A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-30 / 44. szám
elsősorban azok igyekezetén múlik, akik a szállodai tartózkodás napjaiban az otthon kényelmét hivatottak pótolni számunkra. Peter Trefil mérnök, a Bratislava Szálloda igazgatóhelyettese meghív: nézzük meg az emeleti szobák bármelyikét. Mondjak találomra egy szobaszámot, mert abban a helyiségben épp oly rendnek kell lennie, mint akármelyik más lakosztályban, amit esetleg ő választana. — Hatszáznegyvenegy! — mondom valóban találomra, és amikor kezünkben a szobakulccsal a felvonóba lépünk, a fiatal mérnök kedélyesen elmosolyodik: — Egy jól működő szálloda — mondja —, az valami olyasmi, mint egy hajó. Ott a fegyelem, a jóindulatú segítőkészség és az udvariasság a mindennapok természetes követelménye. A hosszú folyosókon puhatalpú cipőkben suhannak a takarítónők, a társalgóban, az aperitif-bárban, a hangulatos nyári kertben, az emeleti étteremben, az éjjeli mulatóban avagy éppenséggel a bankett-teremben udvarias mosollyal hajolnak meg a pincérek; szükség esetén akár percenként más nyelven köszönnek a hotelporta alkalmazottai; az étteremben a hazai és nemzetközi ételkülönlegességek nevét olvasva (például: teknősleves gombával és brandyvel, pikáns borscs, batyuba burkolt pulykahús, Lussien pulykamell, svájci sertéspecsenye, szűzérmék Budapest módra, csevabcsicsi. anyagiasságra, ami oda vezethet, hogy súlycsonkítás, árdrágítás, „rossz fejszámolás" révén becsapják a vendéget. Az | efféle türelmetlen pénzhajszába azonban könnyen bele lehet bukni. Nálunk a portás, a pincér, a szakács és a raktáros is tudja: nem minden a pénz. Ezen a pályán becsületes munkával és ügyes rátermettséggel, ha kissé lassabban is, de meszszebbre lehet eljutni. Ezért inkább a minőségre, a sokaknak esetleg elhanyagolható apróságokra is ügyelünk. A szállodaiparban a jó munka azonban nemcsak becsületességet jelent, hanem sok tudást, figyelmet és tapintatot is, I elvégre a vendéglátó szakma tökéletes ismerete kell ahhoz, hogy a más-más vér- I fedélzeten, nálunk a földszinten zajlik a legélénkebb élet, az emeleti szobák a kabinok, az alagsorban pedig ott a gépház, ahol fagyasztóberendezések, fűtőkazánok, szellőztető berendezések dolgoznak. És persze ott van még a fedélköz is, ami szállodai viszonylatban az élelmiszer- és ágyneműraktárakat, illetve a konyhát jelenti, ahol olyan hangulat van, mint a Terülj, terülj asztalkám című mesében ... A szakácsok és a cukrászok percek alatt ízletes ételeket vagy cukrászkülönlegességeket varázsolnak a vendégek tányérjaira. A „fedélközben" éjjel kettőigháromig van szolgálat, reggel hatkor pedig újra folytatódik minden, hiszen látogatóink többségének, akárcsak otthon, nálunk is rögtön fölkelés után szottyan kedve reggelizni. Ezt egyébként már a tényleg példás rendben talált és vendégmarasztaló kényelemmel berendezett 641-es szobában mondja az igazgatóhelyettes. Ám pillanatok alatt, bárminemű rávezetés vagy figyelmeztetés nélkül észre kell vennem azt is, hogy ebben a szállodában a rend, a satöbbi) is összefut az ember szájában a nyál; az irodában az üzemmérnökök tartanak állandó ügyeletet — úgyhogy amikor a vendég átveszi a több száz szoba kulcsának bármelyikét, eszébe sem jut, hogy éjjel-nappal háromszáz főnyi személyzet gondoskodik kényelméről, háromszáz ember igyekszik teljesíteni kívánságait. Ha nem így lenne, aligha választotta volna már több alkalommal is bratislavai tartózkodásainak lakhelyéül épp ezt a szállodát a Mongol Népköztársaság csehszlovákiai nagykövete, több neves arab személyiség, különböző KGST-tanácsülések résztvevői, az angol labdarúgó válogatott, az athéni AEK és a lengyel Stal Mielec focistái, az Incheba vendégei. Faggatni próbálom az igazgatóhelyettest: véleménye szerint mivel érdemelték ki ezt a figyelemre méltó nemzetközi kitüntetést? — Nézze, a jó munka a döntő! — válaszolja tömören, de annál határozottabb hangon. — A vendéglátóiparban például sokan könnyen válhatnak hajlamossá az mérsékletü, különböző szokású és hangulatú, napi ezer vendég igényeit hiánytalanul kielégíthessék, akik aztán belföldön is, de főképpen hazánk határain túl öregbítik a hotel hírnevét. A BRATISLAVA Szálloda alkalmazottai ugyanis nem azért végezték napi teendőiket pontosan, udvariasan, fegyelmezetten, mert versenyben voltak az Oscar-díjért, hanem kötelességtudatból. A hotelek Oscar-díjáért folyó versengésbe ugyanis nem lehet benevezni, ezt a rangos kitüntetést kizárólagosan a szóban forgó szállodákban megfordult vendégek ajánlásai alapján osztják. Ezért, véleményem szerint, a Hotel BRATISLAVA címszó alatt valóban sok dicséretnek kellett befutnia a „Centro Italiano Promozione Economica Mondiale" római irodájába, hogy a jobbnál jobb szállodák komoly konkurrenciájában ebben az esztendőben egy bratislavai, „külvárosi" szállodának is jusson Oscar-díj! MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György felvételei "^3
