A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-27 / 48. szám

Emberi sorsok________ A TÖRVÉNY NEVÉBEN rendezési cikkek, válogatunk a Dzintars köl­nivizek és kozmetikai cikkek között, s a Rigas Modas divatház után érdeklődünk. A régi Riga legjellegzetesebb épülete a Dóm. Építése még 1211-ben kezdődött és csak a 18. században fejeződött be. Nem véletlenül viseli ez a gyönyörű épület­­komplexum a román, a gót, a reneszánsz, a barokk és a klasszicista építészeti stílusok sajátosságait. Legnagyobb értéke azonban a 19. század második felében épült orgona, amely egyike a legjobbaknak a világon. Hangskáláját 6768 síp adja meg. Manapság a Dóm koncertteremként szolgál. Riga emlékezik a hősökre. A Vörös Lett Lövészek terén álló szoborcsoport az 1918—1920-as polgárháború hőseinek állít örök emléket. Rigától 17 km-re áll a salaspilsi emlékmú­zeum, amely a fasizmus barbárságait idézi. A múzeum felirata legyen örök memento: „Itt az embereket azért ölték meg, mert ártatla­nok voltak. Azért haltak meg, mert mind­annyian emberek voltak és szerették hazáju­kat" ... BÚCSÚ A BALTIKUMTÓL Vilniusnak, a litván fővárosnak körvonalai a koraesti órákban tűnnek fel. Mi tartogat számunkra „Neris gyöngye"? Elsőnek a Gedimino-térrel ismerkedünk. Felettünk a Gediminas-torony, a 14. század­beli erődbástya. Csúcsán az ország zászlaja. Megcsodáljuk a Képtár hatalmas hófehér oszlopait és domborműveit. Jó sétálni az óvárosban. Békésen megférnek egymás mel­lett a gótikus, a reneszánsz és a barokk épületek. Vilnius (az egykori Vilna) megalapításának pontos időpontját nem ismerjük. Annyit tu­dunk csupán, hogy Gediminas litván fejede­lem 1322—23-ban székvárosává tette. A város nagyon szép környezetben terül el. Lakosainak száma jelenleg 513 ezer. Manapság Litvánia fejlett iparral és mező­­gazdasággal rendelkező ország. Az egy főre jutó hústermelésben az első helyen áll a Szovjetunióban. Magas a műveltségi szintje. A legújabb adatok szerint minden második embernek legalább középiskolai műveltsége van. Bebarangoljuk az egyetem árkádos udva­rait, s azon töprengünk, vajon kik koptatták ódon köveit. Az Antakol utca a prágai Aranycsinálók utcájára emlékeztet. Egy kis kiállító terem csodálatos kincseiben, a borostyánkőből ké­szült ékszerekben gyönyörködünk. Mint tud­juk, a borostyánkő tulajdonképpen fenyő­­gyanta, mely sokmillió éve folyt ki a fákból, s a tengerparti homoktakaró alatt megkövese­dett. Miközben a Lietava hajó fedélzetéről bú­csút intek a Baltikumnak, kezemben melen­getem, majd ujjamra húzom az emlékként itt vásárolt csinos kis borostyánkőgyürűt. Z. HINDI JÚLIA N.-ben, a járásbíróság három utcára nyíló hatalmas épülete, első pillantásra, akár vala­miféle igazságügyi kombinátnak is tűnhet. Itt vannak a járási ügyészség, az ügyvédi mun­kaközösség, az állami közjegyzőség irodahe­lyiségei, és persze a bírósági tárgyalóter­mek ... így hát ebben az épületben kaphat az ember ügyvédi jótanácsot, okmánybélye­get vagy cigarettát az alagsori trafikban, esetleg tíz évi börtönt is — feltéve, ha ezt a törvény nevében ítélkező büntetötanács in­dokoltnak látja. Reggel van, alig néhány perccel múlt fél nyolc. A járásbíróság épületének folyosói most kezdenek benépesülni. A legtöbben a föld­szinti előcsarnokban várakoznak. Rendsze­rint itt találkoznak az egyazon tárgyalásra igyekvő családtagok, a felperes avagy az alperes tanúiként megidézett ismerősök. Az­tán lassacskán megélénkül az élet a tárgya­lótermek körül is. A napi tárgyalássorozat megnyitása előtt elsőként a tanácsvezető bitó lép a terembe. Karján a jellegzetes lilásfekete talárt, hóna alatt pedig a tárgya­lásra váró esetek anyagát tartalmazó vaskos iratköteget hozza. Megérkeznek közben a bírósági tanácsok ülnökei is, a jegyzőkönyv­­vezető pedig kifüggeszti az ajtóra a tervezett tárgyalások pontos sorrendjét és időbeosz­tását. Elég egy-egy futó pillantást vetni az ajtókon függő „menetrendekre", hogy az ember megtudja: az egyik teremben a nap folyamán nyolc kisebb bűnügyet tárgyalnak majd, a másik teremben feltehetően tíz tulaj­donjogi ügyben születik döntés, egy harma­dik helyiségben bontóperek zajlanak ... s így sorolhatnók az összes tárgyalóterem napi programját. Fél kilenckor a bírósági folyosók végtelen­nek tűnő ajtósorai mögött már javában tár­gyalnak a bírák. A kopottas, sárgásbarna bútorok és a zöldesszürke falak néma tanúk­ként isszák magukba a szünet nélkül perme­tező szavakat: „... perújrafelvétel ... felleb­bezés ... vércsoport vizsgálat .. .elnapolási kérelem ... tényállás ... illetékesség ... tartásdíj ... pótnyomozás ... ittas állapot ... hatálybalépés ... vádemelés ..." 