A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-23 / 43. szám
A MAI KAMCSATKA A törzsi életmódtól a szocializmusig Kamcsatkai táj Akik nem félnek a hidegtől. . . A Korjál Nemzeti Körzet az OSZSZSZK hasonló tíz nemzeti körzeteinek egyike. Kamcsatka északi részén több mint 300 ezer négyzetkilométernyi területen él mintegy 35 ezer főnyi korják lakosság. Nagy ünnep közeledik a soknemzetiségű szovjetország életében, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 60. évfordulója. A korjákok számára ez a hatvan esztendő hegynek vezető út volt, meredekebb, mint amely a szovjetország többi népét vezette a magasba. Tűzhányók behavazott hófehér csúcsai, halbő tenger és folyók, a tundra — sokezres szarvascsordák éléskamrája, mélyükben értékes ásványokat és nyersanyagokat rejtegető hegyek, sűrű erdőségek — ez a Korják Nemzeti Körzet. Ma nehéz elhinni, hogy nem is olyan régen az emberek még jurtákban, földkunyhókban laktak, nem ismertek más ruházatot, mint állati bőrökből varrottat, tömegesen pusztultak ismeretlen betegségektől. A szovjethatalom három felekezeti iskolát és egészségügyi állomást örökölt „civilizációként" a cári Oroszországtól. Gyakran felteszem magamban a kérdést: mi történt volna az északi őslakossággal, ha nem jött volna segítségükre a szovjethatalom? Az ember önkéntelenül Visszaemlékezik az igalmjut eszkimók tragikus sorsára: a kétezer főt számláló törzsnek mintegy negyven év alatt a szemünk láttára a szó szoros értelmében nyoma sem maradt. Ralph Parker angol újságíró mély fájdalommal irt erről a tragédiáról Jurij Ritheu csukcs Írónak. „A kapitalizmus halálos kilégzése az, amit a sarkvidék jéghideg világa sem volt képes véghezvinni. Megölt egy egész népet, sajátos nemzeti kultúrájú, becsületes és szorgalmas népet. Ezért írok Önnek, Jurij Ritheu, a szabad és virágzó csukcs nép fiának. Szeretném, ha a szovjetek áldásos napja alatt élő honfitársai tudomást szereznének a sarkvidéki tenger túlsó oldalán a kapitalizmus által megölt testvéreik fájdalmas sorsáról. Azokról írok Önnek, akik az élet győzelme nevében haltak meg." A kapitalizmus viszonyai között ugyanilyen sors várt volna az észak-kamcsatkaiakra is: az intelmekre, a korjákokra, a csukcsokra és az evenkikre. A szovjet állam fennállása óta első lépéseivel igyekezett a távoli észak fejlettségi szintjét a központi országrészek színvonalához közelíteni. Politikai téren teljes egyenjogúság és autonómia, szocialista nemzeti államiság formálódása. Gazdasági téren sokoldalú segítség a hagyományos gazdaság fejlesztésében és a helyi erőforrások kiaknázásában. A Szovjetunió népeinek barátsága és kölcsönös testvén segítségnyújtása alapján új kapcsolatok alakultak ki. Az első, aki a korják tundrába hírt hozott a forradalom győzelméről és az új élet kezdetéről, egy orosz kommunista volt. Georgij Csubarov vöröskatona osztaga, mélynek keretében voltak oroszok, ukránok, lettek és csuvasok, az emlékezetes 1922-es évben, segített megtisztítani földünket a fehérgárdista bandáktól. Csakhamar százával jöttek a körzetbe emberek a „nagy földről", és sokan közülük itt is maradtak. Először jöttek a tundrába nem kupecok és rablók, hanem igazi internacionalisták, hogy segítsenek a korják nepnek új életet építeni. Ma a Szovjetunióban élő több mint Anatolij Tinyentekjev otthonában negyven nép és népcsoport tagjai megtalálhatók a körzetben. Azt szokás mondani, hogy a számok irányítják a világot. Nem, inkább megmutatják, hogyan irányítják a világot. íme, néhány számadat. A korják halászati társulatok 1930- ban, a körzet létrehozásakor százezer mázsa halat fogtak ki, ma egyetlen kolhoz ennél többet ad. Újonnan létesült hatalmas halfeldolgozó, hús- és tejiparral, szarvas- és baromfitenyésztéssel, korszerű építőiparral rendelkezik a körzet, eredményesen folyik a természeti kincsek felkutatása és kiaknázása. Rendkívül emelkedett a lakosság életszínvonala. Például a szarvastenyésztök jövedelme a legutóbbi húsz évben a három és félszeresére növekedett. A körzet falvai és települései összkomfortos lakótelepekké váltak, melyek minden társadalmi és kulturális intézménnyel rendelkeznek. A két legutóbbi ötéves tervidőszakban az állam 145 ezer négyzetméter alapterületű komfortos lakásokhoz juttatta a körzet lakóit. Manapság nem lepi meg a Szovjet-Észak lakóit a friss zöldség, hiszen egyre több az üvegház, a kisegítő gazdaságok az északi népcsoportok körében mind jobban vonzzák a lakosságot. Jómagam a harmincas évben telepedtem le Kamcsatkán. Kolhozokat szerveztem, segítettem fejleszteni a lemaradó gazdaságokat, én kezdeményeztem létrehozását a Manyii Szovhoznak, ennek a hatalmas szarvastenyésztő gazdaságnak, amelynek aztán évekig igazgatója voltam. 16
