A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-27 / 48. szám

A Csemadok életéből A CSEMADOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA 2. ÜLÉSÉNEK HATÁROZATA A Központi Bizottság jóváhagy­ja: a CSEMADOK KB elnökének je­lentését a KB apparátusának munkájáról; a CSEMADOK XIII. országos köz­gyűlésének értékelését, a KB el­nökének előterjesztésében ; a Központi Bizottság 1983— 1987. évekre szóló távlati mun­katervét ; a Központi Bizottság 1983-as munkatervét; a Központi Bizottság Titkársága által kidolgozott és elfogadott irányelveket, az 1982-es évzáró taggyűlések előkészítésére és le­bonyolítására. Az évzárók meg­tartásának határidejét 1983. ja­nuár 15-ig meghosszabbítja. A Központi Bizottság megbíz­za: a KB Titkárságát, hogy — figye­lembe véve a KB tagjainak észre­vételeit — a KB 1983. évi mun­katervét és az 1983—1987. évekre szóló távlati tervét jóvá­hagyás végett terjessze be a fel­sőbb szerveknek; a járási bizottságok elnökségeit és titkárságait, hogy a Központi Bizottság tervei alapján dolgoz­zák ki a járási bizottságok 1983. évi munkatervét és azt hagyas­sák jóvá a járási bizottság 1982- es őszi plenáris ülésén, az 1983— 1987. évekre szóló táv­lati tervet pedig legkésőbb a já­rási bizottság 1983 tavaszán megtartandó plenáris üléséig; a Központi Bizottság Titkárságát és a járási bizottságok titkársá­gait, hogy az irányelv értelmében és szellemében készítsék elő és szervezzék meg az évzáró tag­gyűléseket ; a KB Titkárságát, hogy az évzá­rók küldöttei részére dolgozzon ki irányelveket a CSEMADOK munkájának értékeléséhez, a ter­vek és célok ismertetéséhez; a KB Titkárságát, forduljon javas­lattal az SZSZK Kulturális Mi­nisztériumához, hogy az vizsgál­ja felül a CSEMADOK helyi szer­vezetek anyagi támogatásának lehetőségeit; s egyúttal tárgyalja meg az SZSZK Kulturális Minisz­tériumával a kiutalt benzinmeny­­nyiség emelésének lehetőségét; a KB elnökét, hogy a Központi Bizottság minden ülésén tájé­koztasson az elnökség és a tit­kárság két ülés között végzett munkájáról. Bratislava, 1982. október 23. Tizennyolc amatőr képzőművész alkotja a klubot, akik közül hatan Nagykaposon, tizen­­ketten Királyhelmecen élnek. A klub tagjai két szekcióban folytatják tevékenységüket. A bodrogközi csoportnak Csótó László képző­művész, pedagógus a vezetője, az Ung vidé­kinek a Nagykaposon élő Ferenc György fafaragó. Amatőr képzőművészeink kiállítást rendeznek.- Emlékszem, hogy a CSEMADOK XIII. országos közgyűlése előtt a zétényiek felhí­vással fordultak valamennyi helyi szervezet­hez, szövetségünk taglétszámának növelését szorgalmazva. Mi a helyzet ezen a téren? — Ötven helyi szervezetünk van és 4753 tagunk. A járási konferencián is szóltam róla, hogy az elmúlt két esztendőben 437 új taggal gyarapodtunk. Mindenképpen a kez­deményező zétényieké az érdem, de említe­nem kell a kisgéresieket, nagykaposiakat, szomotoriakat és mogyorósiakat is a tagto­borzásban elért eredményeikért. A tagtobor­zás továbbra is elsőrendű feladatunk marad, és minden más is, ami a Központi Bizottság határozataiból hárul ránk. — Mi történik a helyi szervezetekben? — Mindegyikben történik valami. Tizen­nyolc helyen van éneklöcsoportunk, hat he­lyen citerazenekarunk, az irodalom népsze­rűsítésében és író-olvasó találkozók szerve­zésében is fel tudunk mutatni eredményeket. Nagykapos, Királyhelmec, Kistárkány, Borsi, Bély mellett a ráskaiakat kell említenem, akit évről évre több könyvkiállítást, irodalmi estet rendeznek, s a „Harmadvirágzás" irodalmi vetélkedőben felnőtt csoporttal egyedül ők vettek részt. Helyi szervezeteink az irodalmi esteket, író-olvasó találkozókat önállóan szervezik, s fáradozásuk eredményesebb lenne, ha a községi könyvtárral közösen vé­geznék ezt a munkát. Az irodalmi vetélkedő­be hét, a nyelvibe nyolc csoportunk nevezett be. Az utóbbiban értünk el figyelmet érdem­lő sikert. A nagykaposi gimnázium csapata bejutott az országos döntőbe. Színjátszás­ban számunkra az 1980-as esztendő jelen­tős. A nagykaposi gimnázium tanulói és az abaraiak eljutottak a kerületi versenyre. A járási győztes szirénfalvi csoport egyik sze­replőjének a megbetegedése miatt nem ve­hetett részt a kerületi versenyen. Bosszantó, hogy tavaly hullámvölgybe kerültek színját­szó csoportjaink, bár a királyhelmeci műve­lődési ház együttese jól szerepelt a Jókai­­napokon. Örömmel mondom, hogy 1980- ban a Dunamenti Tavaszon végre már a járásunkból is szerepelt gyermek-színjátszó csoport. A gyermek kisszínpadok tevékeny­sége fellendülőben van. Tavaly a kerületi versenyen a bolyiak első, a bélyiek második helyen végeztek. — Mit mondanál még rendezvényeitekről? — A járási bizottság tavaly nyolcvan sze­mély részvételével honismereti kerékpártúrát