A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-28 / 35. szám
EGY MÚLT SZÁZADI SZÍNÉSZMEMOÁR Szuper Károly színészeti naplója (Részletek) 1843 Kecskemét, február 2. Dacára a báloknak s folytonos esőzéseknek, folytonosan szép jövedelmeink vannak. Elmúlt a tél, anélkül, hogy zordon lett volna. Most időmