A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-09 / 41. szám
Nyárutói meditáció könyvekről s egyebekről Visszavonhatatlanul vége a nyárnak, melynek az idén is — mint minden évben — megvoltak az örömei és bosszúságai, jó és rossz oldalai is. Afféle rendkívüli nyári örömként könyveltem el a nyári alkalmi könyvvásárt is. Szinte nem hittem a szememnek, amikor a könyvesbolt kirakatában értékesnél-értékesebb könyveket fedeztem fel alaposan leszállított áron. Amikor aztán a „jó vásár" okozta örömem alábbhagyott, töprengeni kezdtem, s töprengésem során egyre több válaszra váró kérdés merült fel. A leszállított áron forgalmazott könyvek nyári vásárán rögtön az első „szemrevételezés" után nyilvánvalóvá vált egy különös tény: a kínálat egyaránt tartalmazott nagyon értékes és nagyon csekély értékű könyveket. Íme, az első két kérdőjel: Az értékes könyvek miként juthattak erre a sorsra? A csekély értékű könyvecskék miért kerültek egyáltalán kiadásra? Az első kérdésre — félve ugyan, de mégis — megkockáztatom a választ: Ezeket Interjú Bulat Okudzsavával Napjaink szovjet irodalmának egyik legnépszerűbb egyénisége Bulat Salvivics Okudzsava. ír költeményeket, prózát, dalszöveget. Dalszövegeit megzenésíti, saját gitárkísérettel elő is adja, tehát mint előadóművészt is számontartják öt. Irina Risina interjút készített e sokoldalú, tehetséges íróval, amely a Lityeraturnaja Gazeta idei 30. számában látott napvilágot. Az alábbiakban az interjú rövidített változatát közöljük Sági Tóth Tibor fordításában. a könyveket a kiadó, a kereskedelem, a könyvterjesztők nem propagálták kellőképpen. Még a recenziók írásával is baj van. Szokványos, szólamokat, közhelyeket, semmitmondó frázisokat tartalmazó recenziókkal nem lehet a könyvterjesztés ügyét szolgálni. Márpedig a recenzióknak elsősorban ez lenne a feladatuk. Más dolog a műkritika, melyet meg kellene hagyni a kritikusoknak. Nem jó dolog ugyanis, ha valaki, aki elolvas egy könyvet és rendelkezik némi íráskészséggel. azt képzeli, hogy ő kritikát is képes írni az elolvasott könyvről. Nem biztos, hogy képes. A kritika ugyanis nagyon igényes műfaj, kellő előképzettséget, irodalmi tájékozottságot, olvasottságot, arányérzéket, az esztétikai kategóriák tökéletes ismeretét igényfi (többek közt), s nem utolsósorban — tehetséget. A recenzióknak tehát az olvasói érdeklődés felkeltését, a kritikának az alkotó iró irányítását, fejlődését kellene szolgálnia. Könyvterjesztésünknek, a kereskedelemnek tudatosítania kellene végre, hogy a könyvet nemcsak megírni, kinyomtatni, bekötni és raktározni kell. hanem a kész könyvet idejében, minden lehető úton és módon el kell juttatni ahhoz, akinek készült — az olvasóhoz. A nyári könyvvásár értékes könyveit nézegetve csakis arra kell gondolnom, hogy nem elégséges nálunk a könyvpropaganda; a könyvterjesztés meglévő módozatai, formái nem kielégítőek, elavultak. A könyvkereskedelemnek is sokkal több könyvkiállítást, könyvvásárt, propaganda-akciót kellene szerveznie. Igen pozitív tapasztalatokat szereztem az iskolánkban évente két alkalommal (a márciusi könyvhónapban és a csehszlovák—szovjet barátság hónapjában) megrendezett könyvkiállitások során. Minden ilyen alkalommal többezer korona értékű könyvet adunk el. Kiknek? Azoknak a vidékről bejáró tanulóinknak, akik reggel vonattal vagy autóbusszal még a könyvesbolt nyitvatartási ideje előtt érkeznek meg városunkba, tanítás után pedig csak annyi idejük van, hogy rohanjanak az a utóbusz