A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-13 / 46. szám

fennállása alkalmából rendezett ünnepségen Ján Gregor, a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese nyújtotta át Baláž Štefannak, a Gömöri Cellulóz- és Papírgyár igazgatójának a Munka Érdemrendet, amelyet az egész kollektíva jó munkájának elismeréseképpen adományozta a köztársasági elnök a vállalatnak.

A százéves jubileum alkalmából a gyár dolgozói közül többen kaptak ágazati, vállalati vagy üzemi kitüntetést. Egyikük, Ladislav Greško tehergépkocsi-vezető, aki az „Ipari Minisztérium legjobb dolgozója" cím tulajdonosa.

— 1957-től dolgozom a gyárban — mondja, amikor magunkra maradunk. — Az első teherautó egy RND kocsi volt, azután egyre korszerűbb kocsikat kaptam. Közben az idő is elrepült. Nemrég múltam ötvenéves. Másfél millió kilométert vezettem balesetmentesen. Követ szállítok az üzembe a gombaszögi kőbányából. A kőfejtés már a 7. és a 9. szintnél tart. Nem könnyű dolog fel és lefelé kanyarogni a szűk szerpentinen.

Ladislav Greškónak nem ez az első kitüntetése. Többször kapta már meg a „vállalat legjobb dolgozója", valamint a „kiváló tűzoltó" megtisztelő címet és természetesen a balesetmentes vezetésért is elismerésben részesült. Munkájával igyekszik példát mutatni, hogy az utána jövő generáció ugyanúgy, mint az elődök a lehető legpontosabb, legnagyszerűbb teljesítményt nyújtsák.

A Gömöri Cellulóz- és Papírgyár sokféle terméket állít elő. Foglalkoznak barna és fehér cellulóz, simított papír, hullámpapír, kartondobozok, WC-papír, és most július elsejétől besűrített szulfitlúg gyártásával, évente mintegy kétszázmillió korona értékben.

A centenáriumra már három évvel ezelőtt gondoltak: múltjukhoz méltóan, jó munkával akarták ezt ünnepelni. Sikerült, 1979-ben a

gyár százéves fennállásának tiszteletére kétmillió 193 ezer korona értékű kollektív kötelezettséget vállaltak, s ezt időközben háromszor módosították, emelték. Végülis az ünnepség idejére a kollektíva összteljesítménye 13 millió 948 ezer korona értéket tett ki. Az erről szóló részletes kimutatásból kitűnik, ki milyen teljesítménnyel, mennyi fizetetlen túlórával, a munkatermelékenység hány százalékos növelésével milyen mértékű energiamegtakarítással stb. járult hozzá a kitűnő eredményhez.

Egyik érdekes újításuk, hogy a fakérget, amely eddig hulladéknak számított, most fűtőanyagként hasznosítják, főleg a cellulózfőzésnél. Korábban nagyon sokszor a gyár szemére vetették, hogy mértéktelenül szenynyezi a Sajó vizét. Ezt a problémát mindenki megelégedésére sikerült megoldaniuk. Az idén nyár óta olyan tiszta ismét a folyó vize, hogy megélnek benne a halak, azonkívül gazdaságilag is hasznos megoldást találtak, a melléktermékként jelentkező, eddig a folyóba kibocsátott s azt nagy mértékben szennyező szulfitlúgot most visszanyerik és besűrítve értékesítik.

Az üzemben 18 szocialista brigád működik, a legjobbak közé tartozik a cellulózgyártásban dolgozó Gömöri István vezette 46 tagú kollektíva. Évi kötelezettségvállalásuk általában fél millió korona megtakarítást, illetve értéktöbbletet eredményez az üzemnek.

A gyár dolgozói nagyrészt Gömörhorkáról és a környező községekből kerülnek ki. A távolabb lakók számára munkásszállást biztosítanak, a nők, gyermekes anyák foglalkoztatását elősegítő óvodát és bölcsödét üzemeltetnek.

A gyárbeliek jó közérzetéhez az üzemi klub munkája is hozzájárul. A rendszeres közös ünnepségek — amilyen a nemzetközi nőnap megünneplése, ahol bemutatják a

nődolgozók hímzéseit, vagy a családias jellegű gyermek-álarcosbálok szervezése — igen népszerűek a dolgozók körében, akárcsak a közös éneklések, zenélések. A szakszervezeti üzemi klub Sajóvölgye énekkarát már lapunk hasábjain is bemutattuk. Eredményeikről nem lehet elégszer írni. Megalakulásuk tízéves jubileuma egybeesett a gyár fennállásának századik évfordulójával. Az ünnepségen két vendégkórus is fellépett. A fúvószenekar szintén nagy múltra tekinthet vissza. A fúvószenekarok járási fesztiválját is Gömörhorkán rendezték meg legutóbb. A klubélet az utóbbi időben fellendült. Asztaliteniszvetélkedőt és sakkversenyt rendeznek, honvédelmi napokat tartanak. A centenáriumi ünnepségek a klub életében is visszatükröződnek.