5 § § Az ember rövid szemlélődés után döbben rá, hogy a bírósági folyosók sokban emlékez­tetnek a színházak kulisszák mögötti világá­ra. Ott színészek készülnek szerepeik elját­szására, itt viszont élethűen, „premierplán­ban" van jelen minden: szorongó vádlottak, haragvó felperesek, percenként az órájukra pillantó tanúk. Az egyik pádon megbilincselt, kopaszra nyírt fiatalember üldögél őrzője mellett. Az ellene emelt vád: többrendbeli csalás és sikkasztás. Alig néhány lépéssel arrébb a tanúkként megidézett, megkárosí­tott felek egy csoportja várakozik, haragos­kíváncsi pillantásokat vetve a fegyencre. A bírák munkája nehéz és felelősségteljes. A tárgyalásra kerülő perek száma viszonylag sok. Egyesek páros, mások páratlan napokon tárgyalnak, stafétaszerűen „kézről kézre" adva egymásnak a tárgyalótermeket. A pol­gári perek, általában, sem előzményeikben, sem következményeikben nem olyan jelentő­sek, mint a büntető perek. Ám ebben a „kategóriában" is a terítékre kerülő okok és indítékok emberi sorsokat, az életet tükrözik. Beleértve olykor a halált is. Mert vannak — sajnos — gyilkossággal végződő bűnügyek is, vagy éppenséggel sírhelyekért is folynak perek. És a szomszéd kertjéből átnyúló ba­rackfa ágán termett gyümölcs „tulajdonjo­gáért" is. Olyan per is van, amelyben az egyik testvér vissza akarja perelni saját házrészét a fivérétől; s olyan is, amelyben egy idős anya egykori lakásának egyetlen szobáját akarja megszerezni bírósági döntéssel, mert saját lánya különböző fondorlatos cselekkel egy­szerűen elmebetegnek nyilvánítatta őt és kitette onnan. Bőven folynak gyermektartási és láthatási perek, de szép számban vannak bírósági tárgyalótermekben végződő munka­jogi esetek is. Például egy munkás, önhibá­ján kívül, balesetet szenvedett, és most kár­térítést igényel munkaadójától. Az üzem azonban körömszakadtáig küzd ez ellen — az igényelt kártérítés többszörösét költve a perre. Elég, hogy valaki egyetlen kurta délelőttöt töltsön a bíróság épületében, és könnyűszer­rel kiismeri a polgárjogi perek főszereplőit: pereskednek egymással családtagok, egyko­ri vagy papíron még házastársaknak számító felek egymás ellen: gyerekért, autóért, búto­rért, egy lemezjátszóért, olykor egyetlen fe­­ketekávés-készletért... Pereskednek egy­mással közúti baleset során összekoccant gépkocsik tulajdonosai, kölcsönös kereske­delmi kapcsolatban álló személyek, vagy az örökösök a mindörökre megboldogulttal is: ügyes ügyvédi tanácsokkal per útján támad­ják az illető végrendeletét. Nagy a forgalom a bontóperi tárgyalóter­mek előtt is. Az alkalmi szemlélődő megle­petéssel állapíthatja meg, hogy eléggé sok a békésen, meghitten társalgó válóperes há­zaspár. Öreg jogásztapasztalat, hogy általá­ban a válni kívánó fél „főzi" a másikat, hogy leszerelje ellenkezését a tárgyalás előtt. Pél­dául ilyen beszélgetéstöredéket is hallani: — Te csak mondd azt, hogy elhidegültünk egymástól, hogy föl van dúlva a házasságunk és közös megegyezéssel akarunk válni. Kár lenne kiteregetni nekik a szennyest... A gyerekkel majd hetente egyszer szeretnék találkozni, ha pedig nagyobb lesz, akkor a vakációban is elviszem valahová... Ha be­tartod, amit most megbeszéltünk, holnap megpróbálok albérletet találni. — És ha átrázol?... Néma csönd, a harag szikrája és a bizal­matlanság megdermeszti az imént még bé­késnek tűnő társalgást. § § i A tárgyalások többsége nyilvános. A na­gyobb port fölverő ügyeknek néha olyan közönségük van, mint egy-egy színielőadás­nak. Persze, az efféle perek, legalábbis a járásbíróságok gyakorlatában, meglehetősen ritkaságszámba mennek. Három óra körül azonban így is, úgy is elcsendesednek a tárgyalótermekben katto­gó írógépek, fokozatosan kiürülnek a folyo­sók; fél négy után csönd borul az épületre. Tulajdonképpen ennyi történik egy nap alatt a bíróságon. Holnap azonban újra munkanap van. Az ügyészségen, az ügyvédi munkaközös­ségben, a közjegyzőségen, a gyámügyi ható­ságon és a bírósági tárgyalótermekben is. Leningrad védőinek emlékműve a Győzelem terén közelről Részlet a tallinni skanzenből Archívumi (3) és a szerző felvételei (2) 17

Next

/
Thumbnails
Contents