A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-10 / 28. szám
A Csemadok életéből kaeszközöket, edényeket, használati tárgyakat tekinthette meg —r a viszonylag gyér — közönség. A népművészeti bemutatón a ga/ántai járás legjobb magyar amatőr folklóregyüttesei, csoportjai és szólistái adtak ízelítőt a mátyusföldi népdalokból, néptáncokból és népszokásokból. Ez a közel kétórás összeállítás természetes egyszerűségével és megejtő hangulatával szinte észrevétlenül belopta magát a szívünkbe. A „Zseliz üdvözlése" című szombat esti műsorban az időközben többezernyire duzzadt közönség a hazai magyar együttesek mellett néhány vendégegyüttesnek is tapsolhatott. Nagy tetszést aratott a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, a bulgáriai Rodina énekkar (amelynek tagjai többnyire orvosok, ápolónők és az egészségügyben dolgozó tisztviselők), a magyarországi (martonvásári) Százszorszép Ifjúsági Együttes, valamint a terchovai művelődési otthon Terchovan folklórcsoportja. Vasárnap délelőtt, verőfényes napsütésben a néptáncegyüttesek versenyének részvevői adtak ízelítőt repertoárjukból. A közönség lelkes tapssal jutalmazta a szereplőket, akik a fullasztó meleg ellenére is fergeteges táncot roptak a pódiumon. A népművészeti fesztivál érdekes színfoltja volt a népművészeti vásár is, amelyet első alkalommal rendeztek meg az idén, s feltehetően rendszeressé kívánnak tenni a jövőben. Az ízléses kerámiák, kendők, a népi motívumok ihlette bőrből készült fityegők és hajcsatok, valamint a különböző méretű ko/ompok (amelyekről Szanyi Mária rögtönzött egy kiselőadást az érdeklődőknek), pásztorbotok mindenképpen jobban beleillettek az összképbe, mint a műsort helyenként ugyancsak zavaró zajos körhinták, céllövöldék és bóvliárusok. (Ez utóbbiakból az idén már csak egy-kettő akadt szerencsére.) A vasárnap délutáni műsort a nemrégen alakult zselizi vegyeskar nyitotta meg (vezetője Horváth Géza), majd az ünnepi manifesztációra került sor, amelynek szónokai, Emil Latta a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság titkára és Sidó Zoltán, a CSEMADOK KB elnöke egyebek mellett rámutattak a békéért folytatott szüntelen harc fontosságára és a népek közötti barátság elmélyítésének szükségességére. Az idén immár hatodik alkalommal jelentkezett a „Virágba szőtt álmok" c. összállítás a zselizi népművészeti fesztiválon. Ezúttal a gabona termesztésével, feldolgozásával és a kenyérrel kapcsolatos munkákat, szokásokat mutatták be — igen szemléletesen és nagy közönségsikert aratva — több tájegység folklórcsoportjainak tagjai. Ez a szemet gyönyörködtető és szívet felvidító műsor szép példája annak, hogyan lehet ízlésesen és vonzóan ötvözni a népművészetet és a néprajzot a tudományos ismeretterjesztéssel. A vasárnap délutáni műsort — amelyben ismét fellépett a CSMTKÉ, a martonvásári Százszorszép és a Terchovan — a CSEMADOK zselizi városi szervezetének tánccsoportja zárta. (lacza) PrandI Sándor felvételei A Sajóvölgye vegyeskar, középen Máté László vezető karnagy szavakkal köszönti a vegyeskart, a KB elismerő oklevelét is átnyújtja a Sajóvölgye vezető karnagyának, jóleső érzéssel nyilatkozik a vegyeskar teljesítményéről: — Meglepően jó a hanganyag, és kiegyensúlyozottak a szólamok. Különösen a szoprán jó. Jól intonál és az egész kórust viszi. Ha komolyabban veszik a hangképzést, s ha a férfi szólamokban a hangterjedelem bővítésére, meg igényesebb repertoárra törekednek, nagy jövő előtt állnak. Fontos, amit az ének-zenei szakelőadó mond, de talán még annál is fontosabb, hogy a Sajóvölgye dalosai énekelnek, kedvük van énekelni, ahogy Pólyák András, eredeti foglalkozását tekintve festő és mázóló. jelenleg a járási építőipari vállalat anyagbeszerzője mondotta nekem: — Örülünk, hogy lelkes közösséggé formálódtunk, s nagyon hiányzik, ha úgy múlik el két hét, hogy nem jöttünk össze. Szeretnénk, ha sok-sok olyan énekkar lenne az országban, mint a miénk. Szerintem nagyon szép dolog énekelni... Visszatérve a próbákra, a karnagynak nem volt könnyű a munkája. S ma sem könnyű a dolga. A sziwel-lélekkel dalolni akarók zöme nem ismeri a kottát. Próbákon a rendelkezésre álló időt a lehető leggazdaságosabban kell kihasználnia. Maga is énekelt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarában. A szívósságot és a helytállást ott tanulta, a tapasztalatot is ott szerezte. Három év óta Máté Gézáné pedagógus segíti munkáját, a szopránt és az altot most már ő tanítja. Elismerten jó zongorista, így a repertoár is bővülhetett zongorakiséretű szerzeményekkel. A fiatal, lelkes karnagy most végzi a hároméves karmesteri tanfolyamot. — Sajnos, a hangképzésre kevés idő jut — magyarázza Máté László vezető karnagy a hangversenyt követő ünnepi vacsorán. — Ezen változtatni akarunk. Mikor indultunk, a vegyeskar bővítése volt a legfőbb gondunk. Most a fiatalítás foglalkoztat bennünket. Elég magas az átlag életkor. Huszonöt éves a legfiatalabb dalosunk. Voltak időszakok, amikor az énekkar tagjai nem vették komolyan a próbákat. S azok a bizonyos hullámvölgyek sem hatottak lelkesítöleg. De ami nagyon lényeges, hogy az üzemi klub vezetősége mindig segített a gondok leküzdésében. Majoros Ödönné és Gál Zoltán, vagy Nagy Béláné és Pásztor Károlyné nevét kell említenem, akik minden támogatást megadtak és megadnak az üzemi klub részéről! A színpadon egymást váltották a kórusok, de igazában véve az ünnepelt Sajóvölgye vegyeskarra hullt a fény, dalosait köszöntötte minden egyes alkalommal a szűnni nem akaró taps. Ilyen szépen, meggyőzően talán soha nem énekelt még ez a lelkes kis közösség, pedig 1975-ben, a III. Kodály-napokról a megérdemelt ezüstkoszorús minősítést hozta haza. Kitüntetések, elismerő oklevelek sora fémjelzi a Sajóvölgye vegyeskar útját. Tíz év viszonylag rövid idő, de az eltelt tíz esztendőben roppant sok a vezető karnagy munkája, s talán még ennél is többet érő dalosainak ügyszeretetből fakadó akarása. Nehéz lenne felsorolni az ünnepelt vegyeskar hazai és külföldi szerepléseinek a helyét Elég legyen csak annyi, hogy a Sajóvölgye számon tartott kórus a járásban, a kerületben és a csehszlovákiai magyar énekkari mozgalom egészében. MÄCS JÓZSEF 7
