A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-09-11 / 37. szám

A Gsemadok életéből nos, szükséges. Kár lenne róla lemondani, még akkor is, ha a televízió sok tekintetben valóban többet és jobbat ad, mint a műkedvelő együttesek. Az amatőr művészeti tevékenység tulajdon­képpen társadalmi szükségletből létrejött kol­lektív tevékenység: művészeti tömegmozga­lom. A benne részt vevő ezreken kívül milliók­ra gyakorol nevelő hatást A szereplési vágy, a tanulási kedv, az ismeretterjesztés és a közlés vágya hozta létre és tartja életben. A tömegek számára egyrészt a művészi alkotás tapaszta­latát és iskoláját másrészt a művészeti neve­lés egyik eszközét jelenti. Ezreknek és ezrek­nek kitölti a szabad idejét millióknak közvetít műsort Lehetőséget nyújt a művészi kifejezés vágyának és a magukban tehetséget érző emberek tevékenységének a kibontakoztatá­sára, s olyan tömegeket indít el a művelődés útján, amelyeket más módon nehéz lenne erre megnyerni. A művészettel történő aktív foglal­kozás révén felkelti a művészetek iránti vá­gyat a művészetek megismerésére és szerete­­tére nevet. Fontos értéke a mozgalomnak az is, hogy az együttesek elősegítik a különböző politikai, gazdasági és kulturális feladatok megoldását szerepet vállalnak társadalmi és családi ünne­pek alkalmából. Előadásaikkal, művészi neve­lőmunkájukkal felbecsülhetetlen jelentőségű munkát végeznek mindenütt A műkedvelői tevékenység tulajdonképpen szórakoztató, nevelő, ízlésfejlesztő, közönség­­szervező játék, művelődés, önképzés. S a játék, a művelődés, az önképzés sohasem lesz felesleges, sohasem veszti el időszerűségét A műkedvelők szerepköréből a televízió na­gyon sokat teljesít Mindenben azonban — mégha többet is ad nála — mégsem helyette­sítheti a műkedvelést A közönségszervezés, a családi és a társadalmi ünnepek, az egyén művészi vágyának kifejezése, a kollektív tevé­kenység és még šok-sok más a televízióval nem oldható meg. Nem beszélve arról, hogy a televízió passzivitásra, a műkedvelés viszont aktivitásra ösztönöz Illetve: a televízió anélkül is rendelkezésünkre áll, hogy bármit tennének érte. Ezzel szemben a műkedvelés elképzelhe­tetlen az egyének önkéntes közreműködése: a tömegek aktivitása nélkül. Az meg már a társadalom szempontjából sem mindegy, hogy a kultúrának néma szemlélői vagy tevékeny alkotói vagyunk-e. Elvétve bár, de még mindig találkozni olyan nézetekkel is, amelyek tévesen értelmezik az amatőr művészeti tevékenység szerepét. A téves nézetek képviselői szerint az amatőr tevékenység nem nyújt művészi élményt di­lettantizmus, falun talán még szükséges, de városon már nem stb. E téves nézetek képvise­lői megfeledkeznek arról, hogy adottságaikhoz illő művek bemutatásával az amatőrök is képesek művészi élményt nyújtani. A műked­velő mozgalomnak azonban nem célja verse­nyezni a hivatásos művészettel. S mivel a hivatásos élő művészet sok helyre még ma sem jut el, a műkedvelőknek nincs is kivel, illetve mivel versenyezni. Számításba kell ven­ni azt is. hogy mivel a műkedvelői tevékeny­ség többnyire nem időleges, nem egyszerűen művészetpótló és nem csupán szórakoztató jelenség, hanem — amint már említettük — elsősorban játék, művelődés, önképzés és kö­zönségszervezés, városon éppúgy szükséges és időszerű, mint falun. Távolról sem akarom eltúlozni az amatőr