A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-13 / 46. szám

hatan plusz fo Gogh Kálmán Nagy Mária Rizner Štefan Szórád Györgyöt, a SZISZ komáromi (Komárno) járási bizottságának alel­­nőkét már hosszabb ideje ismerem, de még sosem láttam olyan ideges nek, mint a rajt előtt. — Ezemegyven kilométer ma már nem távolság — próbálom vigasztalni Gyurit. — Igen, de Babetán tudtommal még senki sem vágott neki ilyen hosszú útnak. Azért, hogy ott lehessen minden pihenőnél és minden újabb startnál Kalmár Imrével, a SZISZ járási bizottságának titkárával és Mo­­rovics Lajossal a Dunaj című járási lap fő­­szerkesztőjével egyútt ő is „nyeregbe", aka­rom mondani kocsiba ült, hogy a hat vállal­kozót éspedig Rigó Belót, Gogh Kálmánt, Köglerová Juditát, Nagy Máriát, Rizner Ste­­fant és Mancsik Stefant Komáromból Prágá­ig a SZISZ III. kongresszusának színhelyéig kísérje. Jogosan teszi fel a kérdést az olvasó, hogy ki az a címben jelzett plusz két fő? Mint a fociban szokás, hogy a cserepadon is ülnek játékosok, a gútai csapat sem ha gyott mindent a véletlenre. A nyolc főre duzzadt keretbe Szabó József azért került be, hogy az ötnapos út során annak, vagy azoknak a helyébe lépjen, akik nagyon kifá­radnak vagy megbetegszenek. Balogh Pál pedig egy Skoda 1203-sal az alkatrészeket, az üzemanyagot szállította. Igaz sem az üzemanyagból, de szerencsére az alkatré­szekből sem kellett sok. Üzemanyagból azért, mert a hat Babeta kevesebbet „iszik ki" száz kilométeres távon, mint az én Zsi­gám. Csakúgy mellékesen jegyzem meg, hogy a kis motorok átlagos fogyasztása más­fél liter száz kilométerenként. Tisztában vagyok azzal, hogy a gútai SZISZ-tagok nem azért vágtak neki a nagy útnak, hogy ebben az energiaigényes és energiaválságos világban példát mutassanak száguldó riportereinknek, hogy milyen olcsó pénzen is lehet szolgálati útra menni, hanem elsősorban azért, hogy gyáruk termékeit be­mutassák a SZISZ III. kongresszusa küldöttei­nek és azoknak a külföldi vendégeknek, akik több mint félszáz országból érkeztek Prágá ba, a csehszlovák fiatalok tanácskozására. Persze nemcsak a motorkerékpárokat vitték magukkal Prágába, hanem azokat a munka­felajánlásokat is, melyeket a komáromi járás fiataljai tettek a III. kongresszus tiszteletére. Komáromban a rajtnál azzal búcsúztunk, hogy ott leszek Prágában a kongresszusi palota előtt is a megérkezésnél. Szinte perc­nyi pontossággal robogott be a hat Babeta a hat utasával együtt Prága legmodernebb épülete elé, hogy utána átadja járásuk ifjúsá­gának a számokban és ma már tettekben is kifejezhető munkafelajánlásaít. Nemcsak a Babetákat csinosították ki a megérkezés pillanatára, hanem a pilóták szerelése is szinte irigylésreméltó volt. A kongresszus szüneteiben is sok csodálójuk akadt, hiszen öltözékük ugyancsak különbö­zött a SZISZ-formaruhától és a kongresszu­son résztvevő vendégek, tudósítók viseleté­től. A gyengébb nem képviselői (habár itt a jelző egyáltalán nem jellemző, mert ugyan­olyan kitartással ültek a nyeregben, mint a férfiak) ki is használták a legelső lehetőséget és fodrászhoz siettek, hogy az elrontott frizu­rát rendbehozassák. Két napot töltöttünk együtt a kongresszu­son. Elég idő jutott arra, hogy elmondják útiélményeiket, meséljenek a Babeták mun­kabírásáról. Mint elmondták, a Babeták is jól viselték a néhol meredek útszakaszokat s a két kísérő­nek, Balogh Pálnak és Szabó Józsefnek, akik a mechanikusi szerepet is magukra vállalták szinte nem is akadt dolguk. Mindenkit meglepett a motorkerékpárok alacsony üzemanyag-fogyasztása. így például Štefan Manőik M-210-es felújított típusú Babetája, mely az üzem új termékei közé tartozik egy 217 kilométeres útszakaszon csupán 3,2 liter benzint „nyelt le". Persze az út szép volt, gazdag volt élmé­nyekben oda és vissza. De mi tetszett a kongresszuson? Gogh Kálmán a Gútai Motorkerékpár­gyártó Üzem SZISZ-alapszervezetének elnö­ke így válaszolt: — Mivel két órával később érkeztünk a SZISZ kongresszus megkezdése után, így Jaroslav Jenerálnak, a SZISZ KB elnökének előadói beszédét nem hallgathattam végig, de másnap figyelmesen elolvastam és a kongresszus küldötteivel is beszélgettem a beszámolóról. A központi bizottság beszá­molójából kiemelném azokat a részeket, me­lyek a népgazdaság további fejlesztésével foglalkoznak. A beszámoló leszögezte, hogy a növekvő szükségleteknek, életszínvonalunk javításának egyedüli módja a népgazdaság további fejlesztése. Szinte mintha az üze­münk fiataljaihoz intézték volna a következő gondolatokat. „Támogatnunk kell a fiatal konstruktőröket, technológusokat és tervező két, hogy járuljanak hozzá a termékek müsza ki színvonalának emeléséhez, az alapanyag és energiafogyasztás csökkentéséhez.” Mancik Stefan mérnök — Pontosan ismerem a SZISZ célkitűzése it — mondotta Nagy Mária —, de azt nem tudtam, hogy a szervezetnek egymillió hat­százezer tagja van és a tagok fele dolgozik. Teljesen egyetértek ezzel, hogy a SZISZ-nek arra kell törekednie, hogy a fiatal munkások, mezőgazdasági dolgozók, az ipari tanulók és a népgazdaság döntő fontosságú ágazatai­ban dolgozó fiatalok csatlakozzanak a szer­vezethez. Persze a délutáni órákban és a kongresz­­szus másnapján már ók is ott lehettek az 1229 küldött és a többszáz vendég között. Végighallgathatták Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, köztársasági elnö­künknek az ifjúsághoz intézett szavait, aki nagyra értékelte a szocialista ifjúsági szövet­ség tevékenységét. „A fiatalok nem félnek a nehézségektől, szeretnének bizonyítani, bí­rókra kelni a problémákkal, hasznos munkát végezni a szocialista haza és a társadalom javára" — mondotta Gustáv Husák. A kongresszus résztvevői értékelték az elmúlt időszakot és kitűzték az ifjúsági szö­vetség feladatait az elkövetkező öt évre. Azok, akik nem vonattal, nem repülőgéppel és nem személyautóval utaznak Prágába, hanem csupán Babetán, szintén terveket szőnek. Tovább növelni, tovább öregbíteni e fiatal üzem már most is megalapozott hírne­vét. Kép és szöveg: CSIKMÁK IMRE 4

Next

/
Thumbnails
Contents