A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-11 / 37. szám
A Gsemadok életéből nos, szükséges. Kár lenne róla lemondani, még akkor is, ha a televízió sok tekintetben valóban többet és jobbat ad, mint a műkedvelő együttesek. Az amatőr művészeti tevékenység tulajdonképpen társadalmi szükségletből létrejött kollektív tevékenység: művészeti tömegmozgalom. A benne részt vevő ezreken kívül milliókra gyakorol nevelő hatást A szereplési vágy, a tanulási kedv, az ismeretterjesztés és a közlés vágya hozta létre és tartja életben. A tömegek számára egyrészt a művészi alkotás tapasztalatát és iskoláját másrészt a művészeti nevelés egyik eszközét jelenti. Ezreknek és ezreknek kitölti a szabad idejét millióknak közvetít műsort Lehetőséget nyújt a művészi kifejezés vágyának és a magukban tehetséget érző emberek tevékenységének a kibontakoztatására, s olyan tömegeket indít el a művelődés útján, amelyeket más módon nehéz lenne erre megnyerni. A művészettel történő aktív foglalkozás révén felkelti a művészetek iránti vágyat a művészetek megismerésére és szeretetére nevet. Fontos értéke a mozgalomnak az is, hogy az együttesek elősegítik a különböző politikai, gazdasági és kulturális feladatok megoldását szerepet vállalnak társadalmi és családi ünnepek alkalmából. Előadásaikkal, művészi nevelőmunkájukkal felbecsülhetetlen jelentőségű munkát végeznek mindenütt A műkedvelői tevékenység tulajdonképpen szórakoztató, nevelő, ízlésfejlesztő, közönségszervező játék, művelődés, önképzés. S a játék, a művelődés, az önképzés sohasem lesz felesleges, sohasem veszti el időszerűségét A műkedvelők szerepköréből a televízió nagyon sokat teljesít Mindenben azonban — mégha többet is ad nála — mégsem helyettesítheti a műkedvelést A közönségszervezés, a családi és a társadalmi ünnepek, az egyén művészi vágyának kifejezése, a kollektív tevékenység és még šok-sok más a televízióval nem oldható meg. Nem beszélve arról, hogy a televízió passzivitásra, a műkedvelés viszont aktivitásra ösztönöz Illetve: a televízió anélkül is rendelkezésünkre áll, hogy bármit tennének érte. Ezzel szemben a műkedvelés elképzelhetetlen az egyének önkéntes közreműködése: a tömegek aktivitása nélkül. Az meg már a társadalom szempontjából sem mindegy, hogy a kultúrának néma szemlélői vagy tevékeny alkotói vagyunk-e. Elvétve bár, de még mindig találkozni olyan nézetekkel is, amelyek tévesen értelmezik az amatőr művészeti tevékenység szerepét. A téves nézetek képviselői szerint az amatőr tevékenység nem nyújt művészi élményt dilettantizmus, falun talán még szükséges, de városon már nem stb. E téves nézetek képviselői megfeledkeznek arról, hogy adottságaikhoz illő művek bemutatásával az amatőrök is képesek művészi élményt nyújtani. A műkedvelő mozgalomnak azonban nem célja versenyezni a hivatásos művészettel. S mivel a hivatásos élő művészet sok helyre még ma sem jut el, a műkedvelőknek nincs is kivel, illetve mivel versenyezni. Számításba kell venni azt is. hogy mivel a műkedvelői tevékenység többnyire nem időleges, nem egyszerűen művészetpótló és nem csupán szórakoztató jelenség, hanem — amint már említettük — elsősorban játék, művelődés, önképzés és közönségszervezés, városon éppúgy szükséges és időszerű, mint falun. Távolról sem akarom eltúlozni az amatőr művészeti tevékenység szerepét Csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy a televízió korában is megvan a létjogosultsága, nagyon szükséges mindenütt Egyrészt azért mert a társadalom művészi kincsesháza a tömeges műkedvelői tevékenységgel is fejlődik, gazdagodik, másrészt azért mert a kollektív munka, a szocialista brigádmozgalom és még sok más tényező nélkülözhetetlenné teszi a társas együttélést amihez a műkedvelői tevékenység nagyszerű feltételeket biztosít Nyugodtan állíthatjuk, hogy a műkedvelői tevékenység szinte pótolhatatlan. Nem vitás az sem, hogy a mozgalomnak nemcsak célja és szerepe, hanem jövője is van. Ha néha mégis úgy tűnik, hogy válságba jutott annak nem a televízió az oka. A televízió csak ott vonja el a közönséget csak ott korlátozza a műkedvelők tevékenységét ahol a mozgalom gyenge lábon áll, ahol az együttesek nem találják meg az emberek igényének megfelelő munkaformát s ahol az együttesek tevékenységét nem kíséri a közérdeklődés egészséges szelleme. Ott ahol a műkedvelők adottságaiknak és az érdeklődésnek megfelelő munkaformát találnak, ahol van tenniakarás, ahol a televíziót nem vetély-, hanem segítőtársnak tekintik, ott az amatőr művészeti mozgalom a televízió egyre nagyobb elterjedtsége idején is életképes: ma éppúgy virágzik, mint virágzott, a múltban bármikor. A műkedvelők munkájának hanyatlása vagy visszaesése láttán, ahelyett hogy a televíziót okolnánk, inkább arra kellene gondolnunk, vajon nem a jelenleg alkalmazott módszerek hibásak-e? Vajon megtaláltuk-e már, vagy egyáltalán, keressük-e azokat az új, népszerű és vonzó munkaformákat amelyekkel a