művészeti tevékenység szerepét Csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy a televízió korá­ban is megvan a létjogosultsága, nagyon szük­séges mindenütt Egyrészt azért mert a társa­dalom művészi kincsesháza a tömeges mű­kedvelői tevékenységgel is fejlődik, gazdago­dik, másrészt azért mert a kollektív munka, a szocialista brigádmozgalom és még sok más tényező nélkülözhetetlenné teszi a társas együttélést amihez a műkedvelői tevékenység nagyszerű feltételeket biztosít Nyugodtan állíthatjuk, hogy a műkedvelői tevékenység szinte pótolhatatlan. Nem vitás az sem, hogy a mozgalomnak nemcsak célja és szerepe, hanem jövője is van. Ha néha mégis úgy tűnik, hogy válságba jutott annak nem a televízió az oka. A televízió csak ott vonja el a közönséget csak ott korlátozza a műkedvelők tevékenységét ahol a mozgalom gyenge lábon áll, ahol az együttesek nem találják meg az emberek igényének megfelelő munkaformát s ahol az együttesek tevékeny­ségét nem kíséri a közérdeklődés egészséges szelleme. Ott ahol a műkedvelők adottságaik­nak és az érdeklődésnek megfelelő munkafor­mát találnak, ahol van tenniakarás, ahol a televíziót nem vetély-, hanem segítőtársnak tekintik, ott az amatőr művészeti mozgalom a televízió egyre nagyobb elterjedtsége idején is életképes: ma éppúgy virágzik, mint virágzott, a múltban bármikor. A műkedvelők munkájának hanyatlása vagy visszaesése láttán, ahelyett hogy a tele­víziót okolnánk, inkább arra kellene gondol­nunk, vajon nem a jelenleg alkalmazott mód­szerek hibásak-e? Vajon megtaláltuk-e már, vagy egyáltalán, keressük-e azokat az új, népszerű és vonzó munkaformákat amelyek­kel a mozgalmat fellendíthetnénk, továbbfej­leszthetnénk és korszerűsíthetnénk ?! Arra vonatkozólag, hogy mi a korszerű közművelődési tevékenység — nincs minde­nütt elfogadható, egyformán érvényes recept A korszerűséget egyesek tartalmi, mások for­mai jellegűnek vélik. Az előbbiek az irodalmi színpadokat az utóbbiak a technika nyújtotta lehetőségek (vetítés, hangkulisszák, fényeffek­tusok) alkalmazását tartják korszerűnek. Pe­dig mind az egyik, mind a másik lehet korsze­rű is, korszerűtlen is. Szerintem az amatőr közművelődési tevé­kenység akkor korszerű, ha ügyesen egyesíti a tartalmat és a formát s minden alkalommal jót jó! nyújt A jó az ami szórakoztat ugyan­akkor új ismereteket nyújt befolyásolja mun­kánkat szélesíti látókörünket Legyen az akár három- vagy egyfelvonásos színmű, akár kis­­színpadi összeállítás, akár más. A továbbfejlődés biztosításának, a korszerű közművelődési munka megteremtésének egyik legfőbb alapfeltétele talán az hogy javít­suk minden vonalon a munka minőségét A másik, szintén nagyon fontos alapfeltétel: a munkaterületek és a munkaformák szélesíté­se, gazdagítása. Jelenleg többnyire a színjátszó együttesek­re, az irodalmi színpadokra, részben a bábját­szásra, a hagyományápoló együttesekre, az ének- és zenekarokra épül a csehszlovákiai magyar amatőr művészeti mozgatom. Szinte mozgalmon kívülinek tekintjük a társastáncot a balettot a bohózatot az amatőr bűvészetet és még sok más művészeti ágat Pedig az említettekkel és a többi, nyilván a mi köreink­ben is alkalmazott művészeti ággal nemcsak számbelileg, hanem színben is jelentősen gaz­dagodna műkedvelő mozgalmunk. Az amatőr művészeti mozgatom jövőjét ta­lán azzal