A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-25 / 39. szám
Az olaszok nagy nevettetője, Renato Rascel hetvenéves, de nem vesz tudomást az idő múlásáról, boszorkányos mozgása, energiája a régi. Amikor megkérdezték, mi a titka fiatalságának, azt válaszolta, hogy az egészséges életmód, sok sport, sok alvás és utoljára de nem utolsósorban a szép ifjú felesége. Ök láthatók a képen. Renato Rascel igazi showman, műsort vezet, rendez, játszik, táncol és még dalszöveget is ír. Nálunk az Arrivederci Roma és a Romantica című slágerei ismertek. Újabb botrány gyűrűzik az angol udvarban. A Bunte lllistrierte híradása szerint a királyi testőrség 38 éves tagját, azonnali hatállyal fölmentették tisztségéből. A nyugatnémet magazin szerint nyílt titok, hogy a jóképű, nős testőrt és az őrizetére bízott Anna hercegnőt jó ideje romantikus szerelmi kapcsolat fűzi össze. Az utóbbi időben azonban, fittyet hányva az illemnek, többször látták a királynő lányát testőrével bizalmas kettesben a nyilvánosság előtt, mint férje. Mark Phillips társaságában. S ámbár a megcsalt férj gyakran keresett és talált vigasztalást más hölgyek kebelén, mégis bepanaszolta „felsőbb helyen" csapodár feleségét, sőt nem egy ízben hangos féltékenységi jelenetet is rendezett a nyilvánosság előtt. Miután a királyi udvarban hallani sem akarnak a válásról, a férj marad, a testőr távozik. A képen lóversenyre menet Anna hercegnő férje bizalmatlanul méregeti felesége testőrét, Peter Cross-t Túlsó soron esik az eső ... Száll az ének a hegy lábánál meghúzódó vadászházból, s tán a faluba — Jabloncára — is behallik. A falu lakói már tudják, gyorsan terjed a hír: „Valami táncosok vannak itt." Táncosok, leendő táncosok? Egyik már szerepelt színpadon, a másik csak most, itt ismerkedik a tánccal. Hogy kiből lesz táncos, majd elválik. Az ötlet, hogy a Szőttes Népművészeti Csoport utánpótló gárdáját, kiegészítve néhány, egyelőre nem Apró Szőttes taggal táborba vigyék, s eredeti környezetben még élő hagyományok között, játszva tanítsák a gyerekeket — nos ez a Szőttes vezetőinek ötlete volt. A megvalósításhoz a CSEMADOK KB Titkárságának jóváhagyásán kívül Polgári Géza — a két falu: Körtvélyes és Jablonca elnökének, a vadászház gondnokának — segítsége szükségeltetett. Ő pedig mindig segít, olyan embernek ismerik a faluban és a környéken is, aki nem ismer lehetetlent. Segített most is, hiszen a Szőttest nemcsak ő, hanem a falubeliek is jól ismerik és szeretik. Zúgott itt már a vastaps a táncosok fellépésének. Indulás Bratislavából, rövid pihenő a gimesi vár alatt, majd Zólyomban. A következő megálló Gömör, a mondabeli híres szőlőkapáltatás színhelye. Tetszik a gyerekeknek a templomkertben álló kapás király — Mátyás — szobra. A történetet már sokan ismerték. Lassan feltűnik Krasznahorka vára, felkapaszkodunk a Szoroskára, s rövidesen egyhetes tartózkodásunk helyére érünk, ahol már várnak bennünket. Egyebek között kiadós vacsorával. Csoportokra osztva, zene- és táncpedagógusok vezetésével gyakorolnak a gyerekek. Kicsik és nagyobbak négytől tizenhárom éves korig. Baj van a ritmusérzékkel? Becsúszik időnként egy-egy hamis hang? Egyelőre nem számít. A cél most: megkedveltetni a népzenét, népdalt, táncot a gyerekekkel. A foglalkozások után a csoportvezetők — szabadságukat feláldozó szülők — felügyelete, irányítása mellett játékos, szabad foglalkozás. Az ének és tánctanuláson túl, kirándulás, ismerkedés a vidékkel. A falu — Jablonca — virágos, tornácos házaival, a kedves emberekkel; a szilicei fennsíkon, a fennsíki falu Borzova (a régi táncosok sírjára virágot vittek a gyerekek), ahol Deákos Farkas Lajos bácsi mesélt. Gombaszög, Krasznahorka, Betlér, Rozsnyó, az ochtinai aragonitbarlang — mind-mind felejthetetlen élmény. Nem beszélve a Szádellői völgyről, ahol Józsa Sanyi bácsi kalauzolta a gyerekeket, érdekes történeteket, mondákat fnesélve minden kőről. Szívesen — mint mindenki ottlétünk alatt — állt rendelkezésünkre, pedig munka lett volna; hiszen egyszerre érkeztünk a szénnel... Ha az ember jól érzi magát, gyorsan telik az idő. Mintha csak tegnap érkeztünk volna, s már a búcsúestet tartjuk. Tábortűz, lekerül a zászló, mely egy hétig azt hirdette, hogy itt az aprók birodalma van. Szalonnasütés, majd a borzovai folklórcsoport és a gyerekek közös táncházával véget ér a tábor. Másnap reggel indulás haza. A gyerekek házigazdánknak és a szakácsnéniknek az itt tanultakkal köszönik meg a törődést: dallal, tánccal. Szebbet nem is adhattak volna, s mást nem is vártak tőlük. (görföl) A szerző felvételei Q
