A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-23 / 43. szám
KAROL SZYMANOWSKI (1882—1937) NICCOLÖ PAGANINI (1782—1840) KÁLMÁN IMRE (1882-1953) Egy sokak által és számtalanszor eltemetett műfaj: az operett egyik legnagyobb és bízvást mondhatjuk: halhatatlan mestere volt Kálmán Imre, aki száz esztendeje, 1882. október 24-én Siófokon látta meg a napvilágot. Ő is Koess/er János növendéke volt a Zeneakadémián, akárcsak Bartók, Kodály, Dohnányi Ernő, Weiner Leó, ugyanakkor jogot is hallgatott egy ideig, közben újságíróként is tevékenykedett. Eleinte a komolyzenei műfajokkal próbálkozott, Endre és Johanna c. szimfonikus költeményét a budapesti Filharmóniai Zenekar adta elő 1907-ben. Oe egy évvel Karo! Szymanowski a XX. századi lengyel zene egyik legjelentősebb alakja volt Hasonló szerepet játszott hazája zeneművészetének megújhodásában, mint Leoš Janáček (1854— 1928) és Bohuslav Martinu (1890—1959) Csehországban, George Enescu (1881 — 1955) Romániában, Jan Sibelius (1865— 1957) Finnországban, vagy Bartók Béla (1881-1945) és Kodály Zoltán (1882- 1967) Magyafországon. Száz évvel ezelőtt, 1882. október 6-án született az ukrajnai Timosovkában. Zenei tanulmányait a varsói konzervatóriumban végezte, de családjának anyagi körülményei lehetővé tették számára, hogy utazásai során megismerje Európa legjelentősebb zenei központjait. Pályája elején mindenekelőtt Richard Wagner és Richard Strauss zenéje volt rá hatással, később Szkrjabin és a francia impresszionisták (Debussy, Ravel) formálják zenei világát de nem hagyta őt közömbösen Igor Sztravinszkij művészete sem. Éppen Sztravinszkij hatására fordult a lengyel népzene felé, s ez a találko-Niccolő Paganini — kortársai, barátai mondták róla — rendkívül szuggesztív egyéniség volt Már életében legendák övezték alakját és sokan meg voltak győződve róla, hogy démoni hatalma van, s az ördöggel cimborái (Ezt mondták egyébként néhány évtizeddel korábban Tartiniro/ is, aki Paganinihez hasonló virtuóz mestere volt a hegedűnek.) Sehogyan sem tudták megfejteni Paganini hegedűjátékának titkát s a maestro szerzeményei sem nyújthattak erre vonatkozóan támpontot, mivel életében nem engedélyezte a kinyomtatásukat Niccolő Paganinivel új művésztípus jelent meg a hangversenytermekben: a szólóvirtuóz. A közönség igen gyakran többre becsüli a technikai bravúrt a magvas gondolatoknál, a boszorkányos kézügyességet az elmélyült interpretálásnál, s Paganini személyében emberére talált Olyan ördöngősen senki sem bánt a hangszerrel mint ő, gyors ujjmozgását szinte képtelenség volt követni. S persze Paganini mindemellett tisztában volt a hatáskeltés minden fortélyával is. Szinte extázisba hozta a közönséget amikor játék közben egymás után pattantak el a hegedű túlfeszített húrjai, s a művet az épen maradt utolsó húron játszotta végig. Ezt a produkciót többször is később Kálmán Imre már operettszerzőként mutatkozik be a pesti közönségnek, a Vígszínházban nagy sikert arat Tatárjárás c. operettje (több mint száz alkalommal tűzik műsorra; Bécsben Herbstmanöver címmel ugyancsak óriási sikerrel játszották). Nevét mind többen ismerik meg külföldön is, s ezért talán nem is annyira meglepő, hogy Cigányprímás című operettjét Bécsben mutatták be 1912. október 11-én s a pesti közönség csak három hónappal később tekinthette meg a Király Színházban. Legismertebb operettjét, a Csárdáskirálynöt szintén Bécsben játszották először (1915. november 17-én), ahol minden elképzelést felülmúló sikert aratott Budapesten egy évvel később mutatta be a darabot a Király Színházban társulata. Akkoriban többen is azzal magyarázták a Kálmán-operettek rendkívüli sikerét hogy a háborútól rettegő embereknek jólesik beletemetkezniük az édesbús melódiákba. Az azóta eltelt idő alaposan rácáfolt ezekre a vélekedésekre; Kálmán Imre legszebb dallamainak mindig esélyük van rá. zás döntő fontosságúvá vált zenéjében. Karol Szymanowski művészetének fejlődése tehát lényegében ugyanúgy foglalható össze, mint sok más kortársáé, s itt nemcsak a Mloda Polska nevet viselő lengyel zeneszerzői csoportra gondolok [amelynek Szymanowski mellett többek között Mieczyslaw Karlowicz (1876—1909) és ludomir Rózycki (1883— 1953) volt a tagja], hanem az európai zeneművészet sok kiemelkedő képviselőjére is. Legjelentősebb művei — a Stabat Mater, a Harnasie c. balett, Symphonie concertante, II. hegedűverseny — komponálása közben bőven merített a lengyel népzene dallamvilágából. Különösen a tátrai goralok muzsikáját tanulmányozta behatóan, s ezt sajnálatos módon éppen súlyos tüdőbaja tette lehetővé: több alkalommal is különböző tátrai szanatóriumokban kezeltette magát Karol Szymanowski impresszionista