A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-23 / 43. szám
HIMDNKETTEÔEK Ünneplőbe öltözött emberek gyülekeznek Vágfarkasd (Vlčany) főterén, a kultúrház előtt, ünneplöruhás.ünnepélyes, meghatódott férfiak és asszonyok. Többségük őszhajú vagy erősen deresedö, ami nem is csoda, hiszen éppen hatvanévesek az idén. Délután két órakor felsorakoznak s indulnak. Követem őket, pedig nem is tudom, hová mennek. Először is a temetőbe. Mert az 1922-ben született vágfarkasdiak közül hatan már itt nyugosznak. Az ő sírjukat keresi fel most a jelenlévő hatvannyolc. {A háborúban tizennégyen estek el.) A temetőből az iskolába mennek, a régi iskolába, amely ma már óvoda. Beülnek a padokba és könnyes csillogó szemmel emlékeznek gyermekkorukra, amely az idő rétegei alól is gyönyörűen tündöklik. Sokkal szebben, mint a későbbi évek, több vihar is megtépte-cibálta a vágfarkasdi huszonketteseket. A háború elsősorban a férfiakat, a béke első éveinek vihara az asszonyokat is felkapta s úgy szétröpítette őket, hogy erre a találkozóra az ország legkülönbözőbb tájairól érkeztek a meghívottak. Szécsényi Ferenc például egyenesen Prága mellől Vymburkból. Kissé megkésve érkezett, csinos kis feleségével, de még elérte az iskolai névsorolvasást. Milyen helyes magyar aszszonyka gondolom elnézve Szécsér nyi Ferencnét, de csakhamar kiderül, hogy brünni születésű. Magyarországról harminchármán érkeztek. Csehországból tizenhatan. A kultúrház szépen feldíszített nagytermében már cigányzene szól, oldódik és emelkedik a hangulat, pohárköszöntők hangzanak el. Megkeresem Liptai Lajost, a találkozó fő szervezőjét, fáradhatatlan rendezőjét, irányítóját, mindenesét. Fiatalos termetét, arcát, dús, alig szürkülő haját látva, aligha gondolná bárki, hogy ő is hatvanéves. — Hogyan sikerült ilyen szépen összehozni ezt a társaságot? — kérdezem. — Legnehezebb volt a címüket megszerezni, de végül nagy levelezés révén összegyűjtöttük valamennyit, aztán már csak az időpontot kellett megbeszélnünk, és szétküldhettük a meghívókat. Ügyes ember Liptai Lajos, jól jönne a CSEMADOK-nak is sok ilyen szervező. Különben huszonöt éve tagja és húsz éve pénztárosa a helyi CSEMADOK szervezetnek. Jó hírét már Galántán is hallottam. A kommunális üzemben dolgozik mint kőműves, csoportvezető. Csoportja állítólag egy hét alatt elvégzi azt a munkát, amit más hasonló munkacsoport egy hónap alatt. S lám, még egy ilyen kedves találkozó megszervezésére is maradt ereje és ideje. Uzsonna után még egyszer felsorakoznak a találkozó vendégei és átballagnak a helyi nemzeti bizottságra, ahol beírják nevüket a községi krónikába. Kint gyönyörű verőfény, a kapukban, ablakokban kíváncsi tekintetű, integető emberek. Kellemes érzéssel veszek búcsút tőlük, mint általában a nagyképűsködés nélkül való szeretetreméltó, egymást tisztelő, becsülő emberek közösségétől, amelyet íme, nem tud teljesen felbontani tér, távolság, or- * szághatár. ZS. NAGY LAJOS Prandl Sándor felvételei 12
