A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-04 / 36. szám
Igaz, az ötvenes évek végén a világűrben keringő szovjet szputnyikokban már működtek napelemek, később az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Franciaországból, Japánból és Indiából is érkeztek hírek a napenergia gyakorlati hasznosításáról; hazánkban azonban csak a hetvenes évek második felében alkalmazták az első napkollektor-berendezést. Az első „fecske" szerepét a Brünn (Brno) melletti őechtíni szövetkezet vállalta, ahol a tehénistállóban szükséges meleg vizet biztosították húsz négyzetméternyi napcsapda alkalmazásával. Napsütéses időjárásban az 1500 literes tárolóban felgyülemlett víz hőfoka elérte a 75 °C-t, a napi villanyáramszükséglet viszont negyvennégy százalékkal csökkent. És a őechtíni példa, legalábbis akkoriban, szinte varázserővel hatott! Egymás után szerelték föl a napenergiával fűtő berendezéseket a blanskoi járás tizennégy mezőgazdasági üzemében, az olomouci járás tizenkét állattenyésztő telepén, a domažlicei, libereci, trebíői, brünni, senicai járások földművesszövetkezeteiben; de elvétve megkezdték a napkollektorok alkalmazását a Dunaszerdahely (Dunajská Streda), Komárom (Komárno) és Érsekújvár (Nové Zámky) környéki szövetkezetek és állami gazdaságok mezőgazdászai is. Főképpen napenergia biztosítja a napi melegvízszükségletet a Csehszlovák Autóforgalmi Vállalat vágsellyei (Šaľa) üzemének szociális épületében, több prágai strandon sugárgyűjtőlemezek temperálják a medencék vizét; de a magánépítkezöket bizonyosan az is érdekelni fogja, hogy hőgazdálkodási szakembereink — a Szövetségi Műszaki és Beruházásfejlesztési Minisztérium irányítása, illetve külföldi tapasztalatok alapján — kidolgozták már a családi házakra szerelhető napcsapdák tervrajzait. Az imént szándékosan hangsúlyoztam, hogy a őechtíni példát — akkoriban — meglepően sokan követték, a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján viszont érdekes módon megcsappant nálunk az érdeklődés a napenergia gyakorlati hasznosítása iránt. Az utóbbi hónapokban azonban ismét fordult a kocka: január óta egyre többen érdeklődnek a napsugarak fűtötte vízmelegítő berendezések iránt. — Előfordul, hogy a szóbeli tanácsadás mellett, hetente tíz-tizenöt kiváncsi levelet is kapunk — újságolja Zdenék Stavéníőek, a Kromériži Járási Szolgáltatási Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese. — Fia az érdeklődőknek csupán a fele dönt úgy, hogy a jövőben a napsugarakban rejlő hő összpontosításával enyhít az ország energiaháztartásának gondjain, akkor bizony rövidesen alig győzzük majd a munkát!... Az üzletkötésekben bátran kezdeményező igazgatóhelyettes aggályai nem teljesen alaptalanok, elvégre a Morkovicén készülő sugárgyűjtőlemezeket szállító kromériži vállalat a napenergia hasznosítását célzó valamennyi tervezési, szerelési és ellenőrzési munkálatot elvégez. Az általuk megbízott szakemberek készítik el azon épületek tetőszerkezeteinek műszaki tervrajzát, amelyeket a megrendelő napenergiával kíván fűteni, a helyi körülményeknek megfelelően különböző módosításokat javasolnak, szükség esetén ők szállítják a megfelelő típusú melegvíztárolókat, és természetesen a kollektorok műszaki továbbfejlesztésével is foglalkoznak. Tulajdonképpen érthető, hogy az illetékes szakminisztérium közvetítésével már fölvették a kapcsolatot az érsekújvári Elektrosvittel, ahol az előzetes tervek szerint a jövő esztendő végéig 30 ezer négyzetméternyi sugárgyüjtőlemeznek kellene elkészülnie. A távolabbi elképzelések még merészebbek: 1985-ben 50 ezer, öt évvel később pedig már 135 ezer négyzetméter napkollektort kellene gyártani Érsekújvárott. Persze, mindez még a jövő zenéje... Érthető, hogy Zdenék Stavéníőek is inkább a jelenről való beszélgetést tartja fontosabbnak: — Az elért eredményeket tükröző számok mindig józanabbak a szándékokon alapuló elképzeléseknél — mondja hangjában higgadt figyelmeztetéssel. — Ezért én sem állítom, hogy a mi földrajzi viszonyaink között a napenergia a minimumra csökkenthetné a fűtéshez szükséges olaj-, földgáz- vagy áram- szükségletet. A melegvízellátás dolgában viszont nagyszerű szolgálatot tehetnek a napcsapdák. Pontos számításaink vannak arról, hogy a napenergia felhasználásának elterjedése