A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-09 / 41. szám

ik}

____________________________

mas domboldalakkal is rendelkezünk. Ezért a szőlészetet szerettük volna fő ágazattá fejleszteni, de hadd beszéljen erről majd a részleg vezetője.

— Milyen a kapcsolat a gazdaság és a község között?

— Nagyon jó. A falvak lakói — azok is, akik nem tagjai szövetkezetünknek —, nagyon sokat segítenek. A társadalmi szervezetek a takarmánybegyűjtés, az aratás és más idénymunkák idejére jól megszervezik tagjaik körében a társadalmi munkát. Mi ezt a segítséget úgy viszonozzuk, hogy ha ez vagy az a község valamit tervez a településfejlesztési és -szépítési akciókban, akkor ennek megvalósításához lehetőségeinkhez mérten gépet, anyagot, munkaerőt bocsátunk rendelkezésükre. Pénzügyileg senkit sem támogathatunk, mi magunk sem állunk éppen a legjobban. Amíg lehetett, az autóbuszt kölcsönöztük a társadalmi és tömegszervezeteknek, hadd menjenek kirándulni, de az idén annyira kevés üzemanyagot utaltak ki a szövetkezetnek, hogy örülünk, ha a mezőgazdasági termelésre futja.

— Mivel tudnak mégis segíteni a kevés pénzügyi alapból gazdálkodó társadalmi szervezeteknek ?

— Egyetlen lehetőségünk, hogy a kulturális és szociális alapból nyújtsunk támogatást. Ezt is korlátozottan, mert ha az egyik falunak adunk, adni kell a másiknak is. S hogy lehetne nagyobb támogatást nyújtani bármilyen szervezetnek, ha magunk ráfizetéssel gazdálkodunk? Rendezvényeinkhez szívesen kölcsönadjuk a szövetkezet ebédlőjét, a citeraegyüttest segítettünk szép ruhába öltözni, Ez már régebben történt, most új ruha kellene nekik, talán megint segíthetünk .. ,

Közben megérkezett a szövetkezet szőlészeti ágazatának vezetője, Ignác István.

— Miért nem lett s lesz-e főágazat a szőlészetből? — kérdezem az ifjú szakembert.

— Lesz, ha nem is olyan gyorsan, mint szerettük volna. Csemegeszőlőt és saját fogyasztására borszólót termelünk. A szőlészet ma 140 hektáron folyik. Többnyire fiatal telepítés, még nem termő ültetvény. Alig 50 hektárnyi a termő szőlő, többnyire 10—15 éves tőkék, de 40 év körüliek is vannak közöttük. A művelés sem egységes. Van karós szőlőtől egészen a három méteres sortávolságúig minden. Négy és féi hektár a karos szőlő — ezzel ma már nem sok szövetkezet „dicsekedhet". Két évvel ezelőtt vágtunk ki két és fél hektáron több mint száz esztendős szőlőtöveket, amelyeket még a nagy filoxéra-vész utáni időkben telepítettek.

— Hogy haladnak az új telepítéssel?

— Egy kicsit magasra állítottuk a mércét a távlati tervünkben. Évente átlagosan tíz hektár szőlőt telepítünk. Lehetne többet is, de nincs elég munkáskéz a műveléshez. Egyébként a jelenlegi felvásárlási árak mellett nem fizetődik ki csemegeszőlőt termelni. Ráadásul az előző években igen gyenge volt a termés. Két évvel ezelőtt nagyon szép termésünk lett volna, de kétszer is belepte a hó, mire betakarítottuk.

— A munkaerőhiányon korszerű technológia. mondjuk repülőgép bevetésével nem lehetne segíteni?

— A repülőgép rajtunk nem tud segíteni. Elsősorban is a domborzati viszonyok és a sok villanyáramvezeték miatt. Másodsorban a telepítés után, amíg a szőlő el nem ér egy bizonyos fejlettségi fokot, nem alkalmazhatunk vegyszeres gyomirtást, Ismerek ugyan gyomirtót, ami akkor is alkalmazható, de csak tudom, hogy létezik, látni még nem láttam. A munkaerő nagy részét leköti a sárgarépa művelése.

