A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-04 / 36. szám
A Gsemadok életéből — Kérem, mondjon néhány adatot a község fejlődésére vonatkozóan. — Ebben a megbízatási időszakban a községfejlesztési terv nem irányzott elő beruházást. Általános szépítésre, karbantartásra gondoltunk. Végrehajtottuk a hangosbemondó felújítását. Egyébként közös nemzeti bizottságunk Ipolyszakállas székhellyel működik. Onnan irányítják Pásztó, Bél, Szakállas és Szete (Kubáňovo) fejlődését. A falunkban nincs iskola. Ipolyszakállasra járnak a gyerekeink. Óvodánk van ugyan, de csak egy osztály, egymüszakos, hatórás üzemeltetéssel, kevés a gyerek, lehet azt is becsukjuk. — Mióta nincs iskola? — Két évvel ezelőtt szűnt meg, az integráció következtében, úgy mint másutt is, ahol kevés volt a gyerek. így a népművelői munka is nehezebb lett. A tanító, ha bejáró is, már sokat tehet. Hát még ha a faluban lakna s humán végzettségű lenne! Egyből rá lehetne bizni a helyi szervezet kulturális életének irányítását! — Ennek hiányában mit tehet a szervezet. — Azért van a szervezeti életnek más formája is. Igyekszünk megtalálni minden járható utat. Nem lehet közömbös előttünk a szervezet munkája, nemzeti kultúránk léte és fenntartása. Nem vonultunk passzivitásba, azért mert nincs tanítónk. Helyi szervezetünk az elsők között alakult, a lakosság számarányát tekintve most is az elsők közé tartozunk, ami a szervezettséget illeti. A tizenharmadik országos közgyűlés tiszteletére húsz új tagot toboroztunk. A vezetőség rendszeresen ülésezik, mert van miről tárgyalnunk. A tagság létszámának emelésével, azután az évzáró közgyűlés előkészítésével, majd a tavaszi Nótaest előkészítésével foglalkoztunk. Vezető hiányában hagyományápoló, hagyományőrző népművészeti együttest, éneklő csoportot nem tudunk alakítani. Nincs közöttünk olyan jó zenei hallású ember, aki vezetni merne, de dalolni szeretünk. Ha nem figyeli szigorú zsűri a teljesítményünket, elnótázunk akár éjfélig is. Itteni, egyszerű emberek, néhány próba után vállalták, hogy színpadra lépnek. Nem vagyok különösebb zeneértő, csak zeneérző ezért azt mondom, szép volt. Mint a helyi szervezet titkára, pedig nagyon örültem, hogy enynyit is sikerült tenni. Ipolybélen az elvándorlás ellenére a helyi szervezetet nem fenyegeti az elöregedés veszélye. A húsz új tag mindegyike fiatal. A vezetőség is csupa fiatal emberből áll. — Úgy néznek rám, mintha apjuk lennék — mondja tréfásan Józsi bácsi. A helyi szervezet tagsága számára a legmaradandóbb élményt a közös kirándulások jelentik. FISTER MAGDA A szerző felvétele TUD BESZÉLNI A FIATALOK NYELVÉN Nem egyszerű dolog huszonöt éves korban tagjává lenni a járási nemzeti bizottságnak, s ebből kifolyólag elvállalni és ellátni a jnb testnevelési és ifjúsági bizottságának elnöki tisztségét A tavalyi képviselőtestületi választások után a Kassa-vidéki (Košice-vidiek) JNB alakuló ülésén Vitéz Lászlónét — Erikát abban a kitüntető bizalomban részesítették, hogy rábízták e feladat ellátását Mi tagadás, szurkolunk érte elsősorban mi, akik őt javasoltuk e tisztségre a jnb plénumán. Hiszen nagyon fiatal tisztségviselőről volt szó, de hát kire is lehet bízni a testnevelési és ifjúsági bizottság vezetését ha nem egy fiatal képviselőre, aki jól meg tudja értetni magát a hasonló nyeNet beszélő és azonos érdeklődési körű fiatalokkal. Erika a szepsi magyar oktatási nyelvű általános iskola tanítónője, három éve a CSKP tagja, ugyanúgy munkahelyén tagja a szakszervezed üzemi bizottságnak, ahol a társadalombiztosítási bizottság elnökének tisztét látja el. Ezenkívül vezetőségi tagja a CSEMADOK szepsi helyi szervezetének és tevékenyen dolgozik a SZISZ helyi szervezetében is. Fiatal kora ellenére kiterjedt közéleti tevékenységet fejt ki, az említetteken kívül szervezi, mozgósítja a város lakosságát és a tanulóifjúságot, hogy a társadalmi munkában minél tömegesebben vegyék ki részüket a városfejlesztési és -szépítési feladatok ellátásából. A választások óta eltelt egy év azt mutatja, hogy rászolgált az iránta megnyilvánult bizalomra. Iván Sándor — Mint iskolaigazgatónak fölmentésem volt, de 1944-ben behívtak ... Megértem a háború minden borzalmát; előbb a fronton, aztán idehaza. Megsebesültem. Ungváron, Kassán keresztül Budapestre