pólya udvarra vagy a vasútállomásra. Amikor azonban „házhoz visszük" számukra a könyveket az iskolai könyvkiállitások alkalmával, nagy kedvvel és örömmel válogatnak a könyvek között és szinte valamennyien vásárolnak is könyvet. További példa arra, milyennek nem szabad lennie a könyvterjesztésnek. A Versbarátok Köre és az MKBK, kulturális forradalmunk kétségtelenül jelentős két vívmánya csendben, észrevétlenül megszűnt létezni. Ahelyett, hogy újabb tagok toborzása lett volna a cél, a két kitűnő sorozat likvidálta önmagát. Amiről a sajtóban informáltak bennünket, az egyszerűen — nem igaz. Ez az információ ugyanis azt adta tudtunkra, hogy ezentúl a Versbarátok Köre (és az MKBK) könyveit a könyvkereskedésekben vehetjük meg. Több ízben érdeklődtem az ipolysági (Šahy) könyvesbolt egyébként igen előzékeny és kiváló munkát végző dolgozóitól, érkeztek-e a nevemre (később így fogalmaztam: a Versbarátok Köre tagjai részére) új könyvek, azonban mindenkor csak nemleges választ kaptam, a könyvesboltban semmi ilyenről nem tudnak. És Bratislavából sem érkeznek a könyvek postán úgy, mint azelőtt. Mi lehet az oka a postai szállítás megszüntetésének, nem tudok rájönni. Egy gyanúm van. Amióta felemelték nálunk a postai díjszabásokat általában, nem a legolcsóbb mulatság utánvéttel könyvet rendelni. Néhány példa: A nyáron egy csehországi város könyvesboltjából rendeltem egy cseh könyvet. A könyv ára 11 korona volt, az utánvéttel érkezett küldeményért 18,40-et fizettem. 33-koronás magyar könyv érkezett számomra rendelésre Bratislavából, az utánvétes csomagért 43 koronát fizettem. Akár összefügg ez a probléma a Versbarátok Köre és az MKBK-könyvek postán történő szállításának megszüntetésével, akár nem, szeretnék tenni a postának egy szerény javaslatot: Nem lehetne a könyvekre (s egyéb kulturális igényeket kielégítő árucikkekre pl. hanglemezekre) megszabni egy maximálisan kedvezményes, tehát minimális díjszabást? Hiszen valóságos büntetésként hat, hogy az a szerencsétlen könyvbarát, aki — mondjuk — kisvárosban él és nem tud minden könyvet a lakóhelyén beszerezni, egy vékonyka, fűzött könyvecske portójaként csaknem akkora összeget fizet ki, mint amennyibe a könyvecske kerül. Más példa, hanglemezes: 36 koronás, klasszikus zenét tartalmazó hanglemez 47—48 koronába kerül, mire megérke— 1976-ban jelent meg „Arbat. én Arbatom" címmel egy vékonyka könyvecskéje. s azóta újabb verseskötete nem került kiadásra. Okudzsavát prózaíróként kezdték el emlegetni, s ennek nyomós okai voltak: a ,.Szegény Avroszimov" című regény, majd a „Sipov kalandjai", önéletrajzi elbeszélések, végül a ..Dilettánsok utazása " című regény. — Nagyon szenvedtem attól, hogy nem ment a versírás. Fellépésekre hívtak meg. s dalaim a régiek. A közönség ugyan kedves volt, megértő, ám mégis... Bármennyire igyekeztem, nem ment a versírás. Aztán a múlt év decemberében a kórházban írtam egy verset, azután még kettőt, hármat tizet... Éreztem költői tevékenységem újjászületését. Ez nagy ünnep volt a számomra. A véleményem szerint leginkább sikerült új verseimet a régebben írt legjobbakkal együtt most belevettem „összegyűjtött munkáimba”. A „Szovjetszkij piszatyel" kiadó gondozásában hamarosan napvilágot is látnak. írtam ismét verseket Arbatról (Moszkva egyik városnegyede — a fordító megjegyzése), amely számomra mindenkor Moszkva és a szülőföld jelképét jelentette. Arbat témája számomra nagyon izgató. Szeretném, ha az idő múlása sem vetne véget Arbat „szellemének". Nekem nagyon tetszik egy új szó. az „arbatsztvo". Nem én találtam ki, hanem az egyik moszkvai iskola felsőbb osztályokat látogató diákjai. Ez a szó számukra Moszkva és a város hagyományai iránti szeretet szimbóluma. az összetartozás jelképe. Egyik költeményemben felhasználtam ezt a szót. s a költeményt ezeknek a diákoknak ajánlottam. — Az a tény. hogy ön visszatért a versíráshoz. azt jelent talán, hogy hűtlen tett a prózához? — Ha jól emlékszem, egyszer régebben említettem, hogy egy új történelmi regényről gondolkodom. Azóta is serényen dolgoztam rajta, s az első részét be is fejeztem. Most kezdem a második rész írását s ez bonyolultabb lesz. mert a cselekményt el kell juttatnom a kibontakozásig. A regény címe:„Találkozás Bonapartéval", ám Napóleon nem is szerepe! benne. A címet másként kell értelmezni: ez tulajdonképpen találkozás a napóleoni háborúk, a francia forradalom korával, tehát e kor hatásáról van szó a társadalmi tudatra, a haladó orosz nemességre. A regény négy részből áll, négy különböző ember visszaemlékezéseiből. melyekben ugyanazon kornak különböző eseményeiről beszélnek, melyekét átéltek. Mindezt a főhős személye kapcsolja egybe. O nem ír visszaemlékezéseket, de ő az egész mű fő szereplője. Fiatal orosz nemes, művek, harcolt Napóleon ellen, bejárta egész Európát, eljutott Párizsba, hazatért, csatlakozott a dekabristákhoz, de aztán szakított velük és csak magának élt Miután értesült a Szenátus-téri eseményekről, és arról, hogy volt barátait tömlöcbe zárták, öngyilkos lett Ez egy autentikus, tehát valóban megtörtént eset Röviden nem lehet az egészet elmondani, nem is szükséges. Az öngyilkosságnak többféle oka volt de egyet megemlítek, s ez a kései felismerés, kései bűntudat amikor már nem lehet semmit megváltoztatni, helyrehozni... — Mint minden alkalommal, ezúttal is ..kisemberek" a főhősei? — Igen, egészen ismeretlen „kisemberek" és ez nekem fontos, mert velük könnyű a dolgom. Engem nem maga a történelmi esemény érdekel, hanem az ember az adott történelmi szituációban, az ember magatartása, lelkülete, mindannak az indítékai, amit gondol, érez vagy akar. — Hol játszódik a regény cselekménye ? — Elsősorban Oroszországban, Moszkvában, a kaluzsszki tartományban, Szmo/enszk környékén. Vannak benne retrospektív kirándulások a múltba, Németországban, Ausztriában, no és Párizsban játszódó események. Ehhez igen nagy segítséget jelent franciaországi utazásom, melyről néhány napja tértem haza. Bejártam mindazokat a helyeket, melyek Napóleonnal, az orosz seregek hadállásaival kapcsolatosak Vannak persze irattári anyagok is, sok memoár, de Párizs, az egész város egyetlen múzeum, ahol a régi házak, utcák, terek annak a múltnak az atmoszférájáról vallanak. melyről magam is írok, s ennek az atmoszférának most magam is részese voltam. Párizsban egyébként fel is léptem, s most kerül ott is kiadásra egy kissé rendhagyó nagylemezem. Rendhagyó azért, mert létrehozásában részt vesz két kedves francia sanzon - énekes: Maxim Forrestier és Serge Reggiani. Hét új dalomat adom elő a lemezen, s a két sanzonénekes ugyanazokat a dalokat francia szöveggel énekli. A dalok közt van „Az utolsó trolibusz", a „Dal a gyalogságról", és ,.Francois Villon imája" és mások. A lemez a mi Melogyija vállalatunkkal közös gondozásban kerül kiadásra. Azonban jelenleg nem a dalok és a filmzene a fő a számomra, hanem válogatott munkáim és a regény, a velük való törődés. Prandl Sándor felvétele V0 14
