A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-25 / 39. szám
Hallottuk olvastuk láttuk Innenonnan KÖNYV Arcok fényben és eltűnőben (Molnár Géza könyvéről) Bizonyára másokban is felötlött már az igény egy-egy jó könyv, vers, megkapó fordulat olvasása közben: valami közelebbit, bennsőségesebbet megtudni az illető alkotás szerzőjéről, az erőkről és viszonyokról, amelyek az illető részt szülték, a törvényekről, amelyek épp olyanná tették, amilyenné végső soron vált. Mert szerkezet és szerkesztés, tartalmi és formai összefüggések megannyi apró láncolata mind szerzőjükről, hatások és törvények gigantikus vagy rezzenésnyi kölcsönhatásairól árulkodik, amelyek ismerete nélkül lehetetlen egy-egy szín, fordulat, kitérő igazi megértése, ízlelése. Ezt az igényt kielégítő adaléknak találtam Molnár Géza könyvét: közelinek, szinte barátinak éreztem irodalmunk nagyjainak sorát, akikről a könyvében szól. A szerzőnek — az írószövetség volt titkárának — megadatott, hogy baráti-pályatársí közelből ismerje meg őket; s a nyert képet nem rejti véka alá: Örkény Istvánt, Illést Endrét, Németh Lászlót, Illyés Gyulát, Rideg Sándort, Darvas Józsefet, Sarkadi Imrét, Dobozy Imrét, Simon Istvánt, Urbán Ernőt, vagy éppen Hidas Antalt, Tamás Aladárt, Földeák Jánost, Berkesí Andrást mutatja meg nekünk meleg, közvetlen hangú elbeszéléseiben olyannak, amilyennek találta s amilyennek — a mélyebb megértés érdekében — nekünk is ismernünk kell őket. Érdekesek, frissek ezek a feljegyzések, és mindenekfelett szükségesek: mert végső soron fájdalmas névsort idéznek, hiszen legtöbbjük életművéről már csak mint befejezett egészről — ha figyelmen kívül hagyjuk a lázas álmokat, a félbeszakadt terveket — beszélhetünk. Érdekes gondolatok, történetek gyűjteménye a szerző nemzedékéről, egy „istenverte nemzedékről", „akiket lassan körülvesz a csend", a jelenleg is alkotókról és a „nagy öregekről", akiknek megnyugtató jelenléte a könyv lapjain a biztonságot árasztja. Találkozhatunk még a kötetben a hatvanas évek párizsi művészvilágának néhány mesterével, Marton Ervinnel, Csáky Józseffel. S ha a fent említett irodalom-történeti adalékok nem is képesek önállóan megállni helyüket az irodalomtörténetirás mezején, a könyv végén található „Nem úgy mint Pállasz Athéné" című írás, mint ön-vallomás igen: szép fináléja a könyvnek. Csáky Pál Minden(ki)t szeretünk ? Többet vártam ettől a könyvtől. Részben azt, hogy megtudom, milyen alkotói küzdelmek jellemzik a mai magyarországi színházat, hogy a megkérdezett huszonnégy középkorosztály-beli színész feleleteiből kiderül, milyen színházeszmények élnek, ütköznek egymással békétlen békességben. De a lényegi kérdések és feleletek kimaradtak Nádudvari Anna könyvéből, amelyben huszonöt portrét és huszonnégy interjút olvashatunk. (Adná az ég, hogy a szlovákiai magyar színészekkel és színészekről is készülne ilyen koncepciójú, de bátrabb, nyíltabb, a problémákat határozottan fölvállaló, tehát más szellemű kötet.) Persze, Bajza, Ady, Szép Ernő vagy a színészi íróportrék igazi nagymestere, Kosztolányi és azokról rajzolt máig plasztikus képeket, akiket szeretett, de szeretetét mindenkor az a szinházeszmény táplálta, amelyet a megrajzoltak képviseltek. Nádudvari Anna (egy színészt kivéve) mindenkiről