A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-02 / 40. szám

egyaránt vonatkozik. Azt is meg kell kérdezni az emberektől, hogy miért nem termelnek több fajtát? Állítom, hogy a felvásárlás jobb megszervezésé­vel, némi anyagi ösztönzéssel sokkal jobban el tudnánk látni az országot zöldséggel. — Nemcsak a munkának élünk — sóhajt Bakulár László —, szórakozni is szeretünk. Sajnos, néhány hónapos be­tegségem alatt a szövetkezet és a falu vezetői olyan intézkedést hoztak, amely megváltoztatja az egész környék jelle­gét. Morális és természetvédelmi szempontból egyaránt. A gyönyörű, csendes Zsitva-parton, a Cinkót-hegyen hétvégi házak, üdülők építésére telke­ket osztottak ki. Egyrészt nem minden nyaraló illik stílusával a tájba, másrészt olyan közel vannak egymáshoz, hogy éppen az áhított csendet nem kapják meg a pihenni vágyók. Hiszen volt ilyen gondolatom nekem is, de én másra nem hasznosítható erdöszéli szeglete­ket akartam kiosztani. Hogy valóban a természetben, csendben, nyugalomban lehessen, aki arra vágyik. No, de ebbe már bele kell törődnöm, sőt a család ösztönzésére magam is építek oda va­lamit. Csak aggódom, aggódom hogy az utódaink nem fognak áldani minket ezért. Mert tönkretesszük a természeti környezetet. A határunkban épül, szé­pül és terjeszkedik Patfürdő. Azért is aggódom. Legutóbb 12 hektár földte­rületet adtunk át. Helyesnek tartom, hogy a járás fejleszti ezt az üdülőköz­pontot, csak éppen az üdülők stílusai­val nem vagyok kibékülve. — Nemrég nagy öröm ért. Halléban >J§§ jártam, s kérdezték Csehszlovákiának melyik részéből vagyok. Megmondtam, hogy honnan, a községet is megnevez­tem, s akkor felcsillant vendéglátóink szeme. Hiszen nem sokkal előttem tur­nézott az irodalmi színpadunk ott a környéken, úgy látszik, szép előadáso­kat tartottak, mert a vendéglátók meg­jegyezték a nevüket. Az irodalmi szín­pad tagjait, munkájuk elismeréséül, a szövetkezet a kulturális és szociális alapból anyagilag támogatja. Megér­demlik a gyerekek, iparkodnak. A mű­velődési otthont igyekszünk jól karban­tartani, évről évre felújítani. Olyan sporttelepünk van, mint egyetlen köz­ségnek sem a környéken. Ma már nem gond, klubhelyiséget, termet találni, ha valamelyik társadalmi szervezet gyűlést akar tartani. Igaz, mostanság, télvíz ide­jén a fűtés miatt ismét osztoznunk kell a helyiségen. A helyi népművelési köz­pontot és a sportszervezetet anyagilag támogatjuk. A szövetkezetnek saját könyvtára vari, évente ötven-hatvanezer korona értékben vásárolunk jobbára szakkönyveket. Minden önerőből, tár­sadalmi munkában épülő létesítmény mielőbbi átadásához erőnkhöz mérten hozzájárulunk. így készült el a már emlí­tett sporttelep. Most 120 férőhelyes óvodát és 60 férőhelyes bölcsödét épí­tünk a településfejlesztési és -szépitési ún. „Z" akcióban. Átvettük egy óvoda üzemeltetését, ahova nemcsak a szö­vetkezeti tagok gyermekei járnak. Ezt is a szövetkezet adja a falunak. Abban a parkban, amely valaha a Baranyai-féle kúriához tartozott, most hatvan szemé­lyes óvodát építünk. Jó helyük lesz ott a gyerekeknek. Bakulár László kicsit matat az aszta­lán, azután egy nagy köteg levelet nyújt át. — Nézze, ez mind gratuláció. Nem hivatalos helyről jött is akad közte, úgy négy-ötszáz darab. Egykori munkatár­sak, diákok, ismerősök írtak az ország minden részéből, velem együtt örültek, amikor a Szocialista Munka Hőse cím­mel tüntettek ki nemrég. A napilapok közölték a hírt, onnan szereztek tudo­mást róla. A régi barátok azt írták, megérdemelted, Laci, már régen ese­dékes volt. A magas kitüntetéshez mi is gratulá­lunk. FISTER MAGDA A felvételeket Prand! Sándor készítette 13

Next

/
Thumbnails
Contents