háztartásonként évente mintegy félezer kilogramm kőolajnak megfelelő megtakarítást jelenthetne. Természetesen, a mezőgazdasági üzemek, uszodák, az ipari létesítmények szükségleteit fedező meleg víz és hőszolgáltató épületkomplexumok esetében ez a megtakarítás többszörösen nagyobb lenne! Az igazgatóhelyettes, szavainak igazolására, konkrét példát is említ. Tavaly októberben — tehát az ősz kellős közepén — egy napsütéses délelőtt a napkollektorok gyűjtötte hő révén nem több, mint harmincöt perc alatt nyolc fokról ötvennyolc fokosra sikerült főlmelegíteniük negyven liter vizet! — Gondolom, a jövőben a családi házak tulajdonosai is lényegesen nagyobb számban érdeklődnek majd a sugárgyűjtőlemezek gyakorlati alkalmazása iránt, hiszen a meleg víz manapság már természetes velejárója a köznapi komfortnak — mondja vendéglátóm, s egyben néhány tanáccsal is szolgál: — A magánépítkezőknek a hat-nyolc kollektoros berendezéseket ajánlhatom, ezeknek ára, beleértve a szerelési munkálatok költségeit is, körülbelül tíz-tizenöt év alatt térül meg. Azért mondok csak hozzávetőleges megtérülési időt, mert a napenergiát hővé alakító berendezések jövedelmezőségében fontos szerepet játszik a szóban forgó épület földrajzi fekvése, ami viszont a napfényes napok számát és a sugárzás erősségét is befolyásolja. Hallgatom az igazgatóhelyettes megnyugtatónak tűnő magyarázatát, de mégis ctt bújkál bennem az ördög, hogy rákérdezzek: vajon kellő biztonságot nyújtó, érderhes befektetés-e kiegészítő hőforrásként a napenergiát hasznosító berendezés megvásárlása? Elértheti tűnődésem, mert mosolyogva megelőzi a kérdést: — Nézze, szerintem egyetlen háztulajdonosnak sem mindegy, hogy mekkora villanyvagy gázszámlát fizet — mondja komolyan, majd széles karlejtéssel, kissé tréfásan hozzáfűzi: — A Nap felöl pedig mindenki nyugodt lehet. A csillagászok ugyanis kiszámították, hogy napunk jelenleg középkorú, úgyhogy legalább ötmillió évig fog még bolygónk felé meleget árasztva tovább izzani... Rajtunk múlik, hogy a melegéből mit tudunk a saját céljainkra felhasználni. Nyilvánvaló, a napenergia hasznosításának mai technológiája nem mindenható, nem fedezhetjük vele összes energiaigényünket. A berendezések, érthetően, csak bizonyos körülmények és megfelelő napsugárgyűjtök mellett gazdaságosak. Jó, hogy hazánkban is egyre több szó esik a Nap erejében rejlő energia minél gazdaságosabb kihasználáséról. Mert a Nap, napkeltétől napnyugtáig, ott izzik, ott szórja melegét a fejünk felett. Valóban csak rajtunk múlik: energiaháztartásunk mérlegét javítva mennyit tudunk „ellopni" sugarainak erejéből?! MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György Hétvégi levél Még tart a nyár, sokan gondtalanul nyaralnak. A vakációnak azonban már vége. Megnyíltak az iskolák kapui, megkezdődött a tanítás. A középiskolák nappali tagozatán 393 ezren, a felsőoktatási intézményekben 156 ezren tanulnak. Igen jelentős a szakmunkástanulók száma is: 405 ezer. A szakmunkástanulók közül szaktanintézetekben 50 ezren gyarapítják tudásukat A tekintélyes számok jó érzéssel töltenek el. íme: milyen sokakból lesz „kiművelt emberfő”. Az új iskolaév a diákoknak is, a pedagógusoknak is mindenkor nagy esemény. A mostani azonban a szokásosnál is nagyobb. A Szocialista Ifjúsági Szövetség III. országos kongresszusára készül. Ennek a közelgő eseménynek a jegyében kezdődött az 1982—83-as iskolaév, ez teszi az új tanévet a szokásosnál is jelentősebbé. A kongresszusra történő felkészüléssel kapcsolatban az iskolákban is, máshol is vizsgálják az ifjúsággal összefüggő kérdéseket mindenekelőtt azt hogy milyen az ifjúságnak a társadalomban betöltött szerepe és milyen eredményeket értünk el az ifjúság kommunista nevelésében. Gyakran elhangzik: a rátermett fiatalok kérjék felvételüket a kommunista pártba, legyenek tagjelöltek. Az ifjúságnak mindenkor nagy vonzerőt jelentett a nemes eszmékért vívott küzdelem. A fiatalok többsége ma is azért keresi az utat a pártba, hogy kivegye részét az igaz ügyért a dolgozó nép érdekeiért folytatott harcból. A CSKP ifjúságpolitikáját az határozza meg, hogy a fiatalság szerves része a társadalom osztályainak, rétegeinek, csoportjainak. A társadalom valamely osztályához, rétegéhez vagy csoportjához tartozás alapján