szállítottak, onnan sikerült hazajutnom. De itthon újra elért a háború. A tanítói lakás pincéjében szorongtunk tizennégyen. Még a föld is mozgott ... A pincét találat érte, beomlott, fuldokoltunk, de egy másik bomba kinyitotta fölöttünk az eget... Aztán kezdődött a menekülés. A németek parancsára ki kellett Üríteni a falut. Elindultunk Libád felé, Köbölkútnak ... Végül Kismácsédon fogadott be egyik kollégám. Amikor innen hazakerültünk Köhídgyarmatra, annyink maradt, ami rajtunk volt. Ez a szekrény — ott egy szilánk helye az oldalán — s a zongora végül megkerült ... A falu koldusszegénnyé vált... De azt, ahogyan a falusi ember ki tudja mutatni ragaszkodását és szeretetét, ott tapasztaltam először igazán. Amit összekoldultak az emberek, abból is adtak; élelmet, fát... Ott és akkor megmutatkozott, hogy hogyan becsülik meg az ember munkáját. — Mi lett az iskolával? Tanítottatok-e a háború után? — Májusban értünk haza, én tanítani akartam, de az iskolát bezárták. Jött pár esztendő, amikor állás nélkül voltam ... Aztán 1947-ben fölszólítottak, hogy elmehetek tanítani szlovák iskolába. Élni kellett — elfogadtam a felszólítást. A Breznó melletti Lom nad Rimavicába kerültem ... — Tiszta szlovák faluba. Mondd, hogy fogadtak akkor egy magyar nemzetiségű tanítót? — Jól. Soha annyi virágot szeptember elsején nem kaptam, mint ebben a faluban, bár tudták, hogy magyar vagyok. Később igazgató lettem a szomszéd faluban, Jarabán. De a család Kőhídgyarmaton maradt, így érthető, hogy igyekeztem hazafelé; szerettem volna Párkányba kerülni, hát kérvényt írtam ... Ekkor kezdték újjászervezni a magyar iskolákat, s kérvényem nyomán azt a feladatot kaptam a minisztériumtól, hogy menjek Ipolyságra és szervezzem meg a szülővárosomban a magyar nyelvű oktatást. Mondjam, milyen örömmel mentem?! Ipolyságon (Šahy) Pintér Ferenc Diósi Kornéllal, Odri Árpádnéval kezdte újjászervezni a magyar iskolát. Három osztályt nyitottak, de némelyikben nyolcvan gyerek is szorongott. Kaptak három tantermet és egy tanítói szobát. Sok nehézséget kellett leküzdeniük, mint mindenhol az újjászervezett magyar tannyelvű iskolákban. Ipolyságban azonban olyan emberek segítették ezt a munkát, mint Szebeliai János, az akkori járási párttitkár. Fokozatosan kiépült Ipolyságon a magyar iskola, s az egész környékről, mintegy húsz helységből jártak ide a magyar gyerekek. Pintér Ferenc lett az iskola igazgatója, sőt az átszervezés után egy évig még a tizenegyosztályos iskolát is ő vezette. Ezután következett Diószeg. — Dóra Pozsonyban járt a Pedagógiai Főiskolára; én is beiratkoztam, továbbképeztem magam. így aztán egy időben együtt tanultunk. Azután a lányom férjhez ment Diószegre 1956-ban; akkor kértem az áthelyezésemet. Nagy öröm volt számomra, hogy kérésemet teljesítették, mert így ismét együtt volt a család. Aztán itt született az unokám is. — A tanítás mellett, tudom a zene az, ami fontos szerepet töltött be az életedben ... — Ha nem foglalkoznék zenével, talán már nem is élnék. Most is négy énekkart vezetek. Hétfőn van Diószegen próba, kedden Királyfán — ott női kart vezetek —, szerdán a diószegi iskolásokkal foglalkozom, csütörtökön meg a vízkeleti énekkarral. Évekig tagja voltam a CSEMADOK KB Elnökségének, alapító tagja vagyok a CSMTKÉ-nek, tizenöt évig énekeltem a kórusban ... Jó, ha az ember élete változatos ... Mint nyugdíjas még tanítok is, öt óra zenét hetente. Ezek a dolgok éltetnek. — Melyik a kedvenc zenei műfajod? — Kodály, Bartók híve vagyok, elkötelezettje a népi muzsikának. Persze szeretem a klasszikus zenét is. Már Libádon, Kőhídgyarmaton előfizetője voltam a Magyar Kórus című lapnak. —- Gyűjtöttél-e valaha népdalokat? — Igen. Ipolyság környékén, de a felgyűjtött anyag a háború alatt elpusztult. Palást környékén szép népdalokat jegyeztem fel, sokat emlékezetből most is megtanítok az énekkarokkal. — Eddig arra a kérdésemre, hogy mi lehet egy tanító életműve, különböző válaszokat kaptam. Te mit tartasz a legfontosabbnak? — Azt, hogy ott él a gyermekekben. Tudod, mit jelent az, ha például elmegyek Köhídgyarmatra. s azt látom; a falu vezetője, egykori tanítványom: a szövetkezet elnökéhez megyek — ő is diákom volt... Vagyis látja az ember, hogy nem dolgozott, nem élt hiába... GÁL SÁNDOR Fotó: Prandl és archív 7
