A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-04 / 49. szám
A Dunamenti Tavasz egyik gyermek-előadásának résztvevői THONAI A Járási Népművelési Központ és az általa irányított művelődési otthonok, valamint az említett együttesek akárcsak egyhónapos tevékenységének a puszta felsorolása is hoszszan tartana. A Járási Népművelési Központ és egy-egy kiemelkedő együttes vagy szakkör munkájának részletezése helyett fontosabbnak tartom elmondani azt, amit az intézménynek az 1982-es év első felében végzett munkájáról szóló értékelés is hangsúlyozott: az, hogy a Járási Népművelési Központ eredményesen dolgozik, és hogy tervét gyakran túlteljesíti, annak köszönhető, hogy a Járási Népművelési Központ szorosan együttműködik a Nemzeti Front szerveivel és szervezeteivel, a társadalmi és tömegszervezetekkel, a járási és helyi nemzeti bizottságokkal, a könyvtárakkal, az iskolákkal, a szövetkezetekkel és mindazokkal, akik bármilyen formában, de érdekeltek abban, hogy a népművelés, a felnőttoktatás, a tömegek körében végzett ismeretterjesztés egyre jobb, egyre igényesebb legyen. A vizsgálódás során azt tapasztaltam, hogy a dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ dolgozói munkájuk során szavakban nem hivatkoznak unos-untalan se a párt- és kormányhatározatra, se a népművelési törvényre. A népművelésre vonatkozó dokumentumokat azonban irányelvnek tekintik, és aszerint dolgoznak, ahogy azt az említett dokumentumok előírják. Eredményeik kiemelkedöek. Mindez egyrészt az összefogásnak, egymás kölcsönös megértésének és segítésének, másrészt annak tulajdonítható, hogy a jó alapelveket, jól érvényesítik. A művelődés otthonaira igen sok feladat hárul mindenütt. A művelődés otthonai többnyire kifogástalanul dolgoznak. Akadnak azonban helyek, ahol a művelődés otthonai még ma sem teljesítik feladataikat. A jogi helyzet, az akciók szervezése és a gazdálkodás módja szinte mindenütt megoldódott. Nem mondható azonban ugyanez az ellenőrzésről, az egységes tervezésről és a különféle szervekkel és szervezetekkel történő együttműködésről. Néhol még ma is külön-külön kulturális „fellegvár" a könyvtár, a művelődési otthon, az üzemi vagy a szövetkezeti klub, vagy valamelyik társadalmi és tömegszervezet. Ahelyett, hogy egymást kölcsönösen segítenék és egyeztetnék terveiket, „önállóan", néha egymás tudta nélkül, esetenként egymás ellenére dolgoznak, szervezik a különféle összejöveteleket, bemutatókat. A tagoltság pedig megosztja a közönség érdeklődését, gyengíti az erőt. A külön-külön dolgozó együttesek is csak kínlódnak, szereplőhiánynyal és más problémával küzdenek. Ha viszont összefognak, egyeztetik terveiket és minden téren együttműködnek, erős, a szereplöhiányt és a többi problémát is könnyen leküzdő együtteseket képeznek. A tervek egyeztetése és az összefogás szorgalmazása területén a nemzeti bizottságokra vár fontos feladat. A nemzeti bizottságoknak az ez irányú szerepét a CSKP KB 6. ülésén a nemzeti bizottságok feladatairól szóló elnökségi beszámoló így határozta meg: „A szocialista életmód fejlesztése érdekében a nemzeti bizottságok a kulturális eszközöket is egyre nagyobb mértékben felhasználják. Ehhez a kulturális és a nevelési létesítmények széles alapja áll a rendelkezésükre. Feladatuk, hogy jól gondoskodjanak a dolgozók sokrétű