A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-27 / 48. szám
lövellt volna ki a vízsugár, pedig akkor már régen elállt az eső, kiderült az ég. így jutottunk el az Ördöghíd-szorosig, amely olyan keskeny volt, hogy csak egy szekér fért el és a patak medre, most azonban az egészet teljesen betöltötte a megáradt víz. 1907- ben olasz és dalmát munkások törték át a sziklaóriást és ezzel megközelíthetővé tették Ájfalucskát. Egy öntöttvas emléktábla is hirdette ezt az eseményt, de ez az idők folyamán eltűnt. Itt tehát nem lehetett tovább haladni, ezért kénytelenek voltunk nekivágni a 200—250 méter magas sziklás domboldalnak, egy régi tüzoltókocsi karbidlámpájának fényénél, mivel már éjjel 11 óra felé járt az idő. Küszködve folytattuk utunkat a tetőre, ahonnan éjfél után 2 órakor érkeztünk Ájfalucskába, ahol a falu nyugodtan aludt. Felébresztettük Zsiga Gyula bácsit, a kisbirót, aki azonban kimerültén feküdt az ágyban, mivel az ár öt a völgyben érte, és csak nagy nehézségek árán tudták öt hazacipelni. Azután felébresztettük a kocsmárost, megittunk 2 liter rumot, majd a túlsó hegytetőn át indultunk vissza Ájba, ahová reggel 5—6 óra tájban érkeztünk meg. Nem kis meglepetésünkre itt a vízáradat nem csökkent, sőt egész vasárnap egyforma mennyiségben özönlött a víz, elöntve egész Tornáig a földeket és az utakat. Csak hétfőn délelőtt 11 órakor kezdett az ár hirtelen levonulni. Honnan ez a rengeteg víz ? Hiszen az eső csak egy óráig esett! A Miglinc-hegy alatt óriási természetes víztárolók — ahogy itt nevezik: földalatti tengerszemek — vannak. A hirtelen felhőszakadás a hegytetőn levő töbrökön és zsombolyokon át túltöltötte ezeket a tárolókat, az kimosta az oldalukat, és ennek következtében zúdulhatott ki a rengeteg víz. Jól emlékszem, hogy a völgyön felfelé haladtunkban többen megállapítottuk, hogy a víznek olyan állott, áporodott szaga van. Még egy csodálatos esemény történt 1958 augusztusában az Áji-völgyben, amikor az ellenkező oldalról, az Aji-tetöről a Várút völgyében jött le hirtelen óriási menynyiségű víz, mely helyenként új medret mosott ki a travertinban, kialakított két újabb — egy 5 és egy 10 méteres — vízesést és hosszabb szakaszon kimosta a travertinréteget egészen az aljáig, úgyhogy igen érdekes látványt nyújt. Az Aji-völgy növény- és állatvilága hasonló a Szádelöi-völgyéhez, ha nem is olyan gazdag. Szánjos barlang található itt is, amelyek az ősember lakóhelyéül szolgáltak. id. STIBRÁNYI GUSZTÁV Fotó: STIBRÁNYI GUSZTÁV ezelőtt is ők adtak szállást. Azóta olyan szép házat építettek, hogy ki sem lehet mondani. A fiatalasszony virágkertészkedéssel foglalkozik, jóságukat úgy háláltam meg, hogy három napon át segítettem átültetni a palántákat. Utam következő állomása Beriin volt. Ott nincs ismerősöm, így a nagykövetségünkön jelentkeztem. Mivel este tíz órára értem oda, már nem mertem őket háborgatni az éjszakát egy pádon, pokrócaimba burkolózva töltöttem. Három napot töltöttem Berlinben, végigjártam a város összes nevezetességét, megcsodáltam a látnivalókat. Csak azt sajnálom, hogy nincs fényképezőgépem, így csupán a képeslapok lesznek az emlékeim. Beriinből Gotthauson keresztül Sonnenwaldba érkeztem és ott szerencsétlenségemben mégis nagy szerencse ért. Fel akartam keresni egy régtől ismerős családot, de elvétettem az utcát. Két virágkertész él abban a városban. S én a másikhoz, nem a régi ismerőshöz kopogtattam. Mondom, itt a Lajos. Hiába mosolygok, csak nem akarnak megismerni. Akkor már nekem is feltűnt, hogy idegen arcok fogadnak. Mégis megpróbálkoztam a szálláskéréssel, de ők a helyi paphoz irányítottak. A pap régi ismerősöm volt, nagyon megörültünk egymásnak, így ismét lett szállásom. Nem mindig volt ez így utam során. Aludtam szénapadláson és vasúti váróteremben is. Grosdobritzban például sem a pap, sem a kocsmáros nem akart befogadni. Leültem az autóbusz várójánál, elővettem a tarisznyámat és csak úgy székely módra falatozni kezdtem. A gyerekek körülállták. Híre ment hamar az ottlétemnek. Motorkerékpáron megjelent a falu bírója is, mégpedig egy asszony. Igazoltatott, de szállást ő sem tudott adni. A jó szíve csak nem