A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-10 / 28. szám
A Gsemadok életéből ZSELIZI KÉPESLAP (Jegyzetek a XXVII. Országos Népművészeti Fesztiválról) Központi kulturális rendezvényeink közül alighanem a zselizi népművészeti fesztiválon lép fel a legtöbb szereplő. Igaz, ezt most hamarjában nem tudnám statisztikai kimutatásokkal bizonyítani vagy alátámasztani, de elég csak fellapozni a műsorfüzetet, az ott felsomlt táncegyüttesek, hagyományőrző csoportok számát hússzal-harminccal (olykor még többel is) beszorozni, s máris ezres nagyságrendű számhoz jutunk. Joggal nevezhetjük tehát impozáns seregszemlének ezt a rendezvényt nagyszabású erőfelmérésnek, de ugyanakkor tévedés volna azt hinni, hogy Zselizen (Želiezovce) — és persze bárhol másutt is — a mennyiségi tényező a meghatározó. A zselizi népművészeti fesztivál jelentőségét én mindenekelőtt abban látom, hogy a viszonylag korlátozott lehetőségeket biztosító Schubert parki pódiumon népes szereplőgárdával változatos és színvonalas műsort tudunk produkálni, mégpedig úgy, hogy egyáltalán nem hat zavaróan az a körülmény, hogy azok, akiket látunk, nem vérbeli profik, hanem a kultúrmunkát a népi hagyományok ápolását önzetlenül végző dolgos munkás- és parasztemberek, diákok, értelmiségiek. Tudom, amatőr táncegyütteseink legjobbjai számára a népművészeti fesztivál nemcsak a nagy nyilvánosság előtt való szereplés lehetőségét jelenti, hanem izgalmakkal teli feladatot is, hiszen Zselizen a „szakma" is értékeli a munkájukat, a zsűri rangsorol, díjakat oszt, tehát részvételüknek tétje is van. Az idén két nagydíjat osztottak ki; az egyik nagydíjat a komáromi (Komárno) Hajós Táncegyüttes (vezetője Katona István) kapta, a másik nagydíjat a zsűri megosztotta és a diószegi (Sládkovičovo) Új Hajtás Táncegyüttesnek (vezetője Karsay Tibor), illetve a somorjai (Šamorín) Csalló Népművészeti Együttesnek (vezetője Czingel László) ítélte oda. A legeredményesebb néprajzi munkáért Katona Istvánt jutalmazták; a legjobb szólistának járó díjat Somoskői Ágnes, a Palóc Táncegyüttes tagja, illetve Kaluz Árpád, a Csalló tagja kapta. A zsűri a legjobb zenekari SZÁLLJ, TE BÜSZKE ÉNEK Ez volt a jelmondata a gömörhorkai (Gém. Hôrka) cellulóz- és papírgyár üzemi klubja kulturális termének a Sajóvölgye vegyeskar megalakulásának tizedik évfordulóján. A feldíszített színpad előterében labdarózsa, orgona és tulipán. A gyár és a vidék ünnepli jó nevű, ismert énekkarát. Vendégkórusok is osztoznak az ünneplés örömében: a rozsnyói Munkásdalárda, a tisolci kórus és a hosszúszói fiatal énekkar. Közös hangversennyel erősítik az ünnepség fényét. Előbb azonban Balázs István, a gyár igazgatója fogadja és köszönti a jubiláló vegyeskar és a vendégkórusok küldöttségét, s ugyanolyan büszkén szól a Sajóvölgye nagyszerű munkájáról, mint arról, hogy az immár száz esztendős papírgyár, amelynek a munkásmozgalmához nemesen szép és tragikus események fűződnek, a felszabadulás óta még mindig száz százalékon fölül teljesítette termelési felada tait. A gyár élni akar, mint ahogy üzemi klubjának tízéves vegyeskara is. A vezetők és a zömmel magyar nemzetiségű dolgozók örülnek a Sajóvölgye minden sikeres fellépésének, akár a Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepélyen látják dalosaikat, akár meszszebbröl hozza vissza fellépésük jó hírét a szél. Balázs István igazgató szavaitól fűtött hangulatban veszi