szükségleteinek kielégítéséről és céltudatosan hozzájáruljanak nevelésükhöz ... Az összes társadalmi erőforrás és eszköz hatékony felhasználása érdekében a nemzeti bizottságok az általuk irányított területen működő más kulturális intézmények munkáját is kötelesek egybehangolni, mégpedig főként a kulturális nevelő munka egységes terveinek segítségével." Az összefogás, az együttműködés, az egységes tervezés, valamint a helyi nemzeti bizottságok megfelelő ellenőrző és irányító munkája biztosíthatja legjobban, hogy a művelődés otthonai mindenütt közmegelégedettséget kiváltóan dolgozzanak és a népművelésre vonatkozó törvény, valamint a népművelésre vonatkozó párt- és kormányhatározat mindenütt következetesen érvényesüljön. BALÁZS BÉLA PRANDL SÁNDOR felvételei Hétvégi levél Közeledik a karácsony. Már csak néhány hét és a lefüggönyözött ablakok mögött kigyulladnak az apró villanygyertyák a fenyőfa ágain, felragyognak a színes üveggömbök, a fa alatt ajándékot rejtegető csomagok meglepetést és örömöt ígérnek. Már csak néhány hét karácsonyig. A boltokban, üzletekben sokkal több a vásárló, mint máskor. A karácsonyi ajándékozás ma már társadalmi hagyománnyá vált, szép és kissé érzelmes hagyománnyá, szokássá, mondhatni kultusszá. A boltokban talán több az áru és tetszetősebb, mint máskor, mégis gondban fő az ember feje, kinek mit vásámljon, úgyhogy a megajándékozottnak öröme teljék benne, s az ajándékokra szánt pénz elég legyen, hiszen a legolcsóbb ajándék is pénzbe kerül, és bizony, sok kicsi sokra megy. Ne feledjük el, hogy az ajándékozás örömszerzés, tiszteletünk, figyelmességünk bizonyítéka. Nem az a fontos, hogy a meglepetés mennyibe kerül, hanem hogy elérte-e célját, örül-e neki a megajándékozott. Ismerek embert, aki szinte minden karácsony előtt kölcsönt vesz fel a takarékpénztárban, elég jelentős összeget, csak azért, hogy „saját színvonalához méltóan"ajándékozhassa meg idős szüleit és gyermekeit. Szüleit aztán karácsony előtt meg is látogatja, hogy rejtett büszkeséggel a fenyő alá tehesse gazdag ajándékait, letudva ezzel egész évi szeretet-kontingensét, aztán a következő esztendő karácsonyáig meg sem látogatja őket. Mert hát ilyen az ember: szeret jónak látszani... De még az ilyen látszat is több, mint a teljes közöny. Némi malíciával nézem tehát az ajándékvásárlók tömegét boltjainkban, de azért nem vonom teljesen kétségbe szándékuk, igyekezetük, érzelmeik őszinteségét íme egy „pszichológus-esztéta" tanácsa: — Mielőtt bármit is megvennénk, gondol-VISSZHANG Érdeklődéssel olvastam a Hét 44. számá» ban a Panel és tapéta címmel megjelent írást. Valóban, sok lakó panaszkodik, hogy Ízléstelen mintájú papírt ragasztanak a falakra tapéta gyanánt Pedig néhány évi várakozás után mindenki örül, ha megkapja új otthona lakáskulcsát Sokan már előre eltervezik, hogy milyen bútor, milyen színű szőnyeg kerül a szobákba. Amikor először benyitunk az új lakásba, legelsőnek a tapétaminta öt/ik a szemünkbe. Ha szép és szolid színek kombinációjával találkozik a szűrnünk, akkor örülünk, ha nem, bosszankodunk. Bevallom, eleinte nekem sem tetszett a vendégszobában felragasztott sárgacsíkos tapéta, s a hálószobában a zöld alapon aranyozott csiga formájú mintától sem voltam elragadtatva. Dehát ez van, ezt kell szeretni. Ugyanezen a lakótelepen egyik ismerősömnél