A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-25 / 39. szám
áTÖPRENGÉS IDEJE Vége a nyárnak. Most már szabad ünneprontónak, akarom mondani szabadság, üdülés rontónak lenni. Az idény elején tele vagyunk jóreménységgel. Hogy majd süt a nap, lesz elegendő és hűtött üdítő ital, sorbanállás nélkül jutunk hozzá friss zöldséghez, gyümölcshöz, ételhez. S a valóság milyen? Ezt néztük meg a komáromi (Komárno) járásban, ahol a Járási Idegenforgalmi Hivatal hatáskörébe tartozik a Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove) épülő és Örsújfalun (Nová Stráž) már régóta üzemelő autócamping, a komáromi termálfürdő és a páti (Patince) üdülőközpont. Ez utóbbival kapcsolatban hadd mondom el, hogy a környék lakossága azt a helyet Hévíznek mondta. így hívták ősidők óta. Jól emlékszem — bár pöttömnyi emberke voltam — milyen magasra tört fel a forrásból a próbafúrás nyomán a vízsugár. A Zsitva magas partjáról figyeltük s örültünk, mert fürödni lehetett. Persze akkor még csak a jó meleg, iszapos „pocsótában". A víz gyógyvíz, az iszap gyógyító hatású. Még most is üldögélnek a partján fájós ízületeikre enyhülést kereső emberek. Hévízből Pati-fürdő akkor lett, amikor elkezdődött az első úszómedence, és az első nyaralóházak építése. Mire minden elkészült, jött a 65-ös Dunai árvíz. Ezt is elmosta, de az utána következő újjáépítés ezt is helyrehozta, s most már nagyobb ütemben fejlődött. Egyre több járási intézmény épített a területén üdülőt, volt időszak, amikor sátorozni lehetett a medencék partján. Mert a medencék is megszaporodtak. A nagy forgalmat így sem bírták. Két évvel ezelőtt, korlátozni kellett a naponta beengedhető fürdőzni kívánó vendégek számát. A korlátozás, bár érzékeny anyagi veszteséggel járt, a nyaralni, üdülni vágyó közönség számára nagyon üdvös intézkedés volt. Nincs zsúfoltság, jut mindenkinek hely a vízben és a vízparton, a konyhák bírják az étkezni vágyók rohamát, az öltözők, a mosdók, a zuhanyozók, az illemhelyek száma s kapacitása szintén megegyezik a látogatók számával. — Nagyon keményszívűnek, olykor gorombának kellett lennünk az elmúlt évben — mondja Horváth László, a Járási Idegenforgalmi Hivatal igazgatója. — A fürdő híre már bejárta az egész országot, s ki nem szeret jó meleg vízben lubickolni? Jöttek a turisták, de nem engedhettük be őket, mert a szociális létesítmények, de maguk az úszómedencék sem bírták volna a nagy forgalmat. — Mára mindenki megtanulta, hogy szállásvisszaigazolás nélkül nem indul útnak — teszi hozzá Kollár Zoltán, a fürdő vezetője. Legalábbis nem azzal a szándékkal, hogy a fürdő területén kap szállást, gondolom én, mert bent a faluban, egyre több magántelken látni egymás mellé sorban felállított sátrakat. De ez már nem az idegenforgalmi hivatal hatásköre. A telektulajdonos gazda leleményessége, hogy kihasználva a helyi adottságokat hasznosítja a parlagon lévő területét. Nem árt vele senkinek, aki pedig messziről jön, csak úgy „hátamon házam, kebelemen kenyerem" módra, az nagyon megörül, hogy van hol sátrat verni. Ivóvíz s iillemhely itt is van és a szemetét mindenki köteles eltakarítani, mert különben a szomszédjával gyűlik meg a baja. Ilyen sátorozók Guruncz Béla és családja is. A tpul tiottkaek nyaralója gyermek-medence partján ismerkedtem meg velük. — Nem rendelhetek hónapokkal előre szállást — mondja a családfő. — A dunaszerdahelyi Agrokémiai Vállalatnál dolgozom, tehergépkocsivezető vagyok. Amíg tart az aratás, szó sem lehet szabadságról. Az aratás pedig könnyen csúszhat 10 napot, utána műtrágyát szórunk, olyankor lehet egy-egy napot szabadságolni. így toldottuk meg ezt a hétvégét egy pénteki nappal, s nagyon örültünk, hogy a faluban sátorhelyet találtunk. Étkezni részben hazai alapanyagból camping gáztűzhelyen készült ételekkel, részben az itt kapható választékból fogunk. A mai ebéd nagyon ízlett. Úgy hírlik, jól főznek itt. Elhagyva a páti fürdőt a Zsitva partján épülő nyaralókon akad meg a szemünk. A négy-öt évvel ezelőtt még csak libalegelőnek használt tájon most nyaralók sokasága tomyosodik. A libát-kacsát már nem is ajánlatos leengedni a vízre — mondják a falubeliek. Gyakran jön hiányosan haza a falka. A Zsitva torkolatától egészen Marcelháza (Marcelová) határáig a holtág mindkét partján gyakran találkozunk csendet, kikapcsolódást, pihenést kereső családokkal. Van ki csak horgászni ül a partra, van ki szörfözik a holtág sima tükrén, van ki a nyár nagyobb részét az épülő, vagy már kész nyaralójában tölti. Mint például Bottkáék a Dunaradvány (Radvaň nad Dunajom) melletti nyaralójukban. Érkezésünk pillanatában a férj éppen a malterkeverő gépet „etette", a feleség egyik kezével palacsintát sütött, a másikkal mosogatott, közben a nyaralón dolgozó mesteremberek munkájára is figyelt, és szólt a tranzisztoros rádió. Ezek után kicsit meglepődtem, amikor a miért szeretnek itt kérdésre a következő választ adták: — A pihenést, a csendet szeretjük, s itt azt megtaláljuk. Később, mikor hosszabban beszélgettünk, megértettem Bottkáék törekvését. Mert nem lehet állandóan semmittevőén pihenni. Nem az az igazi pihenés, amikor tétlenül fekszünk a napon. — Miért csinálja? — kérdem Piroskát, a feleséget. — Városban, négy fal és aszfaltozott utcák között élek. Szabadba vágytam, a természetbe. Ez csak az egyik ok, a másik az. hogy az ember életében eljött az az idő, amikor fel akar mutatni valamit, hagyni akar valamit a gyermekeire. Ezért építjük a nyaralót. A városban is építhetnénk családi házat, de tipizáltat. S olyant nem akartam. A saját ízlésemnek megfelelőt, a családom kényelme szerint berendezettre vágytam. Már ötödik éve építkezünk. nem kapkodjuk el, anyagilag sem bírnánk gyorsabban haladni. Még három év beletelik, mire elkészül, de a minőségre sokat adunk. Ami kész, az legyen szép. Azért közben szórakozunk is, tegnap este nagy társaság gyűlt össze itt. Birkapörköitet főztünk, átjöttek az üdülő szomszédok, a közelben táborozó csehek és a falubeliek. Jó a kapcsolatunk a faluban élőkkel, Páczer Józsi bácsival. Tárnok Bélával, Vörös Jancsival, Vörös Kálmánnal. — Elég sűrűn épülnek itt a nyaralók, nem zavarják egymást? — Nem, soha sincs belőle vita, ha valahol vígabb a társalgás. Otthon, a lakótelepen meg sem lehet mukkanni, itt szabad hangosabban szólni. De nem ez a lényeg, a szép környezet csábít a legjobban. Nagyon szeretjük és óvjuk is a Dunát. Mindig rászólok azokra, akik a parton hagyják az étkezés maradékait. Ősszel is szép itt, de legszebb tavasszal, amikor virágba borul az akác. — Olyan édes ez a semmittevés — mondja a férj, Dezső, miközben felhajt egy pohárka sört — s ha nincs mit csinálnom, hát maltert keverek — teszi hozzá nevet-Valóságos üdülőkörzet lett Pat, Dunaradvány, Virt, Dunamocs környéke. A víz, a szép táj vonzza az embereket. Hétvégeken a nyaralók kiteszik a lakosság egyharmadát. Az időjárás ingadozása ingadozást okoz a közellátásban is. Aki máskor Komáromban veszi meg a hétvégi élelmet, jó idő esetén itt akar bevásárolni. S ez bizony nem mindig sikerül. Még nincs elég tapasztalatuk a boltosoknak, de hiszem, hogy úgy ahogy a fürdő ellátását az illetékes szervek, bár hosszú idő után, de sikeresen megoldották, úgy majd megoldódik a nyaralók problémája is. Majd csak lesz rendszeres szemételhordás, zöldséget, gyümölcsöt és alapvető élelmiszeri cikkeket árusító idényjelleggel működő bolt is. Ez már az üdülőkörzet árnyoldala. S még valami: a közbiztonság. A kacsák, libák eltűnéséről már szóltam. Mióta megnövekedett a falvakban a turistaforgalom, a kerékpárokat is ajánlatos jobban őrizni. Mindez jellembeli kérdés. A magántulajdont idegenben is tisztelni kell. A törvények megsértéséről Ján Plecho főhadnaggyal és Szénási Gábor parancsnokkal, a Nemzetbiztonsági Testület tagjaival Komáromban beszélgettem. Elmondták, hogy a határátkelőhely forgalmának csökkenésével kevesebb lett a balesetek és a kihágások száma, s hogy legtöbb gondot az okoz számukra, amikor a tulajdonos nem zárja be az autót, vagy lopásra csábító tárgyakat hagy a kocsiban. Mert alkalom szüli a tolvajt. A páti fürdő dolgozóit az idény előtt felvilágosították, hogyan viselkedjenek a rendbontó egyénekkel s részben ennek, részben az állandóan jelenlévő őrszemnek köszönhető, hogy a vendégek nyugalmát nem zavarta semmi. Szénási Gábor még arra kért, hogy figyelmeztessük a szülőket, ügyeljenek jobban serdülő korú gyermekeikre. Ne engedjék őket ismeretlen társaságban nyári túrára. Számtalan esetben előfordult, hogy alkalmi ismeretség, vagy teljesen ismeretlen, megbízhatatlan emberek társaságában campingeztek a serdülő fiatalok. Ez pedig a bűnözés melegágya lehet. Az ősz beköszönte véget vet a turistaszezonnak. A tél jó alkalom lesz arra, hogy ami hiányosságot tapasztaltak, most eltávolítsák, s jövőre a helyi lakosoknak és az ide érkezőknek még jobban megfelelő társai legyenek. FISTER MAGDA A szerző felvételei 4
