A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-25 / 39. szám
• • II MEGSZŰNŐBEN A múlt évtized első két-három esztendejére nem szívesen emlékeznek vissza itt a vágsellyei (Šaľa) Nitrogén Műveknél, a Duslónál. Az ok elsősorban az egyenletlen földgázellátásban keresendő. Miután a földgáztól függ a gyár fő termelési programja, érthető, hogy mennyire kedvezőtlenül befolyásolhatták a kiesések a terv teljesítését. Volt olyan nap, amikor nyolcszor kényszerültek egyes szakaszokon leállítani a munkát! 1975-ben aztán véget vetve e tarthatatlan állapotnak, elhatározták, komplex módon oldják meg a problémát: nagy űrtartalmú, magas nyomású gáztárolókat építenek, hogy több napra való készleteket tárolhassanak, így biztosítva a zavartalan gázellátást. Amikor azonban konkrétan foglalkozni kezdtek a megvalósítás gondolatával, kiderült, hogy sem idehaza, sem a KGST országokban ilyen tartályokat nem gyártanak. Mit tehettek mást, kénytelenek voltak tőkés országok vállalataitól kérni árajánlatot. De mivel a legolcsóbb sem volt Í2 millió dollár alatt, az illetékesek úgy döntöttek, hogy a hazai iparnak kell megoldania a problémát. Annál is inkább, mert közben kiderült, más vállalatok is igényelnek ilyen tartályokat. S probléma megoldásával, mint állami feladattal a Hradec Králové-i Élelmiszer- és Hűtőipari Berendezéseket Fejlesztő és Kutató Intézetet bízták meg. A munkát elsősorban a Nitrogén Művek igényeihez igazítva végezték, hiszen itt nem kevesebbről, mint a KGST-országok legnagyobb földgázfeldolgozó vállalata bajának orvoslásáról volt szó. Jellemző a Duslo „étvágyára", hogy egy óra alatt nem kevesebb, mint 100 ezer köbméter földgázt dolgoz fel, évi átlagban kb. háromnegyed milliárd köbmétert. — Tudja, ha csak egy köbméterrel kapunk kevesebb gázt, ez 17 korona értékű késztermék-kiesést jelent. Igaz, hogy ezzel a termékmennyiséggel nem tartozunk az élvonalba, mert külföldön a legjobb berendezésekkel egy köbméter gázból kb. 27 korona értékű készterméket állítanak elő, de képzelje el, hogy mit veszítünk mi akkor, ha egyáltalán nem kapunk gázt, és leáll a termelés — mondja Metod Tomlák vegyészmérnök, a Nitrogén Művek szakembere. A veszteség könnyen elképzelhető, ráadásul a megtermelt értéken túl inkább az áru hiányában jelentkezik. Mert az itt gyártott műtrágyára igen nagy szüksége van a csehszlovák mezőgazdaságnak és mint exportcikk jelentős devizabevételeket jelent az államnak. A kutatás, fejlesztés tehát megindult, s már 1976-ban napvilágot láttak az első eredmények, öt évvel később, tavaly pedig már állt és üzemelni kezdett az első hazai ötlet nyomán kivitelezett nagy nyomású földgáztároló. Ez még csak kísérleti példány és 5 ezer köbméter űrtartalmú, tehát a kisebbek közül való. Műszaki mutatói közül figyelemre méltó, hogy óránként 600 köbméter gázt képesek itt cseppfolyósítani. — Mi egyébként 75 ezer köbméter gázt tudunk óránként elpárologtatni — mondja Jozef Packa, a tároló vezetője. — Csupán tájékoztatásként jegyzem meg, hogy 1 köbméter folyékony gázból mintegy 640 köbméter légnemű gáz nyerhető vissza. Nagy előnynek számít, hogy az általunk • Kieséselhárítás — tárolókkal • Szükségből — felzárkózás • Biztonságosabb gázellátás Metod lomiák mérnök (balról) es Jozef Packa a cseppfotyósítás folyamatát figyelik a vezérlő egység műszerein cseppfolyósított és ismét elpárologtatott gáz sokkal jobb minőségű, mint amikor hozzánk érkezik. Az eljárás közben ugyanis leválasztódik belőle a nem kívánt nedvesség és kéntartalma is csökken. Ugyanakkor kedvezően megnő a metángáz részaránya, éspedig 93-ról 96 százalékra. A folyékony földgáz tárolása mínusz 162 fok hőmérsékleten történik. Magát a tárolót, a hatalmas tartályt nem a föld alatt, hanem a felszínen helyeztük el. Ez semmi veszéllyel sem jár, mert a gyártó vállalat a biztonság kedvéért dupla köpennyel látta el. Arról, hogy milyen „fajsúlyú" kutatási és kivitelezési feladatot oldottak itt meg, mi sem tanúskodik jobban, mint az a tény, hogy a világon hasonló berendezéseket csupán