A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-25 / 52. szám

Következő számunk tartalmából:

Balázs Béla:

ÚJ ÉV - ÚJ FELADATOK

Keszeli Ferenc: FOTÓ: KÖNÖZSI

Karel Houba:

A FEHÉR PARIPA

(folytatásos regény)

Miklósi Péter:

LÁTOGATÓBAN

BACCHUSNÁL

I. P. Camerjan: SZABADOK ÉS EGYENLŐK SZÖVETSÉGE

Ozogány Ernő: A SZÁMÍTÓGÉP EMLÉKEZETE

Címlapunkon M. Borský, a 24. oldalon Keszeli Ferenc felvételei.

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336—686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p. Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie, tel.: 522—72, 815 85 Bratislava. Index: 49211.

A ENSZ és az UNESCO az 1982-es esztendőt az idős TM emberek nemzety közi éveként hirdette meg. Tudvalévő, hogy minden meghirdetett esztendőnek, ünnepi hónapnak vagy rendezvénysorozatnak hajlama van bizonyos fokú kampányosodásra. Úgy tűnik: az „öregek esztendejében" kevésbé fenyegetett ez a veszély, hiszen társadalmunk folyamatosan törődik a nyugdíjkorhatárhoz ért, vagy annál is idősebb állampolgárok problémáinak megoldásával, szociális helyzetük javításával; bár az életük sokadik x-ét taposok iránti törődés — az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumában kapott tájékoztatás alapján — az elmúlt tizenkét hónap során hazánkban is az összpontosítottabb figyelem központjába került.

Persze, az öregek elárvulásának fájó gondját, az aggkori magány érzetét nem tudja feloldani az égvilágon semmi sem.

Kivéve a szociális otthonok kapuin túl élő hozzátartozók ragaszkodását, szeretetét.

Az idős asszony arca csupa ránc. Már nemigen mozdul egyedül, naphosszat a nyugdíjasotthon folyosóján üldögél, s tekintetével a kerítésen túli világot szemléli. Hosszú esztendők óta ül így egymagában. Ha olykorolykor gyöngébbnek, fáradtabbnak érzi magát, akkor a szobába húzódik, ám ott is az ablak mellé kuporodik — szinte időtlen idők óta vár. Élete és éltetője: egyszer talán látogatója érkezik neki is.

— Ót tányérba mértem az ételt, amíg bírtam. Most senki sem képes, hogy eljöjjön és elbeszélgessen velem egy kicsit. Tanult szakmája van mindnek, családjuk meg házuk van, de vénségemre nekem már nincs helyem közöttük.

Hangja békés, nincs benne indulat. Nem panaszkodik, hanem tényeket közöl. Sőt, annyira megbékélt sorsával, hogy azt mondja : ez az élet rendje ...

Ez lenne valóban?

Szlovákiában jelenleg a különböző típusú nyugdijasotthonok száma meghaladja a százhúszat, az itt élő idős állampolgároké pedig a tízezret, és további kilencszáz 65 évnél idősebb személy vár elhelyezésre. Ezekről az intézményekről, illetve a bennük nyugalmat, ellátást találókról jobbára az állam gondoskodik. Az életük alkonyán egyedül maradókról éppen úgy, mint azokról, akiknek fia-lánya él ugyan, de nemtörődömségből nem viszonozza a szülői szeretetet. A felnőttekké vált gyerekek feladatát s egyben legelemibb kötelességét — nem csekély áldozattal — a társadalom vállalja magára.

Az utóbbi esztendőkben enyhén felfelé ívelő tendenciát sejtetnek a grafikonok: mind többen kérik fölvételüket a régebben csupán agghajlékoknak „becézett" korszerű nyugdíjasotthonokba, a hajlott korúak számára létesített panziókba és egyéb szociális intézményekbe. A jelentkezők zömét azonban nem a kenyér szüksége készteti erre az elhatározásra, hanem a magány, az elhagyatottság. Az igazsághoz ellenben az is hozzátartozik, hogy manapság — falun és városon egyaránt — a mind teljesebb foglalkoztatottság révén a munkaviszonyban lévő családtagoknak sokkal kevesebb lehetőségük nyílik az idősebbek vagy az egészségileg rászorultak állandó gondozására, mint korábban; így indokolt esetben az értük való aggódás és felelősség is késztethet valakit a szülő, nagyszülő nevére szóló felvételi kérelem megírására. És bár legyen a motiváció esetenként tényleg különböző, egyvalami azonban az összes gondozott esetében közös: a gyerekeknek, esetleg az unokáknak azon szándé-2