A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-27 / 48. szám

TALÁLKOZÁS LENINGRADDAL Régi ismerősként találkoztunk. A reggeli ragyogó napsütésben megcsillantak az aranykupolák, s a lágyan hullámzó Néva folyó ezer színben verte vissza az incselkedő napsugarakat. A Téli Palota, az Admiralitás, az Izsák-székesegyház körvonalai és a part menti patinás palotasorok régi idők tanúi­ként, szinte élő történelemként küldték a város napsugaras üdvözletét. A napsütés viszonylag ritka vendége a városnak. A leningrádi időjárás eléggé sze­szélyes, gyakori a köd és az eső. A Névát gyakran még áprilisban is jégpáncél fedi. Érdekes a jég levonulása. Először a folyó jege repedezik meg, később a Ladoga-tó jégtáb­lái úsznak lefelé. A város látványa lenyűgöző. Előttünk a 32 m magas Rostrum-oszlopok, („rostrum” latinul hajóorrot jelent), amelyeket a Névát a Volgát, a Dnyepert és a Volhov-folyót jelké­pező szobrok díszítenek. Valamikor ezek az oszlopok mutatták alkonyatkor az utat a régi kereskedelmi kikötőbe. Manapság — ünne­pek alkalmával — az oszlopok tetején ken­derolaj helyett gázfáklyák égnek. Leningrád lakosai büszkék városukra. Sze­retik. Tisztelettel emlékeznek hős védőire, s a 900 napos blokád áldozataira. Ma béke van. A régi sáncok helyén mo­dern épülettömbök emelkednek. A város szebb mint valaha. Itt, a közvetlen közelben épült fel szovjet és finn együttműködéssel a gyönyörű Pulkovszkaja szálló. Béke van, győ­zött az élet. ÉSZAKI ROKONAINKNÁL Tallinn Szovjet Észtország történelmi em­lékekben gazdag, kb. 440 ezer lakosú fő­zi Győzelem terének emlékműve városa. Bár tudjuk, hogy az észtek a finnugor népcsaládhoz tartoznak, tehát szegről-vég­­röl rokonaink, a városban hiába böngésszük a feliratokat, mit sem értünk belőlük. Sétálni indulunk. Megbámuljuk az előt­tünk tornyosuló ősi erődöt, melynek bás­tyáján ott leng a szélben az észt nemzeti lobogó. A 46 m magas Hosszú Hermann (Pikk Hermann) az ősi tallinni vár egyik érde­kes sajátossága. Az évek folyamán többször cserélt gazdát. Valamikor a középkorban mélyén tömlöcök voltak, a szerencsétlen ra­bok a több mint 20 méteres mélységben sínylődtek. Ismerkedünk a Várheggyel, a ko­mor Toompeával A tornyok látványa csodálatos. Piros tete­jükkel megannyi oszlopként tornyosulnak a város fölé. A legérdekesebbek közé tartozik a 24 m átmérőjű Paks Margareeta, a Kövér Margit, valamint a Kiek-in-de Kök, a „Kuk­kants a konyhába" elnevezésű torony. A 15. században magasan emelkedett a többi to­rony fölé, tetejéről bármelyik konyhába be lehetett látni. A város nyugalma és csendje meglepő. Az idő múlik, s csak nem akar besötétedni. Gyönyörködünk az annyiszor emlegetett „fe­hér éjszakákban". A tenger felől ragyog a nap, s a város fölé gyöngyházszínű palástot varázsol. A város megőrizte régi jellegét. Nagy gon­dot fordítanak a müemlék-karbantartásra. Nem véletlenül kapta meg Tallinn 1980-ban a műemlékek példás megőrzéséért az Európa-aranyérmet. Másnap a város környékére látogatunk. Bejártuk Kadriorgot a Katalin-völgyet, néze­lődtünk a Rocca-al-Mare elnevezésű észt skanzenban, megnézzük Piritát, az olimpiai vitorlásversenyek színhelyét, s megcsodáljuk a kagyló alakú szabadtéri színpadot. Ünnep­kor itt 30 000 dalos énekel egyszerre. Kár, hogy ezt csak filmen láthattuk, de meg­csodáltuk a nagyszerű hangversenyt s a népviseletek színes kavalkádját. Gondolat­ban odaképzeltem a mosolygós szemű Vass Lajost, ahogy a több mint százezres közön­ség összénekét vezényli... VIRÁGERDÖ A HAZALÁTOGATÓKNAK Rigában a Latvija szálló előtt virágerdő. A város polgárai várják hazalátogató honfitár­saikat, s szeretettel fogadják a világ minden részéből hazaérkező turistákat. Riga ősi város. Okiratok 1201-ben említik először, de régészeti leletek azt bizonyítják, hogy már jóval régebben éltek itt emberek. Tanúja volt a német keresztes lovagok har­cainak, a livóniai háború után szabad város lett. 1581-ben lengyel uralom alá került. A hódító lengyel király Báthory István erdélyi fejedelem volt. Manapság a város fontos tengeri kikötő, kulturális és tudományos köz­pont. Riga igazi nagyváros, lakosainak száma jelenleg több mint 850 ezer. Ismerkedünk a régi épületekkel, a színházakkal és koncert­termekkel. A Lenin sugárúton ugyancsak van mit nézni. ízlésesek a kirakatok, a lakásbe-16

Next

/
Thumbnails
Contents