A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-11 / 50. szám
A Csemadok életéből A galántai Kodály-centenárium műsora Pátffy Edit lésfejlesztési és -szépítési úgynevezett „Z" akcióban épül. Bár a tagok felajánlották a segítségüket, a munka, sajnos, vontatottan halad, mert nincs elegendő szakemberünk, így a művelődési otthon, amelyet szeretnénk hivatásos népművelővel működtetni, csak 1983 után készül el végérvényesen, de a nagytermet és a mellékhelyiségeket már 1983 novemberében szeretnénk átadni. Az üzemi pártszervezet elnöke még elmondta, hogy a helyi állami gazdaság egymillió koronával és kisegítő munkák vállalásával járult hozzá az építkezéshez, s előre láthatólag a fűtési költségeket is ők vállalják, mert a mezőgazdasági üzem irodahelyiségeivel közös, távfűtéses berendezést üzemeltetnek majd. Néhány nappal később Nagyszarván jártamban a CSEMADOK helyi szervezetének vezetői a közeli kézimunka-kiállitás körüli problémákat vitatták meg. — Minden esztendőben lehetőséget adunk a község asszonyainak, hogy szemlére hozhassák munkáikat. S ilyenkor könyvkiállítást is rendezünk, eladással — mondja egyikük. — Mert kell a könyv is, igénylik az olvasók. VAJKAI MIKLÓS 1982. dec. 10., péntek: 14,15 — Kodály Zoltán emlékművének leleplezése és megkoszorúzása a városi parkban. Ünnepi beszédet mond dr. Zdenko Nováček, a Nemzetgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke. Közreműködik a galántai Kodály Zoltán Daloskor. 15,30 — A bratislavai Zeneművészeti Főiskola szimfonikus zenekarának ünnepi hangversenye a galántai Kultúra és Művészetek Háza színháztermében. Bevezetőt mond dr. Pavel Koyš, az SZSZK kulturális miniszterének helyettese. 1982. dac. 11., szombat: 9,00 — Előadássorozat Kodály Zoltán életéről és munkásságáról a Csehszlovák—szovjet Barátság Háza üléstermében: Záreczky László: Kodály Zoltán és Galánta; Heltai Nándor: Kodály Zoltán és Kecskemét; Oisvai Imre: Kodály Zoltán népdalgyűjtő munkássága; Mórocz Károly: Kodály Zoltán nyomában; Vikár László: Kodály Zoltán népdalfeldolgozó munkássága; Duka Zólyomi Emese: Kodály Zoltán pedagógiai tevékenysége. 17.00 — Ünnepi énekkari találkozó és a galántai járás felnőtt énekkarainak járási versenye a Kultúra és Művészetek Háza esztrádtermében. Fellépő kórusok: Kodály Zoltán Daloskor Galánta; „Zora" vegyeskar Galánta; A galántai gimnázium leánykara; Vox Humana vegyeskar Diószeg (Sládkovičovo); „Zvon" vegyeskar Sered-; A CSEMADOK zsigárdi (Žiharec) vegyeskara; a Vöröskereszt nádszegi (Trstice) női kara; Harmónia vegyeskar Vízkelet (Čierny Brod); „Patanka" női kar Pata; Melódia női énekkar Vágkirályfa (Kráľová nad Váhom); a martonvásári Beethoven zenei általános iskola gyermekkara; a székesfehérvári KISZÖV és Megyei Művelődési Központ Primavera vegyeskara. 1982. dec. 12., vasárnap: 10.00 — Gyermekkari találkozó a Kultúra és Művészetek Háza esztrádtermében. Fellépő kórusok: a galántai alapiskola gyermekkara; a galántai gimnázium leánykara; a peredi (Tešedikovo) alapiskola, a vágsellyei (Šaľa) alapiskola és a martonvásári Beethoven zenei általános iskola gyermekkara. Csepű Zsuzsa, a művelődési ház vezetője, a napközi otthon pedagógusa PRANDL SÁNDOR felvételei EZ — KLUBMOZGALOM? Felmerül bennem a kérdés, vajon sikerült-e érdemben előrelépnünk, tettünk-e az ügy érdekében a gyakorlatban is eleget. Mert igenis, a sok „értelmes" hozzászóló valamelyikének aztán a gyakorlatban is (ott, ahol az élet zajlik) vállalnia kellene a dolgok intézését. (Szerintünk ezt a munkát, mint az előbbi, valóban értelmes hozzászólásokból is kiderült, sokan vállalják. A szerk. megjegyzése) Kicsit elkalandozva: ugye itt vannak a tájházak, néprajzi gyűjtemények. Ezekre joggal