kezdetét az ünnepség az SZLKP rozsnyói járási bizottsága titkárának, dr. Koreny Árpádnak a jelenlétében. S már színpadon az ünnepelt vegyeskar, elhangzanak a szavalatok, Baltísko Péter termelési igazgatóhelyettes szlovákul és magyarul is elmondja ünnepi beszédét, s az úttörők is megjelennek a színpadon Máté László vezető karnagyot és a vegyeskar minden tagját egy-egy szál szegfűvel köszönteni. Míg a megszokott köszöntés folyik, én a Sajóvölgye történetében kutatok, az indulás kezdetét és körülményeit próbálom feleleveníteni. Tehát hogyan is kezdődött? Valamikor tíz évnek előtte Máté László pedagógus, jelenleg a pelsőci általános iskola igazgatóhelyettese a rozsnyói Munkásdalárda karnagya volt, s akkor még szülőfalujában, Páskaházán lakott, igen-igen körülményes volt számára a Rozsnyóra járás. Szerencsére a régi karnagy újra visszatért a dalárdához, ô szabad lett, s Prihradszky Lajosné, a gömörhorkai gyár üzemi klubjának könyvtárosa azzal a javaslattal jött, hogy alakítsanak énekkart az üzemi klubban. Máté Lászlót kérték fel a kórus vezetésére. Nem volt nehéz öt megtanálniuk, hiszen akkor már évek óta az üzemi klub zenekarának zongoristája volt. Megszületett a gondolat, s a horkaiakból összeállt egy kis létszámú énekkar. Túlontúl kicsire sikerült a gyermek, s az érdekeltek gyakran összedugták a fejüket, hogyan növeszthetnék nagyobbra. Akkor pattant ki valakinek az agyából a szikra: bővítsék az énekkart a Sajóvölgy néhány községének a dalosaival. Oda értették a csetneki völgy két faluját is: Kuntapolcát és Páskaházát. S a toborzás eredménnnyel járt. Mór nem csupán Horkáról és Pelsöcről, de Csoltóról és Lekenyéröl, sőt még Tornaijáról (Šafárikovo) is jártak a próbákra. 1972-ben 40—45 fős lett a vegyeskar. Munkások, szövetkezeti tagok, technikusok, tanítók, irodai munkaerők, óvónők, egészségügyi dolgozók és nyugdíjasok verbuválódtak soraiban. Huszonnyolc nő és tizenhat férfi állt csatasorba, valamilyen csodálatos belső sugallatra, talán ismeretlenül is történelmi verssorok hatására cselekedve, a verssorokat egy kicsit a saját szájuk ize szerint meg is változtatva: A jelennek örömét-búját édesítvén: Fiaim, csak énekeljetek! Több községből hetente kíséretért az Új Hajtás Táncegyüttest, a legkiválóbb népviseleti kivitelezésért a szinai (Seňa) Rozmaring Táncegyüttest díjazta. A versennyel egybekötött szakmai helyzetfelmérés, bár a népművészeti fesztivál szerves része, gyakorlatilag a nézők tudta nélkül zajlik le minden esztendőben. Úgy vélem, ez nem éppen a legszerencsésebb dolog, noha tisztában vagyok vele, hogy a nézőket a szakmai okfejtések és eszmefuttatások valószínűleg fárasztanák. Az idei zselizi népművészeti fesztiválon a ga/ántai járás népművészeti és néprajzi hagyományai kerültek külön is reflektorfénybe. A hagyományos néprajzi kiállításon a ga/ántai járásban gyűjtött népviseleti darabokat, mun-A képen jobbról Balázs István igazgató Prandl Sándor felvételei egyszer, pénteken este járnak próbára az üzemi klubba. A gyár autóbusza hozza és szállítja haza a dalosokat. A fellépések szervezéséről, a formaruháról és tulajdonképpen mindenről az üzemi klub vezetősége gondoskodik. Ilyen múlttal áll most a vegyeskar a színpadon, s adja elő szinte hibátlanul repertoárjának legszebb kórusműveit. Dunajsky Géza, a CSEMADOK Központi Bizottságának jelenlevő ének-zenei szakelőadója, aki az ünnepi hangverseny végén meleg 6