mozgalmat fellendíthetnénk, továbbfejleszthetnénk és korszerűsíthetnénk ?! Arra vonatkozólag, hogy mi a korszerű közművelődési tevékenység — nincs mindenütt elfogadható, egyformán érvényes recept A korszerűséget egyesek tartalmi, mások formai jellegűnek vélik. Az előbbiek az irodalmi színpadokat az utóbbiak a technika nyújtotta lehetőségek (vetítés, hangkulisszák, fényeffektusok) alkalmazását tartják korszerűnek. Pedig mind az egyik, mind a másik lehet korszerű is, korszerűtlen is. Szerintem az amatőr közművelődési tevékenység akkor korszerű, ha ügyesen egyesíti a tartalmat és a formát s minden alkalommal jót jó! nyújt A jó az ami szórakoztat ugyanakkor új ismereteket nyújt befolyásolja munkánkat szélesíti látókörünket Legyen az akár három- vagy egyfelvonásos színmű, akár kisszínpadi összeállítás, akár más. A továbbfejlődés biztosításának, a korszerű közművelődési munka megteremtésének egyik legfőbb alapfeltétele talán az hogy javítsuk minden vonalon a munka minőségét A másik, szintén nagyon fontos alapfeltétel: a munkaterületek és a munkaformák szélesítése, gazdagítása. Jelenleg többnyire a színjátszó együttesekre, az irodalmi színpadokra, részben a bábjátszásra, a hagyományápoló együttesekre, az ének- és zenekarokra épül a csehszlovákiai magyar amatőr művészeti mozgatom. Szinte mozgalmon kívülinek tekintjük a társastáncot a balettot a bohózatot az amatőr bűvészetet és még sok más művészeti ágat Pedig az említettekkel és a többi, nyilván a mi köreinkben is alkalmazott művészeti ággal nemcsak számbelileg, hanem színben is jelentősen gazdagodna műkedvelő mozgalmunk. Az amatőr művészeti mozgatom jövőjét talán azzal biztosíthatnánk a legjobban, ha a jónak bizonyult munkaformákat — az együttesek adottságainak és a helyi viszonyoknak megfelelően — új munkaformákkal egészítenénk ki, frissítenénk fel. A hagyományos és az új munkaformák harmonikus összeötvözése bizonyára elősegítené, hogy az amatőr művészeti mozgatom mennyiségileg is. minőségileg is előbbre tépjen, korszerűsödjék és megfeleljen a mai igényeknek. BALÁZS BÉLA Prand! Sándor felvétele akik alkímiával vagy kémiai, fizikai, orvosi kísértetekkel foglalkoztak. Itt lakott 1543- ban a bajor származású Doktor Kopp, aki az akkor „franica betegségnek" nevezett szifilisz gyógyításával foglalkozott, s akit az „erkölcsös dámák" perbe fogtak, majd a hatóságok királyi parancsra kiűztek a városból. Itt lakott 1588-ban Edward Kelley kalandor angol alkimista, aki azzal hitegette a császárt, hogy aranyat csinál neki. A „repülő" feltalálója, Josef Mladota (1744—1796) is lakott itt egy ideig. a laboratóriumban . . . Kalandos, mesékkel gazdagított története van a háznak, amiből nehéz megállapítani, hogy mi számit még ma is rejtélynek, és mi nem. A múlt század végén siketnémák intézete, majd századunk első felében kórház működött a Faust-házban. Úgy tűnik, ebben a korban már nincs megmagyarázhatatlan rejtély. Furcsa véletlenek persze előfordulnak. A második világháború idején a német megszállók is kórházként használták, de bizonyára nagy mennyiségű vegyi anyagot is tárola rehabilitációs osztály fürdőjében hattak benne, mert amikor 1945. február 14-én közvetlenül a ház mellett két hatalmas bomba hullott le. tűz keletkezett, és 37 ember bennégett a házban, amelyet azonban a tűz nem pusztított el. Amikor 1946- ban hozzákezdtek helyrehozásához, az épület hátsó falában furcsa leletre bukkantak a kőművesek: hét befalazott macska csontvázára. Magyarázták is sokan: az egykori kőművesek hiedelme szerint azért falazták be a macskákat, hogy az ördög el ne pusztítsa a házat, s lám, igazuk volt. Azután hogy s miként történt, ma már senki sem tudja, de hat macska csontváza eltűnt; a jelenlegi, 30-as számú gyógyszertár egyik üvegezett szekrényében csak egy macska csontmaradványait őrzik. Az épület új tulajdonosa, az Egészségügyi Intézet; igazgatósága 1969-ben elhatározta: újjáépítteti a házat, úgy, hogy belső berendezése korszerű legyen, de azért minél több megmarad az épület eredetiségéből. A feltárási munkák során felfedezték, hogy egy gombafajta, a Serpula lacrimans pusztítja a ház gerendáit, lépcsőit, mindent, ami fából készült. Persze, szakemberek megtalálták a gomba ellenszerét. A ház újjáépítése 1969. december 23-án kezdődött és 1975. február 3-án fejeződött be, s a munka 14,5 millió koronába került. Az igazgatóságon kívül gyógyszertár, sebészet és rehabilitációs osztály működik ma a Faust-házban. Kívülröl-belülröl alaposan megnéztem. Semmi titokzatosság. Egyetértek az orvosnővel, aki felkutatta, megírta a ház történetét, hogy korunk nem az ördöggel cimboráló, titokzatos személynek tartja Faustot, hanem miként Goethe, küzdő embernek, valójában hát a költőt tisztelik a prágaiak, amikor az épületet továbbra is Faust-háznak nevezik. A prágai Faust-házat honismereti kirándulásaik alkalmából a CSEMADOK tagjai is gyakran meglátogatják. Hajdú András A szerző felvételei