büszkék lehetünk, sok-sok ember áldozatkész munkája hívta életre őket. De mi lett a további sorsuk, sikerült-e őket megfelelőképpen a közművelődés szolgálatába állítani? Sok esetben sajnos nemleges választ kell adnunk, hiszen olyan helyek is akadnak, ahol ezek a gyűjtemények megszűntek, vagy a gyűjtemény maradéka csak úgy ott hever. De térjünk vissza a klubokhoz. Az utóbbi időben sokan nyilatkoztak, írtak a klubmozgalom távlatairól, embernevelő hatásáról stb. Úgy tűnt, egyesek nem tudják, mit jelent a gyakorlatban klubmunkát végezni. Mert itt van egy óriási bökkenő. Az alapokat kellene (kellett volna) tisztázni, a klubmozgalomnak elfogadható feltételeket biztosítani. Ugyanis ma a legtöbb CSEMADOK helyi szervezet az alapfeltételeivel sem rendelkezik ennek a munkának. Mert mi kéne ehhez legelőször is? A válasz egyszerű: egy vagy esetleg több olyan helyiség, ahol nyugodt klubélet folyhatna. Ilyen helyiségekkel pedig köztudottan rosszul állunk (egyik városi alapszervezetünknek még irodahelyiségei sincsenek!). így aztán akik ilyen klubot irányítanak, kénytelenek tömegszervezetek, iskolák stb. előadótermeit egy-egy alkalomra kölcsönkérni, hogy a néhány órás rendezvényt meg lehessen tartani. Ebből következik, hogy ezek a helyiségek egyáltalán nem alkalmasak hetenként esetleg többször is meghitt összejövetelek céljaira, így hát ezek a helyiségek nem klubok, hanem rövid ideig előadótermek. Hogyan lehetne ezen változtatni? Nehéz kérdés. Különböző szintű vagy járási, helyi központi segítség nélkül a jelenlegi helyzetben úgy látszik, hogy sehogy sem. A helyi szervezetek nagy része nem tud egykönnyen (anyagiak hiánya stb. miatt) igazi klubhelyiségekhez jutni. Tehát folyik minden majd továbbra is a régi kerékvágásban. A klubok mozgalmi jellegéről, s ebből következően az „egymásra való odafigyelésről" már nem is akarok szólni. A kétségtelenül pozitív jelenségek mellett, amit a „mozgalom" magával hozott, még sok negatív jelenségre kell kitérni a klubok kapcsán. Az egyik ilyen kérdés a müsorpolitika. Egyszerűen fogalmazva, mi legyen a műsorban, ki legyen a meghívott előadó. Mert a nagyközönség nevelése-szórakoztatása majdnem kizárólag ismeretterjesztő előadások és író—olvasó találkozók révén történik. Sok helyen amatőr művészeti tevékenység egyáltalán nincs. Jó esetben van elég hallgató, kevés kérdéssel, vitával. Az előadások megszervezése, meghívott előadók felléptetése sem olyan egyszerű dolog, a honoráriumok kérdéséről nem is beszélve. Persze aztán itt vannak a „gyors akciók", amelyeket Hodossy is említ, hogy „például itt van K. Laci, csináljunk vele egy előadást, ami majd gyarapítja a statisztikát". És itt van még talán a legfontosabb, a minőségi kérdés, amiről szintén szólni kell. Kik irányítják ma a klubokat, kérdezhetik sokan. Tapasztalatom szerint mindenütt jórészt lelkes fiatalok. Végzik a munkájukat úgy, ahogy tudják. Módszertanilag is képezni kellene őket, hiszen nem mindegyiküknek szakmája a népművelés, muzeológia stb. Visszatérve a fiatalokra: az még jó, ha őket dolgozni hagyják. De ma már általános probléma, hogy azok, akik szakmájukban és CSEMADOK-berkekben is bizonyították már, még járási szinten sem kerülnek olyan helyre, ahol beleszólhatnának az irányításba. Nem is folytatom tovább az írást, hiszen újabb és újabb területek felé kellene elkalandoznom. Talán ezekből a sorokból is kiderül, hogy nem a legjobban sáfárkodunk lehetőségeinkkel. Sokkal komolyabb, átgondoltabb munkát kellene végezni, mert a felületes, rosszul szervezett munkának sok értelme nincsen. Komoly összefogással, előrelátó szakmai irányítással kellene a hibákon javítani, majd tovább lépni a megkezdett úton. TRUGLY SÁNDOR 7
