A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-27 / 48. szám
Balázs Béla: A MŰVELŐDÉS OTTHONAI Zs. Nagy Lajos: DERŰS KÓSZÁLÁS KETTESBEN Mács József: A SZÜLŐFÖLDTŐL TÁVOL Zolczer János: VALACHFÖLDI SKANZEN Ozogány Ernő: DALIÁS IDŐK KRÓNIKÁJA F. Kele: ALGÉRIA Címlapunkon P. Havran, a 24. oldalon V. Pfibyl felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná ul. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336—686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p. Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie, tel.: 522—72, 815 85 Bratislava. Index: 49211. Q yerekkorom nyarainak egy részét faluhelyen, nevelőapámék lülei (Lula) házában töltöttem. Egy macskaugrásnyira tőlünk, talán a negyedik-ötödik házban laktak a szegről-végről rokonoknak számító Császár Istvánék, akiknél a magamfajta városi gyerkőcnek mindig bőven akadt látnivalója. No. nemcsak azért szimpatizáltam Császárékkal, mert István bá' lovasszekéren jött ki értünk a besei (Beša) vasútállomásra, hanem azért is, mert az ő udvarukban sokkal több állatot tartottak, mint nálunk. Császárék nak, például, volt két tehénkéjük is. Reggel és este megfejték őket, a tej egy részét azonnal eladták (mi is vettünk tőlük rendszeresen), a többiből túrót fonynyasztottak, vajat köpüttek. István bátyám felesége pénteken vagy szombaton aztán szütyőbe rakta a túrót zsírpapírba csomagolta a negyed kilós vajdarabokat az egészet batyuba kötötte, kezébe fogta még a kandlit a tejföllel, és elindult a verebélyi (Vráble) vagy lévai (Levice) piacra. De hol vannak már gyermekkorom huszonöt-harminc évvel ezelőtti, boldog nyarai; hol vannak már István bá' lovai, tehénkéi ? ... Manapság faluhelyen is, városon is az önkiszolgáló üzletben vesszük a zacskós tejet a hűtőpultokról emeljük le a „gyári" vajat sajtot túrót, dobozos tejfölt és tejszínt — föltéve persze, ha kapni éppen a boltban. Mert az utóbbi hónapokban bizony nemigen lehet dúskálni élelmiszerboltjainkban a tejtermékek különösen bő választékában. Ennek oka sem titok: a minap közölt adatok szerint januártól a harmadik negyedév végéig a szlovákiai tejipari üzemek a tervezettnél 33 millió 350 ezer litenel kevesebb feldolgozásra szánt tejet kaptak mezőgazdászainktól! A nyugat-szlovákiai kerületben több mint 18 millió, a közép-szlovákiai kerületben négy és fél millió, a kelet-szlovákiai kerületben pedig kereken tízmillió liternyi tej „kerestetik a leltárban". Ez már önmagában is tekintélyes hiány, ám ha mindehhez még azt is számításba vesszük, hogy a húsárak rendezése óta az emberek táplálkozásaiban is bizonyos változások álltak be, akkor tulajdonképpen már nem is meglepő, hogy üzleteinkben jelenleg a tejtermékek jelentős hányada hiánycikk. Persze, az érem másik oldala viszont az, hogy a vásárlóközönséget nemigen érdeklik a mezőgazdaság vagy tejipar termelési gondjai, sem a kereskedelem munkaerőhelyzete; számomra, fogyasztóként, az (lenne) a lényeg: bármikor kapjak friss tejet ízletes sajtokat jó minőségű legyen a vaj, ne kelljen üzletről üzletre járva „vadásznom" a túróra, joghurtra, tejfölre. Mindennek biztosítása a tejipar és a kereskedelem dolga, bár ha a tervezettnél kevesebb a tej, elavult a géppark, akadozik a szállítás, előbb-utóbb mégiscsak én, a fogyasztó látom a dolog kárát... És hogy nem csupán helyi jellegű, azaz bratislavai, Ipolysági (Šahy), zólyomi (Zvolen) vagy kassai (Košice) gondokról van szó, azt a Szlovákiai Tejipari Tröszt szakemberein kívül talán épp az országjáró riporter tátja a legjobban, aki ilyenkor természetes kötelességének érzi, hogy ellátogasson a tröszt néhány üzemébe. No, nem mintha ettől esetleg megoldódnának a tejipar időszerű gondjai; de így legalább az újságíró is és az olvasó is bepillantást nyer a fogyasztói tej, illetve néhány tejtermék előállításának menetébe. * * * A tejüzem kapujánál a portás fölemeli a sorompót. A hatalmas utánfutós tejszállíTEJNÓKMK tó kocsi, a „tank" begurul az udvarra. A földművesszövetkezetekből és az állami gazdaságokból reggeltől késő délutánig hozzák a friss tejet. A tankra télen és nyáron, esőben és hóban, napsütésben és viharban fölmászik egy férfi. Leemeli a tartálykocsi fedelét, hatalmas keverőlapátjával felkeveri a tejet, s mintát vesz belőle egy üvegcsébe. Minden egyes szállítmányból külön-külön mintát vesznek, hiszen a leendő késztermék minőségét szigorúan ellenőrizni kell. Ennek érdekében gyártásközi próbákat is tartanak, de az üzemi laboratóriumokban elemzik a végtermékek minőségét is. Hiába, mindennek meg kell adni a módját, különösképpen az élelmiszeriparban! A tejüzemben jóformán minden gombnyomásra működik. Speciális tejszállító gépkocsikon érkezik naponta a sok-sok ezer liternyi nyers tej, ahonnan — a laboratóriumi vizsgálatok után — csövekben, tartályokban, kádakban folyik tovább. Egyik helyen pasztörizálják, másik helyen szabályozzák a zsírtartalmát, a harmadikon plusz három-négy fokra hütik. Mindezt gép végzi, fehérköpenyes kezelőik fogantyúkat húzkodnak, mutatókat figyelnek, gombokat nyomogatnak. — A munka dandárját gép végzi, az ember csak felügyel — mondja Nagy László, a Bratislavai Tejipari Vállalat fiatal gyártásvezetője. — Persze, azért alaposan kell figyelni, mert a tej kényes jószág. A korszerű, automata gépek és berendezések azt is lehetővé tették, hogy az üzembe érkező nyers tejet a korábbi éveknél lényegesen gazdaságosabban tudjuk felhasználni. Hadd mondjak erre egy jellemző adatot: régebben a száz százalékból hatvan-hatvanöt százalék volt a hasznosanyag-kinyerés, most viszont az alapanyag nyolcvan-nyolcvanöt százaléka válik emberi fogyasztásra alkalmas késztermékké. A fennmaradó tizenöt-húsz százalék viszont takarmánytápként hasznosítható. Természetesen, ha a tervezettnél több millió literrel kevesebb nyerstejet kapunk feldolgozásra, ezt a hiányt legjobb igyekezetünk ellenére sem tudjuk pótolni. A különböző híresztelések ellenére kijelenthetem, hogy termelési skálánk valamennyi termékét gyártjuk, éppen csak szerényebb mennyiségben. Jelenleg az or-2
