A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-23 / 43. szám
(Az APN felvételei) Ha most a múltra emlékezem, el kell mondanom, hogy kutyák és szarvasok vontatta szánokon tettem meg az utat a kamcsatkai Petropavlovszktól Kamenszkoje északi településéig. Majdnem egy hónapig tartott az utazás. A csaknem ezer kilométeres úton csak néhány szarvaspásztor-szállással találkoztam. Kamcsatka északi részén most sok nagy modem település található. Köztük menetrendszerű légiközlekedést vezettek be. A JAK—40-esen három órát sem tart a repülőút Kamenszkojétól a körzet központjáig. Pásztor, halász, vadász . .. rövid volt valaha az északi népek foglalkozásainak felsorolása. Állattenyésztő, építő, traktoros, orvos, tanító, repülő, geológus ... Nincs olyan foglalkozási ágazat, ahol ne találkoznánk az északi népek képviselőivel. A múlthoz viszonyítva lehet lemérni a haladást, a mai helyzetet. 1917-ben mindössze egy orvos volt egész Kamcsatkán. Amikor pedig megkezdődtek a tanácsválasztások, sok vidéken egyetlen írástudó emberre sem akadtak, aki jegyzőkönyvezni tudott volna. Ma a körzetben százszázalékos az írástudás. Most más országok is megirigyelhetik a Korják Nemzeti Körzetet, ami a lakosság orvosi ellátottságának és műveltségének színvonalát illeti. A körzet lakosságának egészségügyi ellátását 206 orvos és 600 egészségügyi középkáder látja el. Jelentős részük korják nemzetiségű. A tízezer lakosra jutó orvosok számát tekintve a korják körzet az első helyek egyikét foglalja el a Szovjetunióban. Az északi népek gyermekeit bentlakásos iskolák fogadják be, teljes ellátással. Ma szinte valamennyi korják család nagyszerű változások példáját mutatja. A Manyii Szovhozban dolgozik a Tinyentekjev szarvastenyésztő család. Nyikolaj és Mihail elvégezte a blagovescsenszki mezőgazdasági technikumot és most szovhozban dolgozik. Fivérük, Anatolij, a magadani technikum elvégzése után szintén hazatért szovhozukba, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselőjévé választották, küldöttként részt vett az SZKP XXVI. kongresszusán. A tundra mai emberei például olyan szarvastenyésztök, mint Sz. Gyeljanszkij, a Szocialista Munka Hőse és N. Kojalkut, a .Szovjetunió állami díjasa, továbbá az itelmen körzeti G. Porotov, a korják körzeti V. Koszigin (Kojanto), a Szovjetunió írószövetségének tagjai, N. Lazarjov és I. Zsukov, a híres korják Mengo együttes tagjai, az OSZSZSZK érdemes művészei, T. Lukaskina és M. Zaporockaja, az OSZSZSZK érdemes kulturális dolgozói, tíz meg tíz, száz meg száz tisztelt és érdemes személyiség a körzetben. Mai kollektív sikereinkben, jövőbeni terveinkben a lenini nemzetiségi politika diadalának szemléltető igazolását látjuk. Ez meggyőző bizonysága annak, hogy szomszédai és barátai testvéri segítségével bármelyik nép képes gazdasága és kultúrája fejlesztésére, ha felszabadul az elnyomás alól. MIHAIL NOVINOV (APN) Jogi tanácsok Sz. D. a munkahelyén balesetet szenvedett, anyagmozgatás közben megcsúszott, és eltörte a lábát. Minthogy komplikált nyílt törésről van szó, hosszabb ideje munkaképtelen, s nem biztos, hogy a balesetnek nem maradnak-e tartós következményei. Eddig még nem kapott semmiféle kártalanítást, s az iránt érdeklődik, mit kell tennie, hogy jogos igényeit érvényesítse. A munkáltató szervezet kártéritési kötelezettségéről a Munka Törvénykönyv 190— 203. szakaszaiban rendelkezik. Ezek szerint a dolgozóknak a munkaviszonyban a munkája teljesítése közben vagy ezzel közvetlen összefüggésben elszenvedett balesetért a munkáltató szervezet kártérítést tartozik nyújtani. Ez a rendelkezés abból az alapelvből indul ki, hogy a munkával kapcsolatos kockázatot a munkaadó szervezet viseli, s ezt semmiképpen sem háríthatja át a dolgozóra. A munkaadó szervezet kötelességéhez tartozik ugyanis, hogy biztonságos munkafeltételeket teremtsen, állandóan javítsa a dolgozók munkakörülményeit, gondoskodjék a munkabiztonsági előírások ismertetéséről és betartásáról, s ezeket állandóan ellenőrizze. Nem tekinthető azonban munkabalesetnek az, amelyet a dolgozó munkába menet vagy a munkából jövet szenvedett. A munkaadó szervezet csak akkor mentesül a kártérítési kötelezettség alól, ha bebizonyítja, hogy a balesetet kizárólag a dolgozó saját hibájából okozta azzal, hogy megszegte a munkabiztonsági előírásokat, vagy ha a baleset kizárólagos oka a dolgozó ittassága volt. A munkahelyi balesetet szenvedett dolgozónak, mint minden ideiglenes munkaképtelen dolgozónak — igénye van a társadalombiztosítási törvény szerinti táppénzre, amelyet a napi átlagkeresete alapján számítanak ki s amelynek összege az alkalmazás idejének hossza szerint 60-tól 90 százalékig terjed. Ezt a táppénzt a