A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-20 / 47. szám

Jogi tanácsok Tavaly januárban megismerkedtem egy férfival. Nálam 15 évvel idősebb és beteg volt. Idővel megkért, költözzem hozzá. Beleegyeztem. Körülbelül egy hónap múl­va végrendeletet írt, amelyben engem tett meg vagyonának általános örökösévé. Több mint fél éven át gondoztam. Au­gusztusban meghalt. Úgy véltem, a vég­rendelet alapján a házat és a hozzá tarto­zó kertet is én öröklöm. Milyen nagy volt a meglepetésem, amikor a közjegyzősé­­gen közölték velem, hogy annak a végren­deletnek alapján, amelyet élettársam két hónappal a halála előtt készített, egész hátrahagyott vagyona a nővéréé lett. aki őt már tíz éve nem látta és nem is törő­dött vele. Helyes-e a közjegyzőség eljárá­sa ? Hiszem én is bemutattam egy végren­deletet, amelynek értelmében én vagyok az egész vagyon örököse. Nekem semmi sem jár annak ellenére, hogy több mint fél éven át törődtem az elhunyttal ? JOLANA K., TORNAUA (ŠAFÁRIKOVO) Az állami közjegyzőség döntése helyes. A Polgári Törvénykönyv 461. §-a értelmében vagy a törvényes, vagy a végrendelet szerinti örökösök, illetve ezek közösen örökölnek. A végrendelet akkor érvényes, ha a végrendel­kező saját kezével írja, vagy ha közjegyzői jegyzőkönyv formájában készül. A saját kéz­zel írt végrendelet érvényességéhez szüksé­ges, hogy a végrendelkező azt aláírja és feltüntesse benne aláírásának keltét — az évet, hónapot és napot. Mint leveléből kitű­nik, a végrendelkező mindkét végrendeletet sajátkezüleg írta, s eleget tett a Polgári Törvénykönyv 476. §-a (2) bekezdésének. Az állami közjegyzőség azonban helyesen a ké­sőbbi keltezésű végrendeletet ismerte el, amelyben a végrendelkező vagyonát a nővé­rére hagyta, mivel a Polgári Törvénykönyv 480. §-a értelmében a későbbi érvényes végrendelet hatálytalanítja az előzőt. Az ön élettársa azzal, hogy első végrendeletének megírása után, melyben önt tette meg örö­kösének, végrendeletet írt nővére javára, egyszersmind hatálytalanította első végren­deletét. Az állami közjegyzőség ezért helye­sen erősítette meg, hogy a végrendelkező nővérének jut az örökség. Mint a végrendel­kező élettársa csak abban az esetben örö­kölne ön, ha a végrendelkezővel annak halála előtt legalább egy évig közös háztartásban élt volna, és ha az illető nem írt volna végrendeletet nővére javára. Két testvérem és én egy kétlakásos családi ház közös tulajdonosai vagyunk. Az egyikben én lakom a családommal, a másikban férjezett nővérem. Fivérem a városban lakik. Gyermekeink lassan fel­nőnek, s a nővéremmel elhatároztuk, őt is és fivérünket is kifizetném, s én leszek a családi ház egyedüli tulajdonosa. A nővé­rem által használt lakásra a lányom szá­mára van szükségem, aki az idén ősszel férjhez megy. A fivérem azonban nem ért egyet ezzel a megállapodással, ragaszko­dik házrészének megőrzéséhez. Fivérem sohasem törődött a házzal, nem is járt hozzánk. Az a szándékom, hogy a házat a testvéreim részének megszerzése után átépíttetem. Ám nem akarok a házba addig befektetni, amíg az egészen nincs a tulajdonomban. Kényszeríthetem-e a fivé­remet, hogy eladja nekem a hsrészét? KATARÍNA N„ IPOLYSÁG (ŠAHY) A győztes vörös zászló hirdette, hogy 1943. február 2-án véget ért a sztálingrádi csata vonalakat, megsemmisítette több német és szinte valamennyi, a Keleti Fronton harco­ló csatlós hadsereget, visszafoglalt 480 000 km2-nyi területet, az 1942-ben, de részben már 1941 -ben elvesztett falvakat és városokat is. A sztálingrádi győzelem fordulópontot je­lentett a háború kimenetelében. Eredménye­képpen a stratégiai kezdeményezés a Wehr­macht kezéből a Vörös Hadsereg kezébe ment át. A Vörös Hadsereg sztálingrádi di­adala kivívta a fasizmus ellen harcoló népek elismerését és fellelkesítette az ellenállási mozgalom erőit az ellenség által megszállt országokban, egyben megteremtette