A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-11 / 50. szám
A Csemadok életéből KULTÚRA FALUN A CSEMADOK helyi szervezeteinek vezetőit napközben nem könnyű meglelni, hiszen legtöbbjük nem a lakóhelyén, de otthonától távolabb végzi munkáját. Nagyszarvára (Rohovce) így szombat este látogattam el: abban az időpontban, amikor sejtettem, hogy Horváth Gézát, a szervezet elnökét sikerül megtalálni. A község ugyanazt a meghitt, szokásos életét élte, mint egyéb hétvégeken. — Központosított község Nagyszarva, így gyakori az építkezés... — emlékszem Farkas János hnb-elnök évekkel korábban, egy riportkészítés közben elhangzott szavaira. — Igen, ez az egykori grófi birtok az utóbbi években teljesen megváltozott. Pálffy László, az állami gazdaság üzemi pártszervezetének elnöke mondta ugyanebben a riportban a következőket: „Ez a falu levetkezte az ösztönösséget." S a riporternek is így tűnik. Iskolaépület, az állami gazdaság irodaépülete, orvosi rendelők, boltok épültek föl nagy sietséggel. A község, ahová a hatvanas évek elején még iskolába jártam, azóta megújhodott. Sok a fiatal a településen. A környező falvakból jónéhányan itt építettek családi házat, vagy éppen most latolgatják az építkezés lehetőségét. Nagyszarváról különben elég gyakran hallunk. A járási bajnokságban szereplő labdarúgócsapata a legjobbak közé tartozik. A CSEMADOK helyi szervezete (de a Nemzeti Frontba tömörült többi tömegszervezet is) jól működik. Horváth Géza immár túl a harmincon, kissé zavartan magyarázkodik: ő csupán nemrégen vette át a szervezet irányítását. Különben is: egy fecske nem csinál nyarat. Itt. ebben a községben sok-sok polgár öszszefogásának gyümölcse az. ami érlelődében van. Dehát kezdjük a múlttal: Közel harminc esztendővel ezelőtt alakult meg a helyi szervezet. Az akkori elnök Horváth László volt. — Huszonöt-harminc taggal alakult meg, s a következő esztendőkben egyre többen jelentkeztek a szervezetbe... — mondja Borbély Margit, az általános iskola tanítónője, vezetőségi tag. Nagy hagyománya van Nagyszarván a CSEMADOK-munkának. A színjátszók hoszszú éveken át sikeresen szerepeltek. Az ötvenes évek lendülete a hatvanas évek derekán ugyan kissé alábbhagyott, a hetvenes években viszont volt erő megújhodni. A szervezet hagyományainál maradva: újabb és újabb plakátok kerülnek elő. Több tucatnyi színdarabot adtak elő, irodalmi emlékmüsort rendeztek az eltelt évtizedekben. A szabadtéri színpadon vendégegyüttesek egész sora lépett fel. Amatőrök és hivatásosak. Sikeres és kevésbé sikeres bemutatók követték egymást. Csallóközi táncegyüttesek, színjátszók, éppúgy megfordultak itt, mint a MATESZ társulata, vagy a magyarországi vendégművészek, együttesek. CSÉPI ZSUZSANNA: - Szervezetünk szorosan együttműködik a SZISZ helyi szervezetével. Természetesen ma mások a követelmények, mint évtizedekkel ezelőtt. Mig az ötvenes években az anyanyelvi kultúra újraélesztése volt a cél, ma viszont a színvonalas műsorok egyre erőteljesebb konkurenciát jelentenek (és ez a jó). — A CSEMADOK dunaszerdahelyi járási bizottságának instruktora szerint a nagyszarvai a járás legjobb szervezetei közé tartozik. Hogyan jutottatok el idáig? — kérdezem Csépi Zsuzsannától. — A Járási Népművelési Otthon a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére Élöújság címmel versenypályázatot hirdetett arra, hogy a községek dokumentumokkal mutassák be az adott településeket, fejlődésüket. A „Falunk 60 éve” című pályaművel mi is beneveztünk a versenybe. SZITÁS ZOLTÁN: - Horváth Lajos, az általános iskola igazgatója ösztönzött minket. Szerencsénk volt: fényképdokumentumok kerültek elő, és ezeket feldolgoztuk diafilmre. A munkával elsők lettünk, s megkaptuk a harmincezer koronás első díjat. Horváth Géza FARKAS JÁNOS: — Úgy vélem, hogy nagyon nagy támogatást kapunk a helyi pártszervezet vezetőségétől és a Nemzeti Front községi szervezetétől, amelyet Varga Emília tanítónő irányít. BORBÉLY MARGIT: — A községben jelenleg nincs gyengén működő tömegszervezet. Bár vannak aktívabb és kevésbé aktívabb tagok. Inkább a fiatalabbakkal lehet számolni. Kétségtelen, hogy néhány vezető beosztású dolgozó munkája szinte nélkülözhetetlen. CSÉPI ZSUZSANNA: — Az imént említett első díj hallatlanul ösztökélő volt. Azóta minden fontosabb CSEMADOK-rendezvényröl diafilm-beszámolót készítünk, s ezeket az évzárókon levetítjük. SZITÁS ZOLTÁN: - A CSEMADOK-szervezet megalakulásának 30. évfordulója alkalmából sikeres műsorral leptük meg a közönséget és interjúkat készítettünk az alapító tagokkal. Azt hiszem, ekkor dőlt el, hogy ezt a munkát csak folytatni lehet. És persze tökéletesíteni... HORVÁTH GÉZA, a helyi szervezet elnöke: — Elődöm, Lencsés Ferenc kerek egy évtizeden át irányította a szervezetet. Miután megalapította a sportegyesülethez tartozó sakk-kört, lemondott CSEMADOK-tisztségéröl. Munkájával tovább is jelen van, szívesen segít. A szomszédos nagyteremben Nyugdíjasnapot tartanak, a Nemzeti Front községi szervezetének és a hnb-nek közös rendezvényeként. Varga Emília megjegyzi, hogy a közös rendezvények itt gyakoriak, Borbélyné pedig: a községben nincs széthúzás a szervezetek között, s ez nagy segítő erőt jelent. PÁLFFY LÁSZLÓ: — Nagyszarván érthető is, hogy jó a szervezeti munka. Ez a község régesrég levetkezte az ösztönösséget. Központosított község vagyunk, s így mások a követelmények is. Ez lényegében minden síkon kihat. HORVÁTH GÉZA: — Az idén februárban Ti és Mi címmel vidám hangulatú irodalmi és történelmi vetélkedőt tartottunk. Minden csapatnak átlag 15-15 tagja volt — férfiak és nők vegyesen. Márciusban zárt körű táncmulatságot szerveztünk, bebizonyítva, hogy így, kulturált körülmények között is tudunk szórakozni. Márciusban Kovács László látogatott el hozzánk, s tartott előadást az 1848—49-es szabadságharcról. Ezt a május 8-i körzeti békeünnepély követte. Július 24-én nyugat-magyarországi kiránduláson vettünk részt. Az útvonal: Sopron—Nagycenk—Fertőd volt. Augusztus 28-án honvédelmi napot tartottunk. A szervezet rendszeresen tart író—olvasó találkozókat. A csehszlovákiai magyar irodalom képviselői közül legutoljára Mács József volt a község olvasóinak vendége. HORVÁTH GÉZA: — Úgy tervezzük, hogy az ősz folyamán ismét zártkörű bált rendezünk, és megismételjük a tavaszi Ti és Mi című vetélkedőt, továbbá színházlátogatásra hívjuk meg a tagokat. S ha lehetőségünk nyílik, egy műsorösszeállitással ellátogatunk a bacsfai szociális otthonba. Sajnos kultúrháza még nincs a községnek, és amikor a szabadtéri színpadon az időjárás miatt nem szerepelhetünk, rendezvényeink is megfogyatkoznak. PÁLFFY LÁSZLÓ: — A kultúrház a telepü-Falukép 6