tervezett Boly táborhellyel. Két legnagyobb néprajzi vonatkozású rendezvényünkre, a Ta­vaszi szél... felnőtt és Fehér liliomszál gyer­mek népdalversenyre is szívesen emléke­zünk. Ez utóbbi járási bizottságunk kezde­ményezésére történik immár másodszor Bolyban. — S a klubmozgalom? — Csak a nagykaposi Erdélyi János Műve­lődési Klubbal és a tiszacsemyői művelődési klubbal dicsekedhetek. Járási bizottságunk azon fáradozik, hogy Királyhelmecen és min­den nagyobb helyi szervezetünkben is ala­kuljanak művelődési klubok. Királyhelmec. Koraesti szürkületben siklik tova a tekintetem. Azt az épületet keresem (ma is étterem, kávéház), amelyben hajdan, a harmadvirágzás kezdeti esztendeiben, gyak­ran megfordultam. Az akkori író-olvasó talál­kozók közönségének kicsi volt a terem. Va­jon nem csappant-e meg az érdeklődési kedv? A magyar tanítási nyelvű általános iskola és gimnázium ma is kovásza a kulturális életnek. Ki is éltetné elsősorban, ha nem a tanuló és a pedagógus? Kik is támogatnák elsősorban, ha nem a kulturális hagyomá­nyaikra büszke felnőttek? Rovom az utcát, még mindig Ripcsu Ru­dolf szavai zsonganak a fejemben. Az együttműködés jó a párt- és állami szervek­kel, a tömegszervezetekkel is. Rajtuk, vala­mennyiükön múlik a még pezsgőbb kulturá­,is élet MÁCS JÓZSEF EZ —KLUBMOZGALOM? A címben feltett kérdés mintha megkétsze­reződne bennem a vita elindítása óta, a hoz­zászólásokat olvasva. Persze lehet, hogy ko­rán aggódom, hiszen nem tudom, milyen hosszú időre tervezték a vita folytatását. Hisz ahogy és ahányan beszélünk róla, aszerint értékelhető a tagok, a — hivatásos és önkén­tes — népművelők hozzáállása a témához. Az öt éve létrejött klubmozgalom vezető szerve irányelveként megadta a munkaterv egységes javaslatát. Tehát papíron megvolt az elképzelés a tevékenység elindítására. A gyakorlatban jöttek a problémák. Akadt ugyan egy-két helyen, főleg a nagyobb tele­püléseken, városokban, néhány ügyes, tehet­séges ember, ki elindította a munkát, a saját — általában jó — elképzelése szerint, és sikerrel tovább is vitte, különösen ott, ahol adottak voltak a lehetőségek, anyagi támo­gatás, előadók, helyiség, hallgatóság stb. Ezek a klubok azóta is jó munkát végeznek. S azóta központi és járási bizottsági határoza­tok születtek a klubmozgalom kiszélesítésé­re. Alakultak is a további klubok, főként olyan községekben, ahol megfelelő kultúrház vagy helyiség állt rendelkezésünkre. A falusi lakosság rétegeződése, életformája azonban már ingadozóvá tette e klubok rendszeres, sikeres tevékenységét. Egy-egy rosszul sike­rült est után, ahol nem folytatta a klubvezető a kockázatos és felelősségteljes vállalkozást. Volt, ahol meghívott előadók költségei emésztették fel a klub, illetve a helyi szerve­zet csekély pénzeszközeit.Volt, ahol a kezdeti balsikeres próbálkozások fojtották el a lelke­sedést. Ilyen és hasonló helyzetek miatt ke­rültek be egyes járási bizottságok jelentése­ibe a vitaindító által említett nem hiteles számadatok. Éltek is, nem is ezek a klubok. Akartak is, nem is, nem tudták, hogy „hogyan tovább", egyedül maradván problémáikkal. Mint ahogy már említettem, az egységes irányelv ugyan adott de a lehetőségek, a körülmények helyenként változnak. Abban is látom a hibát hogy a mozgalom elindításakor a (jól vagy rosszul) megválasztott klubveze­tők nem kaptak elég tájékoztatást a gyakor­lati kivitelezés kérdéseiben. Voltak ugyan országos szemináriumok, ahol elhangzott egy-két elméleti javaslat hazai szlovák vagy magyarországi klubok látogatásaira. Az ön­művelésnek, a szabad idő hasznos eltöltésé­nek formája kibontakoztatásához kevésnek találom a CSEMADOK szerény anyagi támo­gatását. Szükségesnek látszik a helybeli vál­lalatok, üzemek, földművesszövetkezetek se­gítsége is. Meg kellene találni a klubtevé­kenységnek a falusi emberek felnőttoktatá­sát művelődését, közösséggé formálását elő­segítő megfelelő formáit. Nagyon helyesnek tartottam az idei nyári művelődési tábor vita­estjén elhangzott véleményt miszerint meg kell találnunk annak lehetőségét hogy az emberek megtanuljanak egymással társalog­ni, vagyis, hogy beszélni, nyilatkozni merje­nek a közösségben. Sajnos, a passzív maga­tartás, a hallgatás megszokássá vált még a legjobb előadást követően is. Falun ezért is érdektelennek tűnik egy-egy előadás. Ha elérnénk azt, hogy az emberek véleményt mondjanak az adott témáról, meghallgassák mások nézeteit, s elgondolkozva mások véle­ményén, kialakuljon a saját reális nézetük, véleményük, s ha ez hozzájárulna jó közérze­tük, hangulatuk és kialakulása révén az em­beri kapcsolatok szilárdításához, akkor azt hiszem, a klubmozgalom elérné a célját. DÁNIEL ERZSÉBET 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents