A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-25 / 52. szám
Partraszállás Meghökkentő tábla. HUNGÁRIA Napszemüveg, lófarok, régies szabású ruha, hegyesorrú cipő. Coca Cola, jópofaság, vidámság, rövidre nyírt haj, ritmusos, fülbemászó zene, könnyed, semmitmondó szövegek — e jelzők felsorolása után valószínűleg minden popzenerajongó a Hungáriára gondol. Fenyő Miklós együttese, egy Magyarországon sosemvolt álomvilágot népszerűsítve, szinte pillanatok alatt robbant be a magyar popzenei piacra. A 15 éve létező együttesnek már a harmadik nekifutása ez, és vita nélkül a legsikeresebb. Az előző kettővel összehasonlítva végre meghozta a Hungária számára a végleges befutást. Az együttes 1967-ben alakult, vezetője már akkor is Fenyő Miklós (1947). A következő táncdalfesztiválon már elnyerték a közönség díját, 1971-ben megjelenik első nagylemezük, Koncert a Marson címmel. Elég alacsony a színvonala, nem érdemes rá sok szót vesztegetni. Jobban sikerült az egy év múlva felvett tűzveszélyes című album. Meglepően érett és egységes színvonalú zenét hallhatunk a barázdákból. Nagy szerepe volt ebben a gitárvirtuóz Barta Tamásnak, aki a lemez kiadása után az LGT-be távozott. Fenyő még újjászervezi együttesét, idekerül Szűcs Antal Gábor (később a Skorpió és a Dinamit tagja) Fekete Gábor (később ugyancsak a Skorpióba megy), valamint Fekete Gyula és Klein László. Az igazi siker, a várt folytatás azonban elmarad és a Hungária egy időre eltűnik a popzene porondjáról. A második nekifutás a hetvenes évek közepén kezdődött, az általános Beatles-nosztalgia idején. A Hungária frizurát váltott, a hosszú haj helyett már gombafrizurában pompáztak a színpadon. Az öltözék ugyancsak kísértetiesen emlékeztetett a Beatles fiúk ruhájára, a zenéről nem is szólva. Az 1977-es Metronómon már ennek jegyében léptek fel, közepes sikerrel. Tervbe vették a Beatles dalainak angol nyelvű felvételeit tartalmazó lemez kiadását, amit természetesen ők játszottak volna fel. Az új váltás sikeresnek ígérkezett, az MHV azonban váratlanul lemondott a tervezett LP kiadásáról. A Hungária ismét elhallgatott, a kemény rock évei alatt nem sokat hallhattunk róluk. 1980 — újabb váltás. A gombahaj eltűnik, a Hungária most felnyírt frizurával jelentkezik, megismerjük a bevezetőben felsorolt kellékeket, feltűnik egy új csillag: Dolly, kezdetét veszi a rock and roll party. Bár az elnevezés kissé félrevezető. Amit a Hungária játszik, az nem eredeti rock and roll, nem az, amit Chuck Berry, Little Richard, a korai Elvis Presley, vagy Bill Haley képviseltek. Ez a zene az ötvenes évek végének ifjúsági zenéje, a rock and roll megszelídített, jópofáskodó, álomvilágot nyújtó, felhígított leszármazottja. Ezt a világot hozta divatba a Hungária és végre frenetikus sikert aratott. Zenéjükben ugyan elég kevés volt az eredeti elem, a dallamok pedig meglehetősen hasonlítottak az említett korszak dalaira. A közönség azonban nem ismerte ezt a zenét, hiszen Magyarországon ilyesmit még nem játszottak, a dalok szinte egytől egyig slágergyanúsak voltak, önfeledt szórakozást és vidámságot ígértek, minden könnyed, nagyvonalú és lezser volt, kitűnőre sikerült a reklámhadjárat, ügyes volt a menedzselés, kapóra jött a nosztalgiahullám is. A közönség nagy része unta már a görcsösen újat és nagyot mondani akaró „kemény" együttesek nagy részét, az új hullám még nem tudott igazán a felszínre kerülni. Mindezek a tényezők meghatározó és jelentős szerepet játszottak a Hungária egyedülálló sikerében. Szinte hónapok alatt érték el azt, amiért csaknem 15 évig hiába küzdöttek. A harmadik kísértet azt hiszem, még Fenyő Miklós várakozását is felülmúlta. Amíg a közönség nem ismeri az eredetit, hajlandó elfogadni és eredetinek hinni az utánzatot. Amíg kicsi a lehetősége a világ termésében való tájékozódásra, addig megelégszik a hazai utánzattal, főleg ha az megfelelő vetélytárs nélkül, egyedül lép a piacra. Jelenlegi stílusábn a Hungária otthon monopolhelyzetben van, annak minden előnyével és kiváltságával. Nem valószínű, hogy a közeljövőben feltűnhet egy hasonló együttes és kiszoríthatja a Hungáriát jelenlegi helyzetéből. Ez a stílus ugyanis annyira körülhatárolt, variációs s fejlődési lehetőségei annyira szűkek, hogy erre az együttesre azonnal rásütnék az utánzóknak kijáró bélyeget. Nem nagyon tudna ugyanis olyan dolgokkal jönni, melyek lényegesen megkülönböztetnék a Hungáriától. A Hungária számára csak azok a számok és együttesek jelenthetnének konkurenciát, amelyeket ma olyan odaadóan utánoznak. GYUROVSZKY LÁSZLÓ Fotó: Máté Magda 9