alakul ki és formálódik az ifjúság élete és világszemlélete. Az a néhol még ma is hallható vélemény, hogy az ifjúság a társadalmon belül önálló, a saját törvényei szerint élő réteg, helytelen, tudománytalan. Az ifjúság mint meghatározott korcsoport különleges sajátosságokkal rendelkezik. Ezeket azonban sem túlbecsülni — mint ahogy ezt a nemzedéki ellentétek kiéleződését szükségszerűnek tekintő burzsoá teoretikusok teszik —, sem pedig alábecsülni nem szabad. Az ifjúság társadalmi helyzetét a társadalomba való beilleszkedés és az erre való felkészülés jellemzi és határozza meg. A CSKP ifjúságpolitikáját a párt az állam, a társadalom céljai, objektív és szubjektív lehetőségei, az ifjúság társadalmi helyzete, eszmei, politikai, erkölcsi magatartása, nevelésének, érdekei védelmének különböző tényezői alakították és alakítják. Az ifjúságpolitika a párt általános politikájának szerves része. Célja: az ifjúság kommunista szellemű nevelése. Feladatba neveléséhez szükséges politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális feltételek megteremtése, a fiatalok társadalmi beilleszkedésének elősegítése, az ifjúság alkotókészségének kibontakoztatása és a szocialista társadalom szolgálatába állítása. Az említett tanácskozásokon mérlegre kerül az is. hogy a CSKP ifjúságpolitikája hogyan érvényesül a gyakorlatban, és a fiatalok hogyan teljesítik feladataikat Az iskoláktól ebben az évben is azt várjuk, hogy neveljenek olyan embereket akik elsajátítják a jelenkori technika és tudomány alapelveit felkészültek az igényes munkára, testileg erősek, egészségesek, kollektív érzetműek, örömet találnak a közösségért végzett munkában, lelkesíti őket a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus eszméje. Nem új gondolat ám nem árt ezúttal is elmondani, hogy a mai követelményeknek megfelelő emberek neveléséhez csak a pedagógusok munkája színvonalának az emelésén, az oktatás-nevelés állandó tökéletesítésén keresztül vezet az út A szép iskola, az igényes tankönyv, a tanulási lehetőség keveset ér, ha hiányzik az igazi pedagógus. A jó tanulást egyedül a pedagógus rátermettsége, magas eszmei-politikai színvonala biztosítja. És ez nemcsak az iskolai, hanem az iskolán kívüli nevelés esetében is érvényes. S ha már itt tartunk, ejtsünk néhány szót a felnőttoktatásról is. Jelentős eredmény, hogy a képzettséggel nem rendelkező felnőttek közül az utóbbi években igen sokan szerezték meg az általános középiskolai végzettséget. A felnőttoktatás mégsem éri el a kívánt szintet. Bár aránylag elég sok olyan esti iskola működik, amely a tanulmányok befejeztével érettségit nyújt — és bizonyára nyílik majd a későbbi években is az általános iskolák által rendezett tanfolyamok száma még mindig kevés. Pedig a különféle felmérésekből az derül ki, hogy a csehszlovákiai magyarok körében sokan vannak, akik nem rendelkeznek semmilyen képesítéssel, sőt még általános iskolai végzettséggel sem. A felnőttoktatásnak hosszabb-rövidebb tanfolyamokból álló formája nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket Többnyire azért, mert ez az oktatási forma nem nyújtván magasabb szakmai minősítést a munkahelyen nem befolyásolja a bérezést, így tehát nem vonzó. A felnőttoktatásban részt vevők jelenleg inkább az iskolai képzést igénylik. Az érdeklődés azonban — sajnos — ez iránt a tanulási forma iránt sem olyan, mint szeretnénk, illetve mint amilyennek tennie kellene. Nemcsak a fiatalok, hanem sok vonatkozásban a felnőttek oktatása is felkészítés a jövőre, a szakképzett, tehát a jobb munkára. Felkészülés arra, hogy az egyén jobban boldoguljon egyre hasznosabb tagjává váljék a társadalomnak. Az elmúlt években tovább szaporodott a csehszlovákiai magyar oktatási nyelvű középiskolák osztályainak a száma. Biztató, hogy bővült a szakközépiskolák hálózata is. Igazán elégedettek azonban csak akkor lehetünk, ha a felnőttoktatás is kiterjedtebbé válik az eddiginél, ha lehetőleg mielőbb megszűnik a képzettség hiánya okozta lemaradás. Akarjunk hát tanulni. Az új tanévben egyre többen. Közös erőfeszítéssel érjük el, hogy az alapfokú iskolai végzettséggel nem rendelkezők és azok, akik megfelelnek az egyetemi, főiskolai tanulmányokhoz szükséges követelményeknek, érezzék halaszthatatlannak a továbbtanulást í 3