engedte, hogy megfázzak a nyirkos, őszi éjszakában. Térült a motorkerékpárral, vánkost és meleg takarót hozott, reggel pedig termoszban kávét. Mindez három évvel ezelőtt történt. Most meg akartam köszönni a jóságát és ismét felkerestem. A régi barátság elmélyült, szállást adott, másnap még a környék nevezetességeit is megmutatta. Drezdán és Déčínen keresztül érkeztem ismét Prágába. Most már, haza felé tartva nem siettem. Négy napot töltöttem az Önök gyönyörű fővárosában. Végigjártam a Hradzsint, a Károly-hidat, az Aranyművesek utcáját, megcsodáltam az Orlojt, a metró állomásait. Október hatodikán érkeztem a jihlavai járásba, Golcov Jenikovba. Itt megint hogy jártam? Amikor 1979-ben vezetett arra az utam, a papiakban háltam, de a pap tudta nélkül. Egy termetes asszonyság nyitott ajtót, de még a konyháig sem eresztett, csak a pajtában hálhattam. Most a termetes aszszonyság nem volt sehol, magával a pappal találtam szembe magamat. Elmondtam honnan jövök, hogyan utazok a világban. Azt is bevallottam, hogy három évvel ezelőtt tudtán kívül itt töltöttem egy éjszakát és kértem fogadjon ismét be. Nem és nem, egyre csak azt hajtogatta, menjek szállodába. Elmagyaráztam, hogy én a békét, az emberek közötti békés egymás mellett élést hirdetem utam során. Ez van írva több nyelven is kerékpárom táblájára. Végül utolsó reménnyel elővettem azt az oklevelet, amelyet az antifasiszta harcosok rimaszombati járási bizottságától kaptam, a felkelésben való részvételemért. Erre meglágyult a pap szíve. Ő maga vetett nekem a belső szobában tiszta ágyat, mosdóvízzel, finom falattal szolgált. A béke óhaja, olyan közös nyelv, amelyet mindenki megért. Lassan, lassan, többszöri megállással, hol vasúti váróteremben, hol a nemzeti bizottság elnökénél hálva megérkeztem Bmóba. A nemzetközi vásárra. Végigjártam a pavilonokat, nehéz lenne eldönteni melyik a szebb, melyik ország rukkolt ki nagyobb eredményekkel. Brnóból Bratislavába jöttem. Itt már szinte otthonosan mozgok. Elmentem megnézni egykori barátom, Bábi Tibor házát, micsoda változás ment végbe azon a környéken! Körös-körül emeletes házak tornyosulnak. Egy hatalmas lakótelepet építettek azóta azon a vidéken. Ahogy fogy előttem az út. úgy fáradok. Egyre többet pihenek. Hetvennyolc év nagy idő, a csontjaim már nem a régiek. Hosszan pihentem Július Kaličák barátomnál, egykori partizán harcostársamnál Bratislavában a Kukučín utcában. Mivel a román állami hatóságoktól engedélyt kaptam Ausztria meglátogatására is, ha már ilyen közel vagyok Bécshez, gondoltam, átkerekezek oda is. Gyorsan oda értem, jó az út, vígan szaladt a kerékpár. Még sötétedés előtt megérkeztem, de a nagyvárosban elvétettem az utcát, a tájékozódást s mire a nagykövetségünkhöz értem, éjszaka tizenegy óra lett. Már nem voltam olyan mamlasz. mint Berlinben, becsöngettem és szállást kaptam. Két éjszakát töltöttem ott, bejártam a várost, megnéztem a történelmi nevezetességeket, lesz miről mesélnem, ha haza jutok. Tegnap este ismét Kaličák barátomnál aludtam, s most itt vagyok maguknál. — Innen, hová, merre vezet az útja? Lesz kinél megszállni? — A további programom, szállásom már biztos. Gellében (Holice na Ostrove) Nagy Józsefnél töltök majd néhány napot. Pihennem is kell, nehogy megint kikapjak a feleségemtől. Azután Bogyán (Bodza) is megállók, Rácz Sándornénál. Komáromnál elhagyom az országot, Süttő lesz a következő szálláshelyem. Budapesten felkeresem az egyik unokaöcsómet, majd Pilisen, Abonyon és Püspökladányon keresztül, ahol régi ismerősök várnak, jutok el Nagyváradra. Ott vonatra szállók. Hazai földön nem kerékpározok tovább. Azt már jól ismerem. Többször körülutaztam Romániát kerékpáron. — Mi tetszett a legjobban? — Olyan nincs, hogy legjobban. Legjobb az egész együttvéve. Az ismeretszerzés. Ismerkedni városokkal, régi és új épületekkel, emberekkel. Nem tudnék ennyit a világról, ha nem kerekeztem volna ilyen sokat. Most már tényleg azt mondom, többé nem jövök. Az emberi szervezet tűrőképességét sem szabad a végtelenségig próbára tenni. — Azért én mégis azzal búcsúzom; Viszontlátásra, Lajos bácsi... FISTER MAGDA PRANDL SÁNDOR felvétele 13
