A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-18 / 38. szám
Az ilyesmihez vajon mennyi bátorság, mennyi akaraterő szükségleltetik? Egyre gyorsabban zuhan a föld felé. Másodpercenként száz ... százharminc . .. száznyolcvan . . . kétszáz .., kétszáznegyven méteres sebességgel, mígnem eléri a zuhanási maximumot, a Föld vonzóereje már képtelen gyorsabban maga felé húzni az ő testsúlyát. MOST! Hasmánt előredőlve először jobbra, majd balra tesz 360 fokos fordulatot. Hátraszaltó-elöreszaltó következik, aztán az egész gyakorlatot még egyszer megismétli — nem egész hét másodperc alatt! Másodpercenként egy gyakorlat! S ehhez vajon mi kell? Ügyesség, rátér mettség, vakmerőség, vagy pusztán tehetség? Mindenből talán egy kevés, és persze rengeteg gyakorlat. A zsűri korszerű műszaki berendezések segítségével, árgus szemmel képernyőn figyeli a gyakorlatot, amelynek precíznek, tisztának, gyorsnak kell lennie. Ján Šofránek körülbelül kilencszáz méteren ernyőt nyit és lassan a homokkor felé ereszkedik. A stílusugrás gyakorlatait minden versenyzőnek négyszer kell végrehajtania. Amikor az utolsó férfi ejtőernyős is földet ért, a számítóközpont komputere eredményt hirdet: Stílusugrásban világbajnok Fernandez (USA), Ján Šofránek ezüstrémes, a harmadik helyezett Valunasz (Szovjetunió). Még aznap este Prágából érkezik távirat Losoncra: Václav Horáček,, a Honvédelmi Szövetség központi bizottságának elnöke gratulál sportmesterünknek. Az ejtőernyőzés, a repülő „paplanokon” való földreszállás nagyszerű sport. Tömegsport is lehetne, de a tizenéves fiatalok — valószínűleg a szigorú tanfolyamtól s az alapos előkészületektől való félelmükben — sajnos, nemigen tolonganak a Honvédelmi Szövetség ejtőernyős klubjainak ajtói előtt. Lehetséges azonban, hogy a tíz napig tartó losonci világbajnokság a hazai ejtőernyőzés helyzetén is lendít egyet, hiszen a nagyszabású repülönap műsorát több mint ötvenezren tekintették meg, a VB versenynapjain pedig három-négyezer fő körül mozgott a napi nézőszám. A repülőteret szegélyező érdeklődök között nagyon sok volt a fiatal; kedvező széljárás esetén pedig a játéksátrakban kaphat' műanyag-ejtőernyős bizonyult nagyszerű szórakozásnak. Persze, vérbeli ejtőernyőssé csak a gyakorlat, az edzettség tehet bárkit. De aki tizenévesen az ugrókör közvetlen közelében állhat, esetleg autogramot kérhet egy világbajnoktól, az személyesen is kedvet kaphat arra, hogy egyszerTnajd gépre szálljon, s annak fedélzetéről a mélybe lépve „belobbantsa" tarka ejtőernyőjét. Mert csodálatos érzés lehet szabadon, szinte madárként szállni a levegőben. Őszintén szólva irigylem, akinek ha sok-sok lemondás és fáradság árán is, de része lehet benne. MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György és Kósa Péter felvételei sortja