négy ország öt gyártója képes előállítani. Ezen a téren tehát olyan országokhoz zárkóztunk föl, mint az NSZK, Egyesült Államok, Franciaország és Nagy- Britannia. A világon jelenleg mindössze 90 darab hasonló tároló van üzemben. A Duslóéról még csak annyit, hogy tavaly novemberben sikeresen kiállta az első próbát, s azóta a tervezett teljesítményt nyújtja. A jó eredményeken felbuzdulva illetékes helyeken már eldöndötték a további igénylők sorrendjét. A következő ilyen berendezést Prágában állítja fel a Közép-Csehországi Gázművek, hogy zökkenőmentessé tegye a fővárosi háztartások gázellátását. Nem is annyira a távoli jövőben — 1990-ig — terveznek hasonlót Bratislava, Ostrava és Kassa (Košice) számára is. Ezek már tízszer akkorák lesznek, mint a Duslóban üzemelő prototípus, vagyis 50 ezer köbméter űrtartalmúak. De még így sem ér véget elterjesztésük, mert a továbbiakban feltűnnek túlszennyezett, illetve környezetvédelmi szempontból az eddiginél is jobban védett helyeken. Ilyen céllal épülnek majd a Magas-Tátra egyes településein is. 1990 után ebben a térségben már törvény tiltja a szilárd tüzelőanyagok használatát, tehát át kell térni a jóval gazdaságosabb gáz használatára. — Hogy a későbbi tárolók építésekor minél kevesebb probléma adódjon, igyekszünk az itt felállított prototípusnak minden funkcióját jól felülvizsgálni — mondja Jozef Packa. — Ezért építünk például tankolóberendezést, amelynek segítségével nagy űrtaltalmú vasúti és közúti tartálykocsikba lehet a folyékony gázt átszivatytyúzni. Erre a lehetőségre esetleges megrendelőink még sajnos nem készültek fel kellőképpen. — Idővel nem lesz a mostani tároló kapacitása kevés a vállalat számára ? — Nem hiszem, mert a jövőben gyárunkat is közvetlenül - rákapcsolják az újonnan épülő nemzetközi földgázvezetékre. Ez a lehetséges kieséseket a minimumra csökkenti. Sőt, úgy gondoljuk, hogy ezután már szükségünk sem lesz erre a tárolóra. De ne ijedjen meg, azután sem áll itt kihasználatlanul. Úgy tervezzük, hogy akkor majd cseppfolyósított nitrogént tárolunk benne. Ennek a devizagazdálkodásra lesz kedvező hatása, hiszen a jelenleg folyékony nitrogént importáljuk, s még így is állandóan hiányát érezzük. S mert az ilymódon kezelt tiszta nitrogén nélkülözhetetlen elsősorban az elektrotechnikai, valamint az atomenergetikai iparban, sok más helyen lesz elég megrendelőnk. Kiszámítottuk, hogy évente kb. 4 millió 320 ezer köbméter folyékony nitrogént tudnánk eladni. — Visszatérve a földgáz ilymódon történő kezeléséhez — veszi át a szót Metod Tomlák mérnök — még meg kell jegyezni, hogy egy köbméter hagyományos módon szállított földgáz 90 fillérbe kerül vállalatunknak. ha viszont cseppfolyósított állapotban történik a szállítás, 3 korona körüli összegbe. De nekünk még így is nagyon megéri. Bejárva a tároló területét, megcsodáltam a biztonsági berendezéseket, amelyeknek rendeltetése, hogy megakadályozzanak bármiféle veszélyes kitörést. Dicséret illeti a kivitelező vállalat, a Hydrostav dolgozóit. Persze, amint hallottam, voltak időszakok, amikor dolgozhattak volna nagyobb lendülettel is, de hadd szolgáljon mentségükre, hogy közben olyan fontos kiemelt beruházásokon is dolgoztak, mint a ma már ugyancsak üzemelő Jaslovské Bohunice-i atomerőmű építésén. A tárolási költségeket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Míg a lábi természetes földalatti tárolókban egy köbméter földgáz tárolása 10 fillérbe, addig itt a Duslo vállalatnál 2,30 koronába kerül. Lényegesen nagyobb tartályok alkalmazása esetén ez az összeg majd 1 koronára csökken. A berendezés nyújtotta előnyök megérik ezt a költséget. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy a téli hónapokban 40 százalékkal megnő hazánkban — főként a háztartási — gázfogyasztás, s a tárolókban elhelyezett gázzal biztosítani lehet a zavartalan ellátást. Már csak ezért is megérte ez a beruházás — vallják a Dusló szakemberei —, mert a befektetés biztosan megtérül. KESZELI BÉLA A szerző és Elena Mešková felvételei Hétvégi levél Már régóta figyelem. Hogy az orvostudomány miféle ételektől és italoktól tiltja az emberiséget, mondván, ennek vagy annak fogyasztása ártalmas az egészségre. Később ezek az állítások sokszor ellentmondásba is ütköznek, mert amiről azt hallottuk tegnap, hogy egészségesek az emberi szervezetre, arról közben bebizonyosodott, hogy igen ártalmasak. Valamikor azt tartották, hogy a tej a legegészségesebb ital, hisz régebben azért küldték a gyereket falura a nagymamához, nagyapához vagy rokonokhoz, hogy sok tejet és tejterméket fogyasztva erősek, egészségesek legyenek. Most meg puff neki, megállapították, hogy a tej túlzott fogyasztása és a szívinfarktus között közvetlen összefüggés van. Csak azt nem értem, miért volt akkoriban a sok tej fogyasztása mellett is aránylag kevesebb az infarktusok száma? De jön ám egy másik hír is: az Amerikai Egyesült Államok egyik orvosi kutatóintézete megállapította, hogy naponta két-három pohárka rövidital elfogyasztása jó az infarktus megelőzésére. Persze az igazság kedvéért azt is el kell mondani: az említett kutatóintézet hozzáteszi, hogy ennek túllépése az ellenkezőjét válthatja ki. Valamikor azt hallottuk, hogy a gyermekeknek igen jó, egészséges étel a paraj, vagyis a spenót. Még jól emlékszem, hogy a legtöbb szidást mint kisgyerek azért kaptam, mert nem akartam megenni a spenótot. Pedig édesanyám mindig mondta, egyed fiam, a spenót vasat tartalmaz, ettől leszel erős és nem olyan vézna, mint most. Most meg kitalálták, hogy a spenót is ártalmas — éppen vastartalma miatt. A húsról általában azt állítják a tudósok, hogy ártalmas, mert növeli a vér koleszterinszintjét. Nem beszélve a disznóhúsról, amit néhány tudós szerint halálfejes csomagolásban kellene árulni. De ugyanez érvényes a disznózsírra, kolbászra, szalonnára is. Ha ez a nézet tovább terjed az emberi társadalomban, félő, hogy a sertéseket mint a társadalom elsőszámú közellenségeit ki fogják irtani. Szegény sertések. A tésztafélék általában igen ártalmasak, mert elősegítik a hízást. Azután jön a cukorbaj. Ha ez így megy tovább, lassan csupa növényevő és vízivó aszkéta kell hogy éljen földünkön. És visszatérünk akarvaakaratlan a természethez, az erdőbe, felmászunk a fára. Úgy, ahogy az őskori ember. Leszokunk a dohányzásról, az alkohol, a hús és a tésztafélék stb. fogyasztásáról. Apropó, a dohányzás. Ha az ember elmegy az orvoshoz, az első kérdése: Dohányzik? Igen. Akkor abba kell hagyni. Az orvos csak akkor kerül dilemmába, ha a válasz úgy hangzik, hogy nem dohányzom. Én tudom, hogy a dohányzás káros. De nem hiszem el. hogy minden bajnak, betegségnek az okozója. Leszokunk az italozásról, és ha vendégségbe megyünk, vagy vendégeket fogadunk, paradicsom-, sárgarépa- vagy gyümölcslével oltjuk szomjunkat. Persze még az is kérdéses, hogy mikor fedezik fel a gyümölcs- és zöldséglevek ártalmasságát. Akkor már végképp nem tudom, mi lesz az emberiséggel. Talán a sok tiltó orvosi tanács helyett az embereket arra kellene tanitani, hogy mindenből mértékletesen fogyasszanak. Mert hát az élet hajója olyan, hogy az egyiknél hamarább, a másiknál később, de mindenképpen elsüllyed. A különbség csak az, hogy az egyik süllyedt hajónál megállnak az emberek és azt mondják: Szegény, nem is ivott, nem is dohányzott. józan életet folytatott, mégis meghalt, a másiknál meg: Meghalt, mert sokat ivott, sokat dohányzott. Az orvostudósoknak végezetül azt ajánlanám, hogy a sok tiltó tanács helyett foglalkoznának azzal a kérdéssel is, hogy milyen szerepe van a szívinfarktus esetében a rossz emberi viszonyoknak, az irigységnek, a kapzsiságnak, a karrierizmusnak, mert ezek naponta teremtenek stressz-helyzeteket, amelyek igen sokszor rosszul végződnek. Meggyőződésem, hogy még a hús- és tésztafogyasztás mellett is kevesebb lenne az idegi vagy pszichés eredetű betegség meg az infarktus. ha nem volnának a társadalomban olyanok, akik naponta teremtenek olyan idegállapotot és légkört maguk körül, amely elősegíti az említett betegségek létrejöttét. 3