elemekkel átszőtt népi ihletésű, lírával telített muzsikája nagy hatással volt az utána jövő lengyel zeneszerzők, köztük Witold Lutostawski művészetére is. megismételte. Tulajdonképpen csak hegedűszólók előadására volt képes; nem tudta elviselni, hogy másokhoz is alkalmazkodjon. Egyszer hegedűversenyt rendelt Berlioznál (akit igen nagyra tartott), de a művet sohasem játszotta el, mert úgy érezte, hogy túl gyakran kell szünetet tartania... Igazi romantikus hős volt, s nem csoda ha életéről regényeket írtak, filmeket készítettek, sőt Lehár Ferenc még egy daljátékot is komponált róla. Nehéz természetű, rapszodikus kedélyállapotú ember volt, már-már közmondásosan mogorva, de nagylelkűségével és nemes gesztusaival még ellenfelei haragját is el tudta oszlatni. Berlioz Emlékirataiban többször is felemlegeti, milyen megható volt számára, amikor a már súlyosan beteg Paganini (gégerákja volt) az egyik Berlioz-mű hallatán húszezer frankkal lepte meg őt Paganini művészetének Liszt Ferenc is nagy csodálója volt; több müvét hallás után tekottázta, sőt átdolgozta ezeket zongorára is Paganini legjelentősebb szerzeménye a 24 Caprices, emellett több kisebb variációját fantáziáját és két hegedűversenyét is gyakorta játsszák mind a mai napig. hogy utat találjanak a hallgatók szívéhez. Kétségtelenül a Csárdáskirálynő a legismertebb és a leggyakrabban színre kerülő műve, de még az operettekért nem különösebben rajongók számára sem teljesen ismeretlenek a Marica grófnő, a Bajadér, a Cirkuszhercegnő vagya Montmartrei ibolya fülbemászó dallamai. Operettjei mindig biztos kasszasikert jelentettek a társulatoknak, s nem egyszer megtörtént hogy Kálmán Imre műve mentette meg egyik-másik színházat a teljes csődtől. Vannak, akik kétségbe vonják magyar voltát mondván, hogy élete java részét külföldön töltötte, s megfeledkezett hazájáról. De vajon elfelejtheti-e hazáját az, akinek szinte minden művében ott lüktetnek a magyaros ritmusok, aki a hagyományos bécsi operettet éppen a magyaros motívumok segítségével tudta megújítani? Azt hiszem, erre a kérdésre nem nehéz válaszolni: Kálmán Imre magyar zeneszerző volt és mindig az is marad.-lacza-Megkérdeztük (MEZE! ANDRÁS KÖNYVE) Ez a könyv az interjú-készítés magasiskolája. Minden újságírónak saját érdekében el kellene olvasnia, méghozzá nagyon figyelmesen, írókat, újságírókat, közéleti személyiségeket vallat Mezei András, sohasem lankadó kíváncsisággal és hévvel, s ami még fontosabb, ötletesen, mindig a lényegre tapintóan. Makacs következetességgel. íme néhány főkérdése: „Megkérdeztük: Nyers Rezsőt, lehet-e gúzsbakötve táncolni?; Nyerges Andrást, hol törik meg az ember gerincét?; Cserépfalvi Imrét, hogyan biliárdozott József Attila?; Cs. Szabó Lászlót, miért él a magyar író külföldön fantomok között?; Duba Gyulát, nyelvében él-e a nemzetiség?; Goda Gábort, miért érzi kutyául magát?; Goldschmidt Dénest, kell-e választani a szex vagy a szesz között?; Sütő Andrást, szabad-e a nyelvből kultuszt csinálni?; Simon Wiesenthalt, elévül-e benne a bosszúvágy?; Paolo Santarcangelit, lehet-e arkangyal a költő?..." és még sokáig sorolhatnám a remek, a témát mintegy összefoglaló, alcímszerü főkérdéseket. Ám amiért ezt a könyvet nemcsak az újságíróknak, hanem mindenkinek bátran ajánlom, azok a mindig érdekes, gyakran humoros, sziporkázóan szellemes válaszok. Lássunk néhányat ezek közül is, természetesen a nekem legjobban tetszőket! Santarcangeli:......Az ördögök között is disztingváljunk. Mit tagadjam, már csak azért is vonz az ilyen sátán, mert nagy érzéke van a humor iránt. A humor pedig, számtalan áldásos tulajdonsága mellett, mégiscsak a lélek elsekélyesedésének, a szellem ellaposodásának leghatásosabb ellenszere. A humor az egyik legmagasabb rendű intellektuális tevékenység. A humorban részvét, szeretet, együttérzés van — tehát angyalság." Sütő András (Mezei András kérdésére: Lehet-e szentirás maga a nyelv, és hogy ez nem fából vaskarika-e): „A nyelv nem szentírás, de kapcája sem akármifajta betyárkodásnak. Boldogságunknak nem egyetlen varázsköntöse, de váltóing sem a hiúságok vásárterein." A kötet első interjúját Császár István készítette a könyv szerzőjével — most az ő párbeszédükből idézek. Császár: — Jelenleg milyen érdekesebb előítéleteid vannak? Mezei: — Csupán egyet említek, a legveszélyesebbet: néha szentül meg vagyok győződve arról, hogy nincsenek előítéleteim. Császár: — Ilyen kacifántosán aggastyánok pörgetik a gondolatot. Mezei: — Aki igazán kíváncsi, az nem öregszik, mert a kérdezés, a megismerés vágya a gyerekek, a fiatalok tulajdonsága; ha az ember már fél. vagy szégyell kérdezősködni, ha csak kijelenteni tud — akkor öreg. Zs. Nagy Lajos 15
