A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-04 / 36. szám
A Kis-Kárpátok napfényes vonulatának tövében fekvő Modra kisváros évszázadok óta nemcsak boráról, de kerámiájáról is ismeretes. A modori fazekasság gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza, amikor az Ausztriából és Morvaországból kiűzött anabaptisták, a habánok az akkori Magyarország területén, főként Pozsony, Trencsén és Nyitra vármegyékben telepedtek le. Híres fazekasok voltak. Később beolvadtak a szlovákságba. Mesterségük, népi művészetté válva, tovább élt az említett területeken; főként a modori fazekasok munkái lettek híressé. Városi jegyzőkönyvek tanúsága szerint itt már a 19. század vége felé szövetkezetbe tömörültek a népi fazekasok. Most készülnek az itteni kerámia-kézművesség megszületése századik évfordulójának megünneplésére. A modori fazekasműhely azóta sokszor cserélt gazdát és nevet, s többféle behatást olvasztott össze. A fazekasság reneszánsza azonban az utóbbi három évtizedben következett be. Mesterei visszatértek az eredeti népi motívumokhoz, amelyek nemzedékről nemzedékre öröklődtek. A híres kerámia hagyományait magas művészi és kézműves szinten a több mint kétszáz tagot számláló Szlovák Majolika nevű népművészeti szövetkezet viszi tovább. Az ötleteket a gazdag dokumentációs anyagból merítik, amely csaknem ezer mintát, díszítést és formát tartalmaz a legrégibb habán termékektől a mai időkig. A szövetkezet választéka jelenleg több mint 290 fajta terméket ölel fel; az edények átmérője öttől nyolcvan ■k --m — ■— t %......' U -<'m \ rámiatárgyakat hagyományos módon — fazekaskorcngon formázzák, majd egy hétig szárítják. Utána villamos kemencében 980 C fokon kiégetik. Minden termék tulajdonképpen egyedi darab, a fazekas és a kézi festő alkotása. Az eredeti habán kerámián a fehér alapra a rendesen sárga-, kék- és zöldszínű virágdísz domborúan volt felrakva. Ma már csaknem kizárólag a síkfestést alkalmazzák, s az eredeti három szín mellett továbbiak is megjelentek; a lila, a fekete és újabban a bíborvörös a kisebb-nagyobb korsókon, kulacsokon, dísztányérokon, tálakon, virágcserepeken, kávés- és boroskészleteken. A leggyakoribb díszek: virágok, leveles ágak, szőlőfürtök, madarak, de a stilizált modori városkaput is használják, továbbá figurális díszítést is alkalmaznak, gyakori motívumok például — földművesek és szőlősgazdák munkában, vadászok ... egyszóval a városka lakóinak mindennapi életéből vett jelenetek. Nagyobb korsókon és vázákon láthatni például a szőlőművelés egészévi munkáit megörökítő jelenetek sorozatát. A szövetkezetnek kiállítóterme is van, ahol a fazekasok legszebb alkotásai láthatók a régmúlttól egészen napjainkig. A modrai kerámia világszerte nemegy alkalommal részesült elismerésben: az 1925-ös párizsi világkiállításon, majd később a philadelphiai és a barcelonai kiállításon is Nagydíjjal tüntették ki. Ugyancsak ez a majolika képviselte a szlovák népművészetet a brüsszeli, a montreali és az osakai világkiállításon. KATARINA GALOVSKA Felvételek: Benda Tamás centiméterig terjed. A tányérokat, korsókat és egyéb ke