biztosíthatnánk a legjobban, ha a jónak bizonyult munkaformákat — az együt­tesek adottságainak és a helyi viszonyoknak megfelelően — új munkaformákkal egészíte­nénk ki, frissítenénk fel. A hagyományos és az új munkaformák harmonikus összeötvözése bizonyára elősegítené, hogy az amatőr művé­szeti mozgatom mennyiségileg is. minőségileg is előbbre tépjen, korszerűsödjék és megfelel­jen a mai igényeknek. BALÁZS BÉLA Prand! Sándor felvétele akik alkímiával vagy kémiai, fizikai, orvosi kísértetekkel foglalkoztak. Itt lakott 1543- ban a bajor származású Doktor Kopp, aki az akkor „franica betegségnek" nevezett szifi­lisz gyógyításával foglalkozott, s akit az „er­kölcsös dámák" perbe fogtak, majd a ható­ságok királyi parancsra kiűztek a városból. Itt lakott 1588-ban Edward Kelley kalandor angol alkimista, aki azzal hitegette a csá­szárt, hogy aranyat csinál neki. A „repülő" feltalálója, Josef Mladota (1744—1796) is lakott itt egy ideig. a laboratóriumban . . . Kalandos, mesékkel gazdagított története van a háznak, amiből nehéz megállapítani, hogy mi számit még ma is rejtélynek, és mi nem. A múlt század végén siketnémák inté­zete, majd századunk első felében kórház működött a Faust-házban. Úgy tűnik, ebben a korban már nincs megmagyarázhatatlan rejtély. Furcsa véletlenek persze előfordulnak. A második világháború idején a német meg­szállók is kórházként használták, de bizonyá­ra nagy mennyiségű vegyi anyagot is tárol­a rehabilitációs osztály fürdőjében hattak benne, mert amikor 1945. február 14-én közvetlenül a ház mellett két hatalmas bomba hullott le. tűz keletkezett, és 37 ember bennégett a házban, amelyet azon­ban a tűz nem pusztított el. Amikor 1946- ban hozzákezdtek helyrehozásához, az épü­let hátsó falában furcsa leletre bukkantak a kőművesek: hét befalazott macska csontvá­zára. Magyarázták is sokan: az egykori kő­művesek hiedelme szerint azért falazták be a macskákat, hogy az ördög el ne pusztítsa a házat, s lám, igazuk volt. Azután hogy s miként történt, ma már senki sem tudja, de hat macska csontváza eltűnt; a jelenlegi, 30-as számú gyógyszertár egyik üvegezett szekrényében csak egy macska csontmarad­ványait őrzik. Az épület új tulajdonosa, az Egészségügyi Intézet; igazgatósága 1969-ben elhatároz­ta: újjáépítteti a házat, úgy, hogy belső berendezése korszerű legyen, de azért minél több megmarad az épület eredetiségéből. A feltárási munkák során felfedezték, hogy egy gombafajta, a Serpula lacrimans pusztítja a ház gerendáit, lépcsőit, mindent, ami fából készült. Persze, szakemberek megtalálták a gomba ellenszerét. A ház újjáépítése 1969. december 23-án kezdődött és 1975. febru­ár 3-án fejeződött be, s a munka 14,5 millió koronába került. Az igazgatóságon kívül gyógyszertár, sebészet és rehabilitációs osz­tály működik ma a Faust-házban. Kívülröl-belülröl alaposan megnéztem. Semmi titokzatosság. Egyetértek az orvos­nővel, aki felkutatta, megírta a ház történe­tét, hogy korunk nem az ördöggel cimboráló, titokzatos személynek tartja Faustot, hanem miként Goethe, küzdő embernek, valójában hát a költőt tisztelik a prágaiak, amikor az épületet továbbra is Faust-háznak nevezik. A prágai Faust-házat honismereti kirándu­lásaik alkalmából a CSEMADOK tagjai is gyakran meglátogatják. Hajdú András A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents