A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-06 / 45. szám
ondolom, van abban valami nagy igazságszolgáltatása az időnek és egyben talán bárminő szóbeli vagy írásban fogalmazott méltatásnál beszédesebb bizonyítéka is a múló történelemnek, hogy századunk legjelesebb gondolkodójának s legnagyobb történelmi alakjának tanulságokkal teli harcos életútját, ma is élő tanainak emlékét a világ számos országában külön intézmény: önálló múzeum őrzi. Januárban lesz harminc esztendeje hogy Prágában a hazai szociáldemokrata és kommunista mozgalom ismert „bástyavára": a Hybernská utcai Lidový dúm, azaz a Népház — ahol 1912-ben az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt is megtartotta nemzetközi jelentőségű kongresszusát — szolgál a Lenin Múzeum otthonául. A kereken három évtizeddel ezelőtt megnyílt múzeum ma már huszonhét kiállítási teremmel, impozáns könyvtárral, olvasóteremmel, vetítőkabinnal és a látogatók zöme által nagy érdeklődéssel keresett Lenin-emlékszobával rendelkezik. Hogy ez utóbbi helyiségbe miért lép be az ember sokkal nagyobb izgalommal, mint a múzeum többi termébe? Mert ez a hosszúkás szoba, korszerű szóhasználattal élve, eredeti helyszín a javából, hiszen hetven évvel ezelőtt, 1912 januáijában Vlagyimir lljics Lenin elnökletével épp itt, e falak között tartotta meg imént említett fontos tanácskozását az OSZDMP vezetősége ... És Lenin íróasztalát, székét asztali olvasólámpáját, vagy akár a konferencia dokumentumait rejtő szekrényt látni bizony nem mindennapos élmény olyasvalakinek, aki őszintén érdeklődik a történelem nagyjai, az elmúlt évtizedek és a tovaszállt századok jelentős fordulópontjai iránt. A Hybernská utcai múzeum gondosan összeválogatott törzsgyűjteménye — természetesen — a Leninre vonatkozó állandó kiállítási anyag, ám az itt kiállított dokumentumok egyben az akkori társadalmi-politikai viszonyokat és a szervezett munkásmozgalommá érlelődő forradalmi folyamat fokozatos fejlődését is ábrázolják. Teremről teremre járva ezért hát szinte akaratlanul fogalmazódik meg a látogatóban a Lenin személyével kapcsolatos kérdések egész sora. Például hogyan élt az az ember, aki mindenkinél tisztábban látta: merre visz a fejlődés útja? Mivel töltötte hétköznapjait, s milyenek voltak ünnepei? Vajon miképp ismerte fel: mikor, mit kell tenni? Mi módon viselte el az élet természetes kudarcait, miként fogadta a sikereket? Hányszor járt Prágában, hol lakott fővárosunkban, megfordult-e az ország más pontjain is? Mondjuk Opavában, Petr Bezruč városában, ahol — legalábbis a hagyomány szerint — a trockistákkal folytatott harcainak egyikét vívta meg, s előre megmondta, hogy a történelem okvetlenül a munkásmozgalom szilárdan marxi—engelsi útjának ad majd igazat. Ám nem csupán a hagyomány, hanem a dokumentumokkal és egyéb tárgyi bizonyítékokkal igazolt párttörténelem is sok olyan emlékezetes mozzanatot jegyez föl, amelyek hazánk munkásosztályának nemzetközi kapcsolatairól tanúskodnak. V. I. Lenin illegális útjainak támogatásában. A mai Csehszlovákia területén tett utazásaira vonatkozólag prágai tartózkodásairól derítették föl a legtöbb hiteles adatot — részben a Lenin Múzeum dolgozói, részben pedig az ebben a témakörben amolyan „magánnyomozónak" számító Mirko Imrich, a Večerní Praha című esti 12 újság ötvenöt év körüli szerkesztője. Mielőtt azonban ebbe a témába rjiélyednénk, nézzünk körül a NOSZF vezérének nevét viselő múzeumban! Az egykori Népház földszinti csarnokában Lenin tekintélyes nagyságú szobra fogadja az érkezőt, hogy már a belépés pillanatában felidéződjék e megalkuvást nem ismerő lángész forradalmár emléke. — Lenin élete eseményekben, fordulatokban rendkívül gazdag volt, s persze küzdelmes és hősi is. Természetesen, távolról sem a romantikus regények vagy a kalandfilmek értelmében — mondja széles mosollyal Milan Peremský történész, a prágai Lenin Múzeum kerek arcú, őszes hajú igazgatóhelyettese. — Életét elsősorban a munka, az elszántság és a Reménység jellemezte; és persze emberség, szerénység, néha pedig teljesen szürkének tűnő hétköznapok. A mi feladatunk, hogy a rendelkezésünkre álló korabeli dokumentumok meggyőző erejével, fényképek, akkori újságcikkek vagy kéziratok segítségével bemutassuk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vezérének sokoldalú munkásságát, illetve fölhívjuk látogatóink figyelmét életének egy-egy fontosabb mozzanatára. Úgy tűnik, az igazgatóhelyettes egyéni kutatómunkája mellett, gyakran kísérheti teremről teremre a múzeum vendégeit is, mert kerek mondatokban, pontosan, figyelmét csupán a lényegre összpontosítva fogalmaz. — Arra törekszünk, hogy múzeumunk anyaga elsősorban Lenin politikai rátermettségét szilárd internacionalizmusát, kivételes munkabírását, alapos elméleti felkészültségét és a forradalommal, a tömegekkel való közvetlen kapcsolatát tükrözze. Olyan témakörök ezek, amelyek nemcsak így együttesen, de külön-külön is rendre elvezetnek a leninizmus alapjaihoz, hiszen elsőrendű feladataink egyike, hogy látogatóinknak ösztönzést és útmutatást adjunk a leninizmus tanulmányozásához — mondja. — Véleménye szerint miért fontos ez, hatvanöt évvel az Októberi Forradalom és sok esztendővel Lenin halála után ? Egyből, gondolkozás nélkül érkezik a válasz: — Mert Lenin tanítása ma is él, nézetei napjainkban: a szocializmus és a kommunizmus építésének időszakában is maradéktalanul érvényesek! Sőt, világszerte épp a leninizmus jelenti a haladó eszmék egyre erősödő mozgalmának pajzsát. — Ismét csak azt kérdezhetem: miért? Barátságosan elmosolyodik, ám a válasza annál határozottabb: — Mert napjainkban a politikai élet öszszetettsége, szavakban nehezen ecseteiül' hető sokoldalúsága és a barátságtalanabbá vált nemzetközi légkör megköveteli, hogy a mindennapi politikát is szilárd elveken alapuló tudományos szemszögből közelítsük meg. Ez az időszerű társadalmi követelmény pedig arra ösztönöz bennünket, hogy minél behatóbban próbáljunk megismerkedni Lenin életével, hogy minél gyakrabban lapozgassuk elméleti munká it. Nos, ehhez kínál remek alkalmat a Hybernská utcai Lenin Múzeum, ahol a látogatók az ott töltött idő alatt nem csupán Vlagyimir lljics Leninről, e kivételes képességű forradalmár egyéniségérő: kapnak teljes képet, de egyben a leninizmusnak mába szóló tanulságairól és tapasztalatairól is. Nehéz feladat néhány röpke szóban öszszefoglalni, hogy mit láthat itt az ember a két-három órányi múzeumi körséta során. A látogatók például Lenin gyermekkori fényképei, iskolai bizonyítványai vagy a családtagjait ábrázoló fotók révén szinte bizalmas barátságot köthet a nemzetközi proletariátus vezérének személyével; elmélyedhet az 1905—1907-es első forradalmi időszak oroszországi eseményeiben; magyarázatot kaphat akár az első