két dolgozatot közöl. Egy tanulmányt, amelyből megtudható, hogy az alany mely szerepekkel hívta fel magára az írónő figyelmét, s egy interjút, amely rövid helyszínrajzzal kezdődik, a semlegesség langymelegét árasztó kérdésekkel folytatódik, s többnyire a kellemes alkotói-emberi közérzet kinyilatkozásával zárul. Ha nagyon érdekelne, emlékezetembe véshetném, melyik színésznek hány gyermeke van, milyen a lakása, miért lett színész, s hogy Nádudvari Anna azért szereti őt, mert nyílt, mert zárkózott, mert titokzatos vagy éppen lázadó, szóval, mert valamilyen, csak éppen a bemutatottak (?) színházeszményéről, a különböző színházi irányzatokkal való kapcsolatáról, művészi viszonyulásairól nem tudtam meg annyit, amennyiből összképet nyerhetnék egy-egy színészről, a színészi magatartásról. A szerző kötetének címével kérdezi: Honnét lesz a tűz? — mármint a színészben, aki a színpadra lép. A könyvet elolvasva azon töprengtem. Kútvölgyi Erzsébet, Schütz Ha. Bérces Ilona, Cserhalmi György, Koncz Gábor, Kern András, Hauman Péter, és a többi tizennyolc színészt „körvonalazó" kötet öszszeállitásához miből csiholódott a tűz? Netán a színész és a színház mindenekfölötti szeretetéből? Abból a színházi múltunk hajnalát idéző, ma már baljóslatúnak tűnő elfogultságból, hogy a színészt, csak azért, mert színész, a színházat, mert színház, szeretni kell? Ennek alapján minden szellemi táplálékot szeretnünk kellene, vagyis a sótlant, a túlcukrozottat, a semlegesét is. És minden embert, persze. Esendő létezésünk lényegi, mert fenntartó ellentmondásait fölrúgva (a kötetben: mellőzve, kikerülve), mindenkit, aki él, s alkot. Mert mi minden(ki)t szeretünk, ugye? Szigeti László HANGLEMEZ Ivan Olbracht: Anna A két világháború közti cseh prózairodalom egyik legkiválóbb képviselője a kommunista Ivan Olbracht. 1928-ban jelent meg „Anna proletárka" című regénye (a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó annak idején „Anna" címmel jelentette meg a könyv magyar fordítását), amely egy fiatal munkás. Tonik és egy vidékről Prágába került cselédlány szerelmének történetét mondja el széles történelmi háttérrel, a Cseh Szociáldemokrata Párt 1920. évi kettészakadásának, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának ábrázolásával. A főhős, Anna, aki Toníknak hűséges élettársa lesz, szereti férjét és gyermekét, miközben munkás férje hatására öntudatos kommunistává válik, aki kiveszi részét a marxista eszmék diadaláért folytatott harcból is. A nagysikerű Olbracht-regénynek az ötvenes évek elején elkészült a színpadi változata is, később film és tévéjáték is készült belőle. A Gramofónový Klub most a tévéjáték alapján lemezfelvételt adott ki az irodalmi értékű hanglemezeket kedvelő tagjai részére. Anna szerepében Ljuba Krbovát, Toníkéban Petr Svobodát hallhatjuk a felvételen. A további főbb szerepek alakítói: Rubes — Josef Bek, Rybešová — Mila Myslíková, Dadla Rubešová — Eva Hofánková, Jandák képviselő — Jifí Vala és az epizódszereplők közül meg kell említeni a kupec szerepét alakító kiváló František Filipovskýt. A tévéváltozat hanglemezre alkalmazása, valamint a rendezés Antonín Dvoŕák professzor, érdemes művész színvonalas munkáját dicséri. A tévéváltozatból készült lemezfelvétel a kitűnő