A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-04 / 36. szám
Hallottukolvastukláttuk Innenonnan a. HANGLEMEZ A párizsi kommünárok dalai A „Mladý svét lemeztára" („Diskotéka Mladého svétä") hanglemezsorozatban, mely a Supraphon-vállalat és a népszerű cseh ifjúsági hetilap, a Mladý svét közös gondozásában megjelenő hanglemezeket tartalmaz, ezúttal igazi lemezkülönlegesség látott napvilágot a hanglemezgyűjtök és a zenebarátok nem kis örömére. A Le Chant du Monde párizsi vállalat felvételeiből készült válogatás „A párizsi kommünárok dalai" („Písné parížskych komunardú") címmel jelent meg. A 17 forradalmi ihletésű és tartalmú dal felidézi a munkásosztály történetének egyik legfényesebb fejezetét, a Párizsi Kommünt, az 1871. esztendő világraszóló, történelmi jelentőségű eseményét, amely annak ellenére, hogy mindössze 72 napig tartott csupán, előhírnöke volt azoknak a korszakalkotó forradalmi változásoknak, melyek a XX. században Európa és más földrészek számos országában a szocialista forradalom győzelme nyomán bekövetkeztek. A Párizsi Kommün forradalmi dalainak alkotói Pierre Degeytertől és Eugén Pottiertől (a Marseillaise szerzőitől) tanulták meg, hogy a néptömegek életét, harcát érintő témákról is lehet a legszélesebb néprétegeket érdeklő dalokat készíteni. A Kommün dalainak terjesztése a szigorú cenzúra miatt nagy nehézségekbe ütközött, ennek ellenére a szövegek és a dallamok is röplapok formájában eljutottak a forradalmi tömegekhez. A forradalmi dalokból készült válogatás valóságos krónikája a Kommün eseményeinek, a dalok emléket állítanak a forradalmi eszméknek, a forradalmi napok hőseinek. A válogatáshoz mellékelt kísérőfüzet tartalmazza a lemez összes dalainak cseh nyelvű fordítását. Sági Tóth Tibor FILM A megalkuvó Bernardo Bertolucci olasz filmrendező neve ma már fogalommá vált a világsajtóban. Egykori sok vihart és szakmai vitát kavart „művész"-filmje, Az utolsó tangó Párizsban, Marion Brandóval és Maria Schneiderrel a főszerepben, meghozta számára a világsikert. Bertolucci már korábban, Alberto Moravia A megalkuvó című regényének filmrevitelével magára vonta a szakma és a közvélemény figyelmét. Ez a filmje talán, értékeit tekintve, jelentősebb is Az utolsó tangó .. ,-nál s talán természetes, hogy témájánál, elbeszélésmódjánál fogva kisebb a népszerűsége. A megalkuvó stilizált formanyelve, kristálytiszta pontossága, remek jellemei mellett képi pontossága, korhűsége szinte elképesztő. Mégsem közönségfilm, mint mondjuk legutolsó munkája A hold. Maga a mű szerzője, Moravia is ellenszenvvel és mértéktartóan viseltetik műve, kivált annak főszereplője iránt. Marcello Clerici, akit Jean-Luis Trintignant alakít kiváló színészi eszközökkel, párját ritkító eleganciával, a Mussolini diktatúra alatt működő fasiszta titkos szolgálat embere. Feladata, hogy eltegye láb alól egykori tanárát,, aki vidéken él s közismert antifasiszta. Míg Moravia hőse jellemét, cselekedeteinek indítékait genetikus lelki torzságával magyarázza, addig Bertolucci, noha látszólag hű marad a regény szerzőjének alapgondolatához, Clerici tetteit, jellemét a gyerekkori lelki sérülésekre vezeti vissza. Clerici minduntalan megpróbál kilépni saját bőréből, s „normalizálni" próbálja helyzetét, helyét a társadalomban. Jelleme, belső énje ezt nem engedi. Hovatovább kiszolgálja saját, talán önmaga által is elítélt jellemét. Felesége, a csacska kispolgár leányzó egyszerűen nem is sejti, ki is a férje valójában. Stefánia Sandrelli alakítása elragadó. A professzor feleségének szerepében Dominique Sanda, a hetvenes évek olasz filmművészetének első számú sztárja tűnik fel. Felemás jellemű, leszbikus hajlamú, csupa ideg asszony. Ő tudja, kivel állnak szemben, az egyetlen ember ebben a filmben, aki megérzi, ki is valóban Clerici. A film további erénye az árnyaltan gúnyos képi stilizáció, amely tökéletesen láttat ugyan, de a szereplőkkel vagy a helyzetekkel való azonosulásra nem kényszerít. Lehetővé teszi, hogy mindvégig kívülről — ésszel és szemmel — kövessük nyomon az eseményeket. Jancsó Miklós filmjeiről gyakran írják, hogy olyanok, mintha balettet nézne az ember. Most Bertoluccival kapcsolatban is ez jut eszembe. Filmjeiben minden a cselekmény és belső világ tükréül szolgál. Bertolucci szándékosan elhatárolja magát a ma divatos laza filmezési módszertől éppúgy, mint a kirakat-naturalizmustól, a látszat-dokumentalizmustól. Kiss Péntek József KÖNYV Mikó Imre: Változatok egy témára Az öt esztendeje elhunyt erdélyi jogász alig huszonegy éves korában írta meg egyik nagyjelentőségű tanulmányát Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés címmel. Később a nemzetiségi jog valóságos tudósává vált, s joggal nevezte öt Gáli Ernő „nemzetiségi jogásznak". Mikó Imre Bölöni Farkas Sándorról és Brassai Sámuelről írt életrajzi regényeket, feldolgozta Petőfi életútjának egy szakaszát. Aránylag kevesen ismerik azonban esszéit és tanulmányait, holott szinte egész életét a nemzetiségi lét vizsgálatának szentelte. A nemrégiben könyvesboltokba került tanulmánykötete már a szocialista nemzetiségi jog kérdéseit boncolgatja alapos körültekintéssel és hozzáértéssel. A kisebbségi jogok főként az első világháború után kerültek a nemzetközi élet színterére. Annak idején már Lenin is nagy súlyt helyezett a nemzeti kisebbségek helyzetének jogi szabályozására. A nemzetiség sajátos minőséget, etnikumot jelent, jellegzetessége a közös nyelv, a közös hagyományok, a közös kultúra, s mindezeken túlmenően az összetartozás tudata. A szocialista országokban a nemzetiségek jogainak törvénybe iktatása a jogegyenlőség szocialista értelmezéséből következik. A szerző a nyelvről és a társadalomról megállapítja, hogy azok más-más irányból metszik a társadalmat. A nyelv fejlődésének öntörvényei vannak, a társadalomfejlődés egyes szakaszaitól függetlenek; a jog azonban mindig egy bizonyos társadalmi rendszer hatalombirtokosainak érdekeihez igazodik. A jog tehát tipikusan felépítményi jelenség, a nyelv nem az. A nyelv a nemzet, a jog az állam felé mutat. Románia alkotmánya a nemzetiségek számára biztosítja az anyanyelv szabad használatát az oktatás minden fokán, a közigazgatásban, beleértve az anyanyelven való kérvényezés jogát. Sőt a kor követelményeinek megfelelően azt is kimondja, hogy könyvek, újságok, folyóiratok is kiadhatók anyanyelven, nemzetiségi színházak működhetnek, a nemzetiségekkel érintkezésben álló tisztviselőknek pedig ismerniök kell azok nyelvét. Mikó számos problémakört érint, ki kell emelni azonban azokat a fejezeteket, melyek az erdélyi nyelvhasználattal és jogtörténettel, az együttélő nemzetiségek jogegyenlőségével, a magyar—német kapcsolatokkal Romániában, és a kétnyelvűség számos gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak. Sajnos betegsége, majd korai halála megakadályozta, hogy tovább kutassa a nemzetiségi jog kérdéskörét. Ábel Gábor Asszonyok a nagycsaládban (Morvay Judit könyvéről) Az ismert magyarországi néprajzkutató könyve második, bővített kiadásban is megjelent az Akadémiai Kiadónál. A szerző a mátraalji palóc asszonyok múltbeli életét vizsgálja, pontosabban a nagycsaládban élő nők nehéz helyzetét mutatja be. A munka értékét növeli az a tény, hogy a kutató elsősorban a nép emlékezetére támaszkodott; olyan adatközlőket szólaltatott meg, akik még tagjai voltak a századforduló táján létező nagycsaládi szervezetnek. Morvay Judit könyve a szakember s a laikus olvasó számára egyaránt izgalmas lehet. A jól szerkesztett, szakszerűen felépített kötet értékes adalékokat szolgáltat a néprajztudománynak is. A néprajzkutató írásainak középpontjában ugyan az asszony áll, a szerző mégis jól érzékelteti az egyes részterületeket. A népéletről, a népi társadalomról szinte tökéletes képet kap az olvasó, hiszen Morvay Judit széles összefüggéseiben vizsgálja a nőnek a családhoz fűződő kapcsolatait, annak meghatározóit, összetevőit is. A falumonográfiának is beillő kötet vizsgálódási területe az az öt Mátra vidéki falu — Bodony, Mátraderecske, Mátraballa, Maconka és Nagybátony —, melyek hagyományaikkal, szokásaikkal szorosan kötődnek tájaink palóc községeihez. A könyvben jól körvonalazódnak a legsajátosabb emberi kapcsolatok és magatartásformák, miközben bepillantást nyerünk azok hátterébe is. Szó esik többek között az udvarlásról, a házasításról; olvashatunk a jóslásokról, a népi hiedelmekről és a babonákról, a népi erkölcsről stb. A szerző a falusi élet szokásvilágának komplex képét villantja fel. A könyv tudományos értékén túl napi olvasmányként is megállja helyét. Minden fejezete lebilincselő, figyelemkeltő. Megdöbbentő és elgondolkodtató például az a kép, mely olvasás közben a múltszázadbeli aszszonyról kirajzolódik előttünk. A nagycsalád asszonyáról, aki „természeténél fogva bűnös" volt; akinek sorsa egyet jelentett a megaláztatással és a kiszolgáltatottsággal. Arról a szenvedő asszonyról, aki mégis tudott élni, gyermeket szülni, azt jó szóra, keménységre és kitartásra nevelni. Csáky Károly Japánban manapság a legkedveltebb manekenek a cicák. Már szinte minden kiváltságot élveznek, feltűnnek a folyóiratok címlapján, a képeslapokon és a naptárak oldalain. Öltözetük gyakran kirívó, a legújabb divat szélsőséges jegyeit viseli magán. Néhány divattervező azt állítja, hogy konkurrálnak a maneken hölgyekkel. Egy azonban hiányzik a cicákból, a bűbájos mosoly, amellyel a ruhabemutatást kísérni kell. Családi kerékpár 1896-ból, teherbírása kétszáz kilogramm. 1781-ben írta Friedrich Schiller a Haramiák című drámáját. Mostanában több helyen is bemutatták, első előadásának kétszáz éves jubileuma alkalmából. Színre került Rómában is, a Teatro Eliseo színpadán, utána a produkciót bemutatják több olasz városban. Monica Guerritore (a képen) alakítja Nemes Edelreich Amáliát. A szép fiatal színésznő jó iskolában, Giorgio Strehlernél tanulta meg a mesterséget. Filmekben, tévében szerepel. 8
