A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-24 / 30. szám
Hallottukolvastuklattuk Innen'onnan MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET Az első magyar egyetem maradványai Tavaly nyáron néhány nap alatt futott hire a szenzációs felfedezésnek, hogy G. Sándor Mária régész az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos főmunkatársa megtalálta az egykori pécsi egyetem maradványait. Mint tudjuk, Nagy Lajos király uralkodása idején V. Orbán pápa 1367-ben kelt bullájában ad engedélyt az egyetemalapításra" ... hogy Pécs városában legyen és örök időkig fennmaradjon az egyetem .. Egyébként Prága 1348-ban, Krakkó 1364-ben, Bécs 1365-ben nyitja meg egyetemét. A felfedezés azért is fontos, hiszen az utókor nem tudta, hol helyezkedett el tulajdonképpen az egykor oly híres intézmény. Csak annyit sejtettek, hogy a belső várfalon belül kell lennie, a székesegyház közelében. Es G. Sándor Mária a hetvenes évek végén valóban ráásott a székesegyház mögött egy nagyobb helyiségre, amely, mint utólag kiderült, a 19,5 m hosszú és hat méter széles nagyterem volt. A további régészeti feltárás bizonyította, hogy a terem északi falán széles ajtónyilás volt, ezen a keskenyebb északi terembe lehetett jutni. Világossá vált az is, hogy a nagyterem fölött emelet volt. Az épületet valószínűleg még a török korban is használták, Gerö Győző véleménye szerint pusztulása az 1664. évi Zrínyi-féle téli hadjárattal függ össze. Az egyetem története körül azonban sok még a homályos kérdés. Az idén májusban elkezdődött régészeti ásatásoktól további, eddig tisztázatlan kérdések megválaszolását várják a régészek. Trugly Sándor HANGLEMEZ A vonó mesterei Rovatunkban már nemegy alkalommal ismertettük a Liszt Ferenc Kamarazenekar lemezeit, s ez a tény is bizonyítja, hogy ennek a kiváló kamarazenekarnak gyakran jelennek meg lemezei. Repertoárjuk ugyanis szinte az egész zenetörténet zeneirodalmából merít. Monteverdi-, Bach-, Vivaldi- vagy Mozartmüvek ugyanúgy szerepelnek műsoraikban, mint a romantikusok, vagy a XX. század zeneirodalmának legjelentősebb képviselői. A Liszt Ferenc Kamarazenekar, amely 16 vonós és egy csembalójátékosból áll, igen fontos szerepet tölt be a magyar és a nemzetközi zenei életben. Hazájukban évente 30—35 hangversenyen szerepelnek, de a világ számos országában is ismertekké és közkedveltté váltak a kamarazene kedvelőinek körében. Turnéik során nemcsak Európa szinte valamennyi országában jártak, hanem Kanadában, az Egyesült Államokban és Japánban is. Párizsban már háromszor kaptak Hanglemez- Nagydíjat és Budapesten kétízben az „Év Hanglemeze" kitüntetést. Lemezfelvételeiken és koncertjeiken világhírű művészek is közreműködtek (Maurice André, Martha Argerich, Christian Ferras, Pierre Fournier, Heinz Holliger, Jean-Pierre Rámpái és mások). „A vonó mesterei" címmel megjelent lemezük hat kis remekművet tartalmaz. Az A 8 lemezoldalon Henry Purcell „Szvitje" található Albert Coates hangszerelésében, valamint Vivaldi „G-dúr szimfónia, RV 146" című műve és Benedetto Marcello „Introduzione, Aria e Presto", című műve. A B lemezoldal tartalmazza W. A. Mozart „Hat ländler, K. 606", Felix Mendelssohn-Bartholdy „X. (h-moll) szimfónia vonószenekarra" és Bartók Béla „Román népi táncok" című