színészi teljesítmények, a hangeffektusok és zenei aláfestések szakszerű alkalmazása és nem utolsósorban a rendező jó munkája segítségével hűen tolmácsolja az Olbracht-regény mondanivalóját és ebben a formában is méltó emléket állít egy olyan kornak, amely harcokkal, a létért és a kenyérért vívott küzdelmekkel volt teli és csak a kezdetét jelentette annak a diadalmas útnak, melyet dolgozó népünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével megtett. Sági Tóth Tibor FOLYÓIRAT Československý voják Aki rendszeres figyelemmel kísért a Československý voják című kéthetenként megjelenő színes lapot, az igazolhatja, hogy milyen gazdag irodalmi, művészeti és kulturális anyag kap helyet ennek a mindenekelőtt katonáknak készülő lapnak a hasábjain. E mostani rövid ismertetés elkészítéséhez az idei év első felének 13 számát lapozgattam át újra. A lap egyik állandó rovatában a világirodalom jelentős alkotói (és alkotásai) kerülnek bemutatásra. Az idén például többek között Gorkij, E. A. Poe, Maupassant, Goethe, Tolsztoj, Rimbaud, M. Twain, Hašek szerepelt. Bár nem egészen rendszeres, de gyakorta visszatérő rovat a „Pét minút s autorem" (Öt perc a szerzővel) című, melyben rövid interjúk olvashatók a kortárs irodalom egy-egy képviselőjével, legtöbbször a legutóbb megjelent vagy éppen megjelenés előtt álló kötete kapcsán. Az idén nyilatkozott már a rovatban többek között Zdenék Pluhaŕ (V šest večer v Astórii — Este hatkor az Astoriában — c. regényéről), Jan Pilar (Točité schody — Csigalépcső c. verseskötetéről), Eduard Petiška (Pohyb kvétin — A virágok mozdulata c. regényéről), Donát Šajner (Obrana krídel — A szárnyak védelme — c. verseskötetéről), stb. Jelentős mértékben „istápolja" a lap a kezdő költőket is, akiknek a szintén gyakran jelentkező „Z nových veršú" (Új versekből) rovatban nyílik lehetőségük a publikálásra. Az olvasók ezenkívül találkozhattak a lapban, Pavel Koyš, Oldŕich Rafaj, Ivo Odehnal, Václav Hons, Nikola Vapcarov és Vladimír Holan verseivel is. Állandó rovata van a lapban a képzőművészetnek is. A „Svét našich umélcű" (Művészeink világa) című rovat a hazai képzőművészet több jeles képviselője, pl. Jan Bauch, Cyril Bouda, Jaroslav Grus festőművészt és Rudolf Svoboda szobrászművészt is bemutatta az olvasóknak. A lap olvasói megismerkedhetnek a lap hasábjain keresztül a színház- és filmművészet jelentős alkotásaival, alkotóival, s legjelentősebb hazai és külföldi egyéniségeivel is. Németh Gyula Új játékot találtak maguknak a gazdag amerikaiak: kutyakedvenceik számára esküvőt — hagyományos, minden szokásos kellékkel ellátott, tökéletes ceremóniát — rendeznek. Suzy uszkár és Tad juhászkutya esküvőjére a gazdák 900 dollárt költöttek. A számla tételei: menyaszszonyi ruha, fehér fátyol, a láb karomlakkozása, a vőlegény szmokingja, az ünnepi lakoma —• vadkacsával, szív alakú esküvői tortával és pezsgővel... Mit szólnak mindehhez az állatbarátok? Szépségkirálynő-választás Limában. A felvétel a győzelem pillanatát örökíti meg. Karen Diane Baldwin korábban Miss Kanada volt. A karóraként hordható tévékészülék után megjelent az elemmel működő, csuklón viselhető, keresővel ellátott rádió is, mely az időt, a dátumot is mutatja és szükség esetén ébresztőóraként is szolgál. 8
