A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-24 / 30. szám
Bizony, jónéhányszor jártam már hazai autópálya- vagy országút-építkezésen, Viliam Šarlina mérnök, a Szlovákiai Útépítési Főmérnökség igazgatója most mégis azzal enged útra, hogy ilyet talán még nem láttam, hiszen a Csallóközben, a Mátyusföldön, vagy akár a Zobor alján ismert síkvidéki utak helyett, mind a Zsolna (Žilina) határában húzódó 980 méteres, most épülő új útszakaszon, mind a Zólyom (Zvolen) és Garamkereszt (Žiar nad Hronom) közötti szakaszon de akár a čadcai járásban fekvő Kysucký Lieskovec környékén is valóban vadregényes, hegyes-sziklás vidéken dolgoznak az útépítők. — A gondok is ebből származnak — magyarázza a a beruházási és útfenntartási főmérnökség vezetője —, mert egyrészt különböző magaslatok, fennsíkok, vagy éppenséggel völgyutak füzére alkotja a nyomvonalat, másrészt pedig a nagyobb községek elkerülésével készülnek az új, több sávos utak. Ezeken a dombvidéki utakon sok a rétegváltás, vagy ahogy mi mondjuk: szaggatott a vidék, ezért az egyik ponton szivárgókat kell építeni, a másik helyen pedig az esetleges csúszások megfékezésére szolgáló kőbordákat. így nem is csoda, ha például a Zsolna körül épülő, húsz méter híján egy kilométeres szakasz nem kevesebb, mint százmillió koronába kerül! A hegyvidéki építkezések ezért a tervezőktől és a kivitelezőktől egyforma felelősséggel végzett munkát igényelnek. Különösen mostanában, amikor társadalmunk egyre hangsúlyosabban kéri számon a gazdaságirányítás és a termelés valamennyi szintjén a minőségi mutatókat. Manapság ezért mi is kétszeresen megfontoljuk, hogy mire költjük vagy milyen ütemben használjuk föl a rendelkezésünkre álló ráfordítási összegeket. Elvégre az autópálya vagy az elsőrendű főútvonal olyan a többi út között, mint a felhőkarcoló a nagy épületek mellett. Drága és bonyolult az építése. Azért mondom, hogy az útépítés nagyon kényes és komoly odafigyelést igénylő beruházási feladat. • • • Zsolnából Čadca irányába egyelőre még lassú a közlekedés. A hagyományos, kétszer egy forgalmi sávos úton hamar kell lassítani, sokszor több záróvonal vagy egyéb forgalmi korlátozás teszi lehetetlenné az előzést, úgyhogy egy-egy nehézkesebb, lassúbb tempójú jármű után bizony tuporog a kocsisor. A dimbes-dombos tájon hirtelen hatalmas „nyílás" tárul az ember szeme elé: a most épülő elsőrendű közlekedési útvonal egyik leendő becsatlakozását alakítják ki az útépítők robusztus masináikkal. A dombtetőn megdőlnek a fák, lent is vág a szél, a dózer mögött hatalmas porfelhő száll a magasba. Nehézkes mozgással, de kitartóan megy előre-hátra a földgyalu. Vezetőfülkéjében most nemcsak a gépkezelő, de az építkezésvezető is ott szorong. Mindketten nagyon figyelnek, mert az effajta gyalulás nem kis pontosságot kíván. A majdani csomópont egy másik részén már folynak az alapozási munkálatok. — A hosszúra nyúlt, kemény tél miatt egy kicsit el voltunk maradva, de már behoztuk a lemaradást. Tavasszal egy sokpontos listát állítottunk össze mindarról, amit október végéig el kell végezni. Szépen rövidül a lajstrom, de azért az őszi fagyok beálltáig rengeteg még a tennivalónk — mondja határozottan a művezetők egyike, aztán siet is vissza a munkacsapatához, mert másnap egy újabb szakaszon kezdik a betonozást. Hasonlóképpen serény munka folyik a Garam völgyében, a Žiart Zvolennel összekötő, helyenként négy sávos új út építésén is. Bevallom, elfelejtettem megkérdezni, de talán másfélszáz, vagy annál is több ember dolgozik a gyors ütemben készülő új közlekedési főútvonalon. A „helyszínelés" során azonban hamarosan kiderül, hogy ezen az építkezésen is több a gép, mint az ember, és a beavatottak szerint ez jelenti a biztos kezességét annak, hogy határidőre készül majd el ez a korszerű, az egyre növekvő forgalmat megkönnyítő új útszakasz. Például a CMI TS 500-as nagyteljesítményű útegyengetö gép legénységének vezetője egy sötét hajú, fürge mozgású fiatalember, aki barátságosan kezet szorít velünk, aztán mosolyogva, gyorsan hozzáteszi: minden rendben, jó ütemben haladnak, csupán az időjárás maradjon kedvező — és máris újra az értékes devizakoronákon importált finisher felé fordul. Ellenőrzi, hogy minden készen áli-e az első aszfaltréteg leterítéséhez. Kezével adja az utasításokat: ide szórd a fuvart, ezt egyengesd el a manapság már ormótlannak tűnő úthengereket helyettesítő Vibromaxszal... A finisher körül holmiféle hatalmas acélmadarakként köröznek a földgyaluk (az egyik gréder szinte hajmeresztő mutatványt végez: kapaszkodik fölfelé, miközben leeresztett kése mélyen szalad a földbe!), tehergépkocsik, a reiserek, magyarán azok a gépek, amelyek forrón tartják az aszfaltot — mígnem akcióba léphet az útegyengető, amely hullámmentesen, az emberi szemnél is pontosabban végzi munkáját. A finishert kiszolgáló brigád vezetője is fölteszi a hangtompító fülhallgatót, és máris megindult az irdatlan masina, óránként hatvan-hetven méteres sebességgel. Állandó körforgásban lévő teherautók öntik gyomrába a százszázhúsz fokos aszfaltpépet; a gép pedig szintjelző vascövekekre kife-12