müvét (ez utóbbit Artur Willner vonószenekari átiratában). A hat kis remekmű is kitűnő ízelítőt nyújt egyrészt a Liszt Ferenc Kamarazenekar valóban gazdag repertoárjából, másrészt a zenekar kultúrált interpretáló késszégéröl, muzikalitásáról és művészi kva litásairól is a lehető legkedvezőbb benyomá sokat szerezzük. A felvétel hangversenymestere ezúttal is Rolta János volt. Sági Tóth Tibor KÖNYV Gerend László: Kiűzettünk városunkból Sokan azt kérdezhetik, mi újat lehet még mondani Dachauról, Auschwitzről, Birkenauról vagy éppen a mühldorfi koncentrációs táborról? Igaz, sokszáz könyvet Írtak már a haláltáborokról s a gázkamrák infernójáról, mégis minden új könyv hozzátesz valamit az eddig megirtakhoz, ez pedig a személyes átélés, illetve a túlélő sajátos vallomása. A tábort vagy táborokat megjáró ember előbb-utóbb kényszert érez arra, hogy emlékezzen, üzenetet hagyjon azokról a szörnyűségekről, amelyeket átélt, s hogy az üzenet, melyet papírra vet mementóként figyelmeztessen a fasizmus megbocsájthatatlan bűneire. „Minduntalan bennem a gyászos 1944, sok-sok ezer ártatlan ember korai halálának éve. Visszajöttem a »Pokolból«, leírtam a soha el nem múló, égő emlékeimet. Valaki visszatért, hogy elmékeztessem" — fejezi be Gerend László könyvét. A Magvető Könyvkiadó Tények és tanúk sorozatában megjelent mű még ma is felkorbácsolja az érzelmeket. Gerend László fogorvos megrendítően meséli el, hogyan terelték gettóba a munkácsi zsidóságot 1944 tavaszán, hogyan vagonírozták be őket a magyar csendőrség segítségével, hogyan indították útnak a megriadt nyájat a haláltáborok felé. „1944. május 26-án reggel másfél napi utazás után futott be vonatunk a pokol tornácára: Auschwitzba ... Csendesen állt a vonatunk. A bedrótozott ablaknál fürkészve néztem a sötétbe, mellettem kislányom, Annika. Távoli kéményből felcsapó lángnyelvek festették vörösre az égboltot. Megbűvölten meredtem a pokoli, kísérteties fényre. Mi az a borzasztó tűz? — kérdezte halkan, szorongva a kislányom. Nem tudom, hogy mit válaszoltam. Magamhoz szorítottam, hogy megnyugtassam remegő kis testét, lelkét .. Gerend László sorról sorra meséli el a történteket, egyéni életének megrázó eseményeit, beilleszkedését a borzalmas környezetbe, emberi mivoltának elvesztését, az emberfeletti munkát, társakra lelését a társtalanságban, az állandó éhezést, a tetveket, és betegségeket, a mindennapi halál látványát és a lélek tompultságát. A könyv lapjain követjük őt a varsói gettóbe, Dachauba, Allachba és Mühldorfba. A nagy szerencsétlenségben szerencséje volt: túlélte. A szörnyű emlékeket azonban nem lehet „túlélni", kitörölni az lélekböl: „Nesztelen léptekkel suhannak elő a gomolygó ködből, felbukkannak, közelednek, elértek, eltűntek; a varázslat szétfoszlott és kezdődött elölről." Gerend László kögyve a szenvedések krónikája Európa legsötétebb éveiből. Érdemes elolvasni, belepillantani az akkori idők mély kútjába.-Dénes-Senghor: Elégia a vízhez „Tisztára mosott madárének száll fel a teremtéskori égre /Zöld illat száll fel a fűből Április!/ Hallom ahogy függönyeim fehér felhőit ingatja a hajnal/ Hallom hogy énekel a nap zengő zsaluimon" — olvashatjuk a Tavaszi ének-ben, amely „egy rózsaszín sarkú fekete lánynak" van ajánlva, s máris nyakig benne vagyunk az egész Senghor-i problematikában: anélkül, hogy megnéznénk, ki írta a verset, tudjuk, hogy fekete költőről van szó, afrikai költőről, hisz a rózsaszín sarkú fekete lány legalább úgy beszél erről, mint az éneklő nap a zengő zsalukon. Bízvást elmondhatjuk, hogy Léopold Sédar Senghor ma az egész Fekete Afrika legismertebb írója s nemcsak azért, mert több évtizeden át Szenegál köztársasági elnöke volt (s mint hírlik, csak ezért nem kapta meg mindmáig a Nobel-díjat, lévén, hogy aktív államfőként nem szokás — legalábbis irodalmi — Nobel-dijat osztogatni). Egyszóval: Senghor Fekete Afrika reprezentatív költője s .bizony elgondolkoztató, hogy a magyar olvasó (legalábbis kötetben) csak most ismerkedhet meg az immár hetvenhat esztendős költő verseivel, az Európa Kiadó Bika-sorozata s a fordító-válogató: Pór Judit jóvoltából. „Közhely — írja Pór Judit —, hogy a hátrányos politikai helyzetű népek szellemi foglalkozású fiai, többé-kevésbé politikusok is. Ö körülbelül egyszerre lett politikus és költö, költőnek hivatásos, politikusnak egyelőre nem ... Mire jó, ha költö a politikus? Például arra, hogy ismeri a szavak értékét: „Uram, nekem adtad a Nyelv Hatalmát... igazságtalan igazságosságodban". A négerség szószólójának első dolga, hogy kitalálja a négerség (négritude) szót, amelynek konkrét gyűjtőnév értelménél hangsúlyosabbak az átvitt jelentései, köztük az első: a négerség, mint az ember állapota". Domokos Jánosnak, az Európa könyvkiadó igazgatójának A Világirodalom Klasszikusai új sorozatához írott bevezetőjéből tudjuk, hogy „a színvonal követelménye ugyanis a legfontosabb szerkesztési elv. Fekete Afrika általunk ismert irodalmában eddig nem találtunk a sorozat más köteteivel összemérhető müvet, ezért csak a kiadás lehetőségét hagytuk meg, bízva abban, hogy éppen a mostanában kiadásra kerülő régi szövegek között akad egy kötetre való világirodalmi rangú alkotás." Ami magyarul azt jelenti, hogy túl a helyi s a politikai érdekességen, a fekete kontinensnek még nem akadt egy Garcia Márquezhez vagy egy ázsiai méretű nagysághoz hasonlító világirodalmi rangú képviselője. Senghor mindenesetre, miként az általunk ismertetett kötete is bizonyítja, a legelső a pályázók között. Legfőbb ideje, hogy megismerhettük magyarul is a verseit, melyek között olyan gyöngyszemek akadnak, mint a magyar kötet címét is adó „Elégia a vízhez". (cselényi) Percenként hetven hagymát hámoz meg az ausztráliai Tripax Engineering automatája. A hagymafejeket fémkarok szorítják a forgó fürésztárcsákhoz, amelyek eltávolítják a szár- és gyökérrészt. Markolókörmök bontják meg ezután a héjszerkezetet, leválasztva a takaróleveleket. A hámozott hagyma végül egy rozsdamentes acélból készül zárt tartályba kerül. A száraz hámozás nagy előnye, hogy olcsóbb a vízfelhasználásos eljárásnál, és természetesen szennyvíz sem keletkezik. A gép teljesen automatizált: önműködően beáll a mindenkori hagymafej méretére, így nem hámoz le többet a kelleténél. Elsősök lettek a japán ötösikrek. A svájci sörözőkben feltűntek ezek a 'csengő söröskorsók. Amikor a vendég megitta sörét, csenget s a csapos már tudja a dolgát — újat kell hozni. A tapasztalat szerint a csengő korsók használata óta nőtt a vendég és a felszolgáló személyzet közötti jó kapcsolat.