voltam látogatóban. A tapéta közös témánkká vált. Ismerősöm elmondta, hogy a szobaméretek megfelelők, csak éppen a tapéta lehetne más. Amikor megláttam a sötétbordó alapon a nagy fehér mintákat, elképedtem. Ehhez valóban nehéz szőnyeget vagy egyéb lakáskiegészítőt vásárolni. A lakótelepeken úgy tíz-tizenkét évvel ezelőtt jött divatba a tapétázás. Kezdetben csinos mintájú, jó minőségű tapétákat ragasztottak a junk arra, hogy az ajándék képviseli majd valahol, valakinél esztétikai érzékünket a tárgyakról alkotott véleményünket. Ezért vásárláskor nem hagyható figyelmen kívül a megajándékozott ízlése, érdeklődési köre, az a környezet, ahova az általunk vásárolt tárgy kerül. Az ajándékkal ne bontsuk meg egy lakás vagy egy szoba egységes stílusát mert előfordul, hogy örömszerzés helyett az ajándéktárgy vándorútra kél és esetleg idővel ajándék formájában hozzánk kerül vissza. Volt már erre példa. Tehát ne szerezzünk meglepetést ízlést rontó tárggyal, és ne akarjuk, főleg az idősebbeket meggyőzni roppant modernségünkről. Például valaki a szüleinek, tiltakozásuk ellenére, egy modern háztartási gépet vásárolt, mondván: haladjanak a korral. A szülők örültek a meglepetésnek, hiszen gyermeküktől kapták azt, csak éppen idegenkedtek tőle, mert nem kívántak szakítani a régi készülékkel, vagy éppencsak a kezelés, tisztítás bonyolultsága miatt nem használták. Az ajándék, a meglepetés olyan legyen, ami megnyeri tulajdonosának tetszését, amit használni tud vagy gyönyörködhet benne. Vásároljunk meglepetésként könyvet (,rengeteg szép új könyvet hoztak ki a kiadók a karácsonyi piacra), hanglemezt, olyan kerámia- vagy egyéb dísztárgyat festményt, aminek nincs ízlésromboló tulajdonsága. S még valamit: a karácsonynak a gyermekek örülnek a legjobban. Mi is nekik akarjuk a legnagyobb örömet és meglepetést szerezni, de.. . ne vásároljunk a számukra túl drága holmikat csak azért, hogy ezzel is kivagyiságunkat bizonyítsuk, vagy mert a gyermekek erőszakkal kikövetelik tőlünk. Olyan játékokat vásároljunk nekik, amelyeknek segítségével a korszerű élettel, technikával ismerkednek, fejlesztik képességeiket, felébresztik ismeretszerző vágyaikat. falakra, de az utóbbi években megváltozott a helyzet. Hol a hiba? Nehéz az egyértelmű válasz. Az építőipar tatán azt a tapétát használja fel, amelyet az üzletekben senki sem vásárol meg. S ha már a tapétázásról van szó, szeretném megjegyezni: feleslegesnek tartom, hogy a konyhafalakat is tapéta borítsa. A konyhában sütés-főzés közben zsíros gőz keletkezik. Ez idővel rárakódik a falra, illetve a papírra. Ételkészítés nincs anélkül, hogy zsír vagy olaj rá ne fröccsenjen a falra, és ha ez megtörténi már nem tudjuk eltávolítani. Az is előfordul, hogy véletlenül leég az étel. Szellőztethetünk akár órák hosszat is, akkor is érezni fogjuk, mert a papír bevette a szagot Különben is a konyha a legforgalmasabb része a lakásnak. Ezért hamarább is szennyeződik. A tapétát két-három éven belül újra kell cserélni, mindenkinek a saját költségére. Hivatalosan ugyanis csak tíz év után jogos kérni a házkezelőségtől, hogy cseréltesse ki a tapétát Ahány ház, annyi szokás, illetve, ahány ember, annyi ízlés. Mégis jó lenne, ha a jövőben a kivitelezők és az új lakástulajdonosok ízlése között nem lenne olyan nagy az eltérés. HOSTINA IRÉN 3
