását, hogy a jelentősebb eredményekhez az olykor kicsisé geknek tűnő részeredmények láncolata vezet. (mik-) A banda egy akció után BIMBÓ, A HARAMIANŐ Országnyi területek rettegik a nevét, üldözőinek maga Indira Gandhi ajánlja föl a hadsereg támogatását, a „gyenge nő" azonban túljár az ellene küldött rendőri egységek eszén, és bosszút áll mindazokon, akik vétettek ellene... Behmai falucska India északi részén, Uttar Pradwsh szövetségi államban fek­szik. 1981. február 14-én a kora reggeli órákban lövések verték fel a település csendjét, majd megszólalt egy hangosbe­mondó, és felszólította a lakosokat, hogy jöjjenek elő házaikból. A támadók huszonnégy férfit arra kényszerítettek hogy a falu kútjánál ma­gasra tartott kézzel a sárba mártsák arcukat. Az az egyik legnagyobb meg­aláztatás Indiában. Majd felsorakoztat­ták őket egy fal előtt, és ismét lövések dördültek. Húszán holtan estek össze. Mielőtt a gyilkosok elhagyták volna a falut, néhányan közülük a lakosság sze­me láttára megerőszakoltak egy asszo­nyt. A falubeliek már a rémtett előtt tud­ták, kikkel van dolguk, hiszen a mega­­fonban felhangzott a „Dzsaj Káli Ma” kiáltás, a gonosz istennő, Káli dicsőítése. Ez azt jelentette, hogy Phulan haramia­­bandája tört rá Behmaira. A huszonöt éves Phulan nő létére az egyik legfélel­metesebb rablóvezér Uttar Pradesh, Rad­­zsasztán és Madhja Pradesh indiai szö­vetségi államok hegyes-völgyes határvi­dékén. Néhány száz emberével már jó A huszonöt éves Phulan nő létére az egyik legfélelmetesebb haramíavezér Indiában ideje garázdálkodik errefelé. Ez a vidék a XII. század óta a haramiák paradicsoma. Behmai falut a földművelő thakur kaszt tagjai lakják, többnyire jómódú emberek. Az ellenük elkövetett rablótá­madással Phulan magára vonta a ható­ságok megtorlását: a zsiványok nyugal­mas életének vége szakadt. Amióta India függetlenné vált, még nem indult akkora rendőri akció, mint most a betyárasszony és bandája ellen. Helikopterek fésülték át újra és újra a vidéket, Dzsamuna folyón a rendőrség motorosai cirkáltak, a három érintett szomszédos állam több mint háromezer főnyi rendőri erőt vetett be, amelyet a határőrség egységei is támogattak. Madhja Pradesh állam kormányzója a zsiványok elleni „belső frontra " rendelte vissza különleges rendőri alakulatait, amelyek addig az észak-keleti Asszam tartományban harcoltak a nacionalista, Kina-barát felkelők ellen. Indira Gandhi miniszterelnök Uttar Pradesh állam kor­mányzójának még a hadsereg támogatá­sát is felajánlotta. Egyelőre minden erőfeszítés hiábavaló­nak bizonyult. A karhatalmi erők, ame­lyek a „Bimbó" letörésére indultak (Phu­lan bimbót jelent), két hónap alatt húsz halottat és hatvan sebesültet vesztettek. Igaz, a rablók is kilencven emberük éle­tével fizettek. A megaláztatások hosszú sora késztet­te Phulant arra, hogy nő létére a hegyek közé húzódjék, és haramiafőnök legyen. 1956-ban született a Dzsamuna folyó ■ mentén fekvő Gorhapurwa faluban. Szü­lei hat gyermeke közül a második volt. Apja az alacsonyabb rendű mal/ah kaszthoz tartozott. Földjük kevés volt a megélhetéshez, ezért az apa révészként, az anya mint kötélverőnő egészítette ki a család jövedelmét. Tizenegy éves korában Phulant férjhez, adták egy húsz évvel idősebb férfihoz, aki oly kegyetlenül bánt vele, hogy a lány visszaszökött szüleihez. A falu vénei úgy döntöttek, hogy apai nagybátyja gondja­ira bízzák. Ennek fia. Majadin, közeledni próbált hozzá, Phulan azonban elutasí­totta, mire az kierőszakolta, hogy a szö­kött asszony visszatérjen férjéhez. A férj közben új asszonyt vett magához, mellet­te Phulan már csak „sautan", vagyis rangban második feleség lehetett. Ve­­télytársnője annyit gyötörte, hogy Phulan ismét visszaszökött a szülői házba. 1979 januárjában betörtek Majadin házába. A rablással Phulant gyanúsítot­ták, és hamarosan őrizetbe is vették. A rendőrségen, majd a a börtönben többen erőszakot követtek el rajta. Ebben a te­kintetben nem volt különb apja két ba­rátja sem, akik óvadék lefizetése ellené­ben elérték, hogy Phulant szabadlábra helyezzék. „Bimbó" végül megelégelte mindezt, hátat fordított a társadalomnak, és a hegyekbe ment. Egy rablóvezérhez, Babu Gudzsarhoz csatlakozott. Kezdetben ott sem volt jobb dolga: a haramiafőnök nemegyszer emberei előtt tette magáévá. Hamarosan azonban mesébe illő for­dulat következett be az életében. Vikram, egy jóképű fiatal rabló beleszeretett, majd 1979 júliusában féltékenységből agyonlőtte Babu Gudzsart. Az ifjú pár nemsokára félelmetes hírnevet szerzett magának vakmerő rablótámadásaival, melyek áldozatai többnyire gazdag pol­gárok voltak. 1980 közepére számos rablóbanda vezetőjének ismerte el a nagy sikerű zsiványpárt, ám veté/ytársak is akadtak, akiknek nem tetszett ez a karrier. Au­gusztus 13-án Vikram egy kis falucská­ban, Bajdzsamanban időzött. Míg egy fa árnyékában szundított, két rivális bandita agyonlőtte. Phulant foglyul ejtették, és magukkal vitték abba a faluba, ahol rejtekhelyük volt, majd a falubeli férfiak szeme láttára megerőszakolták. Ez a falu Behmai volt. Phulan megszö­kött, és hat hónap múlva bosszút állt Behmai lakóin. 22

Next

/
Thumbnails
Contents