munkaadó bérosztálya, illetve a társadalombiztosítási bizottság (KNP) folyósítja. A Munka Törvénykönyv szerint azonban igénye van még az így kifizetett táppénz és a beszámítható átlagkeresete közti különbözet megtérítésére is, amit a munkaadó vállalat köteles a munkaképtelenség egész idejére kifizetni. Ez a különbözet havonta esedékes és a rendes bérkifizetési időközökben fizetendő ki. Mint minden munkajogi követelésnél, itt is egyéves az elévülési határidő, vagyis ez alatt az idő alatt kell esetleg bíróságilag érvényesíteni. A 32/1965. sz. rendelet értelmében a dolgozónak fájdalomdíj is jár, amelyet orvosi szakvélemény (pontértékelés) alapján számítanak ki; minden pontért 15,— korona kártalanítás jár. Ezt a pontértékelést a kezelő vagy szakorvos állapítja meg az egyes kezelésekért, orvosi beavatkozásokért a rendeletben megszabott határértékek keretében. Ennek az igénynek a bírósági érvényesítése szintén egyévi elévülési határidőhöz van kötve. Ha a munkahelyi baleset tartós következményekkel, például bizonyos testi (küllemi) vagy szervi elváltozásokkal jár, akkor a társadalmi érvényesülés megnehezedéséért még külön kártérités jár, amely az orvos által megállapított pontérték szerint szintén pontonként 15,— koronát tesz ki. Ezt az igényt rendszerint táppénzes betegállomány, illetve a teljes orvosi kezelés befejezése után, többnyire a balesetet követő egy év elteltével állapítják meg. Ennek érvényesítése az egyévi elévülési határidő ettől számítódik. A gyógykezeléssel összefüggő szükséges kiadásokhoz tartoznak például az előírt diétás étkezéssel járó többletkiadások, vagy a károsult családtagjainak a látogatással kapcsolatos útiköltségei stb. Tárgyi kárt képez például a vérrel beszennyezett ruha kitisztítási költsége, az elszakadt vagy tönkrement ruházat, esetleg az elveszett vagy eltört értéktárgyak (pl. karóra) árának megtérítése stb. Ha az ideiglenes munkaképtelenség (táppénzes betegállomány) befejezése után a dolgozó teljes vagy részleges rokkantsága következtében a társadalombiztosítási törvény rendelkezéseinek alapján rokkantjáradékot kap, akkor igénye van arra, hogy a munkaadója továbbra is havonta esedékes járadékot fizessen neki, mégpedig olyan öszszegben, amely a részleges vagy teljes rokkantjáradékkal együtt a kár keletkezése előtti havi átlagkeresetének összegét teszi ki. Ezek együttes összege azonban nem haladhatja meg a havi 2500,— koronát. Kivételt képeznek azok a dolgozók, akiknek havi átlagkeresete meghaladta a 2500,— koronát, ezeknél a havi járadék összege még a havi átlagkeresetük és a 2500,— korona közötti különbözet felével emelkedik. Ha a dolgozó a munkahelyi baleset következtében meghal, akkor a munkaadónak meg kell térítenie a gyógykezeléssel összefüggő költségeket, a temetéssel kapcsolatos kiadásokat, a hátramaradottak eltartási költségeit és a hátramaradottaknak egyszeri kártalanítást köteles fizetni, valamint a tárgyi kárt megtéríteni. A hátramaradottak eltartási költségeire azoknak van igényük, akiknek eltartásáról az elhunyt ténylegesen gondoskodott (pl. feleség, kiskorú gyermekek), vagy akiknek eltartásáról köteles volt gondoskodni (pl. a különélő feleség vagy az elvált feleség, ha számukra a bíróság tartásdíjat állapított meg). Az egyszeri kártalanítás az elhunyt házastársának, valamint azoknak a gyermekeinek jár, akiknek árvasági járadékra van igényük. A házastársnál ez az összeg 3000,—, a gyermekeknél fejenként 5000,— koronát tesz ki. A tárgyi kárért az elhunyt örököseit illeti meg a kártérítés. A temetéssel kapcsolatos kiadásokhoz tartoznak a temetkezési vállalat által felszámolt költségek: a temetői illetékek, a virágdísz, az újságban megjelentetett közlemény és esetleg a temetőbe utazás (autóbusz stb.) költségei, a hátramaradottak gyászöltözékére fordított tényleges kiadások egyharmada, valamint a sírkő tényleges felállítási költségei, de legfeljebb 5000,— korona összegben. A gyászöltözék költségeinek részleges megtérítésére csak az elhunyt legközelebbi családtagjainak és háztartása tagjainak van igénye. A fenti rendelkezések érvényesek akkor is, ha a dolgozó foglalkozási ártalmak következtében betegedett meg, illetve halt meg. Foglalkozási betegségeknek azonban csak azokat a megbetegedéseket lehet tekinteni, amelyeket a dolgozó a 128/1975. sz. rendelet mellékletében felsorolt munkahelyeken vagy munkabeosztásokban végzett munka során szerzett. Ha az olvasónk már esedékes igényeit a munkaadója nem elégíti ki önként, akkor forduljon a szakszervezeti döntőbizottsághoz (rozhodcovská komisia pri ZV ROH), vagy ha a munkaadó vállalatnál Ilyen nem létesült, akkor közvetlenül a járásbírósághoz és ott érvényesítse igényeit. Dr. B. G. 17