Itt egy pillanatra álljunk meg, a görgői sárgarépa nem akármilyen. Arról nem lehet csak úgy beszélni, mint az ország más részében termettről. Amikor régen, még lovaskocsival hordták a távolabbi vásárokra az árut, a görgőiek könnyűszerrel túladtak a répájukon. A vevő látta a kocsi oldalára írt falunevet, s ennél nem volt jobb védjegy. Olyannyira, hogy még hamisították is. Mert mások is rájöttek, hogy a falunév mit tesz, A turpisság akkor derült ki, mikor levesbe tették a répát. Mert azt tartják errefelé, hogy a görgői sárgarépával hús nélkül is lehet húslevest főzni. Eilő! Ami a görgőiek nyelvén annyit tesz: Bizonyisten. Aki nem hiszi járjon utána.

— Az idén harminc hektáron termelünk sárgarépát — mondja a rövid kitérő után

egész üvegház-program abból indult ki, hogy területünkön van a gázvezeték átemelő állomása. A hulladékhöt szeretnénk hasznosítani, ez a lényeg. Mivel mi vagyunk az elsők, akik ilyen beruházásba fogtak, nehezen megy minden. Már csak a hulladék hőenergiát az üvegházba vezető berendezésre várunk, s még nem tudjuk, mennyibe fog kerülni. Bar házi módszerrel tudnánk vezetéket készíteni, de mivel elsők vagyunk s utánunk másutt is épülne hasonló fűtésű üvegház, a modellt központilag készítik, s az ügy húzódik.

Ezután megtekintettük a szőlőültetvényt, találkoztunk Kardos Pál traktorossal, akinek gondjaira van bízva egy negyven hektáros parcella minden gépi művelése. Ugyanennek a területnek szőlésze Lengyel Erzsébet, ö irányítja a közvetlen munkákat.

Falut nézni bejártuk a régi és újabb utcákat. Válogattuk, honnan szebb a kilátás. Mint egy ékszerdobozban a csillogó drágakő, úgy bújt meg a domboldalak között Tornagörgő. Végül egy új ház építésénél, Hanesz Béla portáján álltunk meg.

— Ha ide felkapaszkodik — invitál a házigazda új háza legfelső emeletére —, lefényképezheti az egész falut.

Nem kellett kétszer mondani. A legfelső szobát vakoló kőművesek — Demeter István és Kuchta Ferenc — szívesen nyújtották segítségre a karjukat.

— Hogy viselkedik a gazda? — kérdeztem huncutul a pálinkás üveg felé biccentve a fejemmel.

— Bizony, már éppen szólni akartunk, hogy száraz a habarcs.

Ignác István. — Géppel elvetjük, a sorközti művelést is géppel végezzük, viszont a kétszeri talajlazítás és kidudvázás már kézi erővel folyik. A szedés úgy történik, hogy a gép kiemeli, utána viszont kézzel kell tisztítani, osztályozni. A sárgarépa felszedése és a szőlőszüret egybeesik. Csak a minket patronáló üzemek munkásainak segítségével győzzük mindkettőt.

— Most valamit arról, miért veszteséges a gazdaság.

— Nagyon sokat fordítottunk az utóbbi években beruházásra. Istállókat építettünk. Természetesen a megfelelő szociális helyiségekkel kiegészítve. A gazdasági udvarunk, a gépparkunk is kezd helyreállni. A szőlőtelepítés is költséges. Üvegházat építettünk, és még építünk. A szociális helyiségek befejezés előtt állnak. Az üvegházból az alap és a vasszerkezet készen áll. Mig nem helyezzük üzembe, az üveget nem rakhatjuk fel, a hó beszakítaná. Az

Mi is lenne, ha a gömöri ember nem viccelődne!

Miután megdicsérem a szép új házat, mert stílusában éppen beleillik a tájba, még egyszer körülnézek. A gyönyörű táj szinte fogva tart.

— Amott, az a halastó — mutat kicsit jobbra Ignác István. — Ha elszabadul a görgői szél, mert az is hires, szinte helyet változtat a tó vize. A szél úgy tombol, dühöng, süvít, hogy, aki nem szokta, még aludni sem tud tőle. Éppen azzal a traktorossal, akivel az előbb találkoztunk, történt egy reggel, hogy nem tudott kijönni a házából, mert a szél a szomszéd ház kéményét az ajtaja elé döntötte. Máskor az egész háztetőt elragadja. A tóból pedig kiszippantja a vizet s halastól együtt a szomszédos rétre söpri.

FISTER MAGDA

A szerző felvételei

13