A üzemben nincs fluktuáció, tisztessége, becsülete van a papírgyártó szakmának. Aki bekerül az itteni kollektívába, megszereti ezt a munkát, a társakat és jól dolgozik. Persze ahhoz mérten jól is keres. Éppen a kedvező kereseti lehetőségek miatt sokan szeretnének a gyárban elhelyezkedni. De itt a szó szoros értelmében sokat kell dolgozni és olykor az átlagosnál többet nyújtani. Egész séges a közhangulat. Nem vesznek maguk közé lógóst, hanyag munkást. Az ilyennek gyorsan útilaput kötnek a talpára. Aránylag sok jelentkező közül választhatják ki a leginkább helytálló embert. Ez így helyes, mert az emberek mór eleve megtiszteltetésnek érzik, ha a Gömöri Cellulóz- és Papírgyár munkásai lehetnek.

FISTER MAGDA

Hétvégi levél

Az ősz derekán a termény betakarítása, a szőlő szüretelése a gyümölcs szedése után egyre többet emlegetjük a szabadidőt, melynek célszerű, okos kihasználása kulturális életünknek, művelődésünknek egyik fontos meghatározója. — A szabadidő — a munkaidőn (és más kötelező elfoglaltságon) kívüli, szabadon felhasználható idő — olvashatjuk a Magyar Értelmező Kéziszótárban.

A minap egy országos kutatóintézet felméréseit böngésztem, melyben arról volt szó, hogyan használjuk ki és mire fordítjuk szabadidőnket. A felmérés is újra megállapítja, amit már régen tudunk és az újságokban is állandó vitatéma, hogy országos viszonylatban a lakosság kulturális, művelődési igényét túlnyomó részben a televízió műsora elégíti ki. (Tehát a sokat szidott papucskultúra elterjedését eddig még nem sikerült más ügyesebb módszerrel csökkenteni.)

Népszerűség tekintetében első helyen állnak a tévéjátékok (sorozatok), a tévében bemutatott filmek. Az olvasás, a szépirodalom szeretete jóval a rangsor közepén foglal helyet. Kedvelt szórakozás a rádiójáték hallgatása és a lapokban folytatásokban közölt regények olvasása. Ezeket követi a színház és mozi, valamint a múzeumok, képzőművészeti kiállítások látogatása. Meglepetésre utolsó helyre került a saját öntevékeny művészi munka ápolása, fejlesztése, holott egypár évvel ezelőtt éppen ezen a téren nagy fellendülést tapasztalhattunk. Előkelő helyet foglal el a ranglistán a könnyűzene is és ebből következik, hogy a magasabb művészi igény utáni vágy még mindig elenyésző és túlsúlyban van a kultúra szórakoztatóbb jellege.

Faluhelyen, vidéken a szabadidő nagy részét az emberek kertészkedéssel, barkácsolással, a háztartási gépek, gazdasági szerszámok javításával töltik el. Az öntevékeny, amatör népművészeti munka (népi tánc, zene- és énekkar, színjátszás stb.) a második helyre szorult.

A kulturális szükségletekre hazánk lakossága (1 5 éves kortól számítva) évente fejenként 1050 koronát fordít. Ugyanakkor szeszesitalra es dohányféleségekre 2560 koronát. Mindenesetre a két számadat közti tetemes különbség elgondolkoztató és azt sugallja, hogy a kulturális és népművelő munka területén még sok a tennivaló. Nem is annyira mennyiségi mutatókra gondolok, hanem a minőségi munkára. Ma már sok községben korszerűbb kultúrház várja a látogatókat, de sajnos több helyen csak bálokra, lakodalmakra, esetleg évente egy-egy színdarabra vagy esztrádműsorra veszik igénybe. A népművelők feladata, hogy új munkamódszerekkel kísérletezzenek és a szocialista szemléletmódnak megfelelően dolgozzanak. Eredmények híján ne beszéljék ki magukat a televízió konkurenciájára, ne hivatkozzanak a közömbösségre, az időhiányra. A korszerűség ma nemcsak gazdasági követelmény, de a népművelés terén is alkalmazni kell. Államunk évente több milliárd koronát fordít a kultúra, a népművelés fejlesztésére. Ebből is látható, hogy a szocialista ember nevelése társadalmunk egyik fontos feladata. A népművelés terén eddig sok új lehetőség azért maradt kihasználatlanul, mert nem találtuk meg mindig azt a népművelőt, aki vállalta volna, hogy a közösség érdekében ő maga is továbbtanul és nem elégszik meg a megszokottal, az elavult módszerekkel. A szabadidő célszerű kihasználása nem lehet közömbös számunkra és különösen nem a helyi népművelő számára, akinek minden számadatból, felmérésből le kell vonnia a tanulságokat.

3