a felté­telét annak, hogy meginduljon a Szovjetunió és egész Európa felszabadítása a fasiszta megszállás alól. A második világháború katonái közül még sokan élnek. Az egykori harcosok gyakran írnak és beszélnek emlékeikről. Megelevení­tik a szörnyűségeket és arra intenek: köves­sünk el mindent, hogy a múlt ne ismétlőd­hessen meg és ne kelljen újra ezreknek és ezreknek vágóhídra vinni az életét. A józanul gondolkodó emberek milliói kö­vetik az egykori harcosok tanácsát és küzde­nek azért, hogy fennmaradjon a béke és ne kerülhessen sor egy újabb világháborúra. Jó lenne, ha azok is, akik nem ismerik, vagy elfelejtették a múltat, a mostani jubile­um alkalmából elgondolkoznának ... Van miből és van miért levonni a tanulságokat. BALÁZS BÉLA Archívumi felvételek Sztálingrád egyik negyede a harcok idején A Polgári Törvénykönyv szerint a társtulaj­donosok megállapodhatnak a társtulajdon megszüntetéséről és a kölcsönös rendezésé­ről. Ha a társtulajdon tárgya ingatlan, írásbeli megállapodás szükséges. Ha a megállapodás elmarad (ez az ön esete is), a társtulajdont valamely társtulajdonos keresetére a bíróság szüntetheti meg, s ez esetben a társtulajdonosok közötti kölcsö­nös vagyonjogi rendezésről is határoz. Az adott esetben az az elv érvényesül, hogy a bíróság, ha ez lehetséges, a vagyon­tárgyat megfelelő ellenértékért egy vagy több társtulajdonosnak ítéli oda. A bíróság emellett tekintettel van arra, hogy a vagyon­tárgy felhasználása a társadalom érdekeivel összhangban történjék. Az említettekből kitűnik, hogy a Polgári Törvénykönyv 142. §-a értelmében keresetet nyújthat be az illetékes járásbíróságon, hogy szüntessék meg fivére társtulajdonát. Tekin­tettel arra, hogy nővére egyetért az ön javas­latával, a fivére pedig a községen kívül lakik és nem áll szándékában a családi házat saját szükségleteire használni, valószínű, hogy a bíróság eleget tesz az ön keresetének. Fiamat egy este a munkából hazatérőén a vendéglő előtt ácsorgó három fiatalem­ber megtámadta és megverte. Négy hétig munkaképtelen volt. A tetteseket letar­tóztatták és bíróság elé állították. Meny­­. nyíre meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy a múlt héten a járásbíróságon meg­tartották a főtárgyalást, de mi semmiről sem tudtunk. A fiamat nem értesítették a főtárgyalásról, nem érvényesíthette igé­nyét a kárpótlásra, hozzá sem szólhatott a dologhoz. Helyesen járt el a bíróság? PAVOL M„ ROZSNYÓ (ROŽŇAVA) A bíróság helytelenül járt el. A büntető perrendtartás szerint annak a személynek, akit bűntettel egészségében megkárosítot­tak, akinek vagyoni, erkölcsi vagy egyéb kárt okoztak, joga van kérni a bíróságtól, hogy kiegészítésképpen bizonyítékokat terjesszen elő, betekinthessen az ügyiratokba, részt vehessen a főtárgyaláson és a nyilvános fellebbviteli bírósági eljáráson, s ennek befe­jezése előtt az üggyel kapcsolatban nyilat­kozzék. A károsult, aki a törvény értelmében igényt tarthat a bűntettel okozott kár megtéritésé­­re, szintén jogosult kérni, hogy a bíróság elmarasztaló ítéletében a vádlottat a kár megtérítésére kötelezze. A keresletet legké­sőbb a főtárgyaláson, a bizonyítási eljárás megkezdése előtt elő kell terjeszteni. Ebből ki kell tűnnie, hogy milyen okból és milyen terjedelemben kéri kártéritési igényének ér­vényesítését. Az említettekből kitűnik, hogy a bíróság megsértette a törvényt, amikor az ön fiának nem tette lehetővé a büntető perrendtartás­ból eredő jogainak érvényesítését. Mivel fia már az előkészítő eljárás során bejelentette kártérítési igényét, a bíróság köteles lett volna erről az igényéről dönteni, még akkor is, ha a fia nem volt jelen a főtárgyaláson. Amennyiben a bíróság ezt nem tette meg, fia fellebbezhet a járásbíró­ság ítélete ellen, amiről az illetékes, jelen esetben a kassai (Košice) kerületi bíróság dönt. Dr. Fejő 17

Next

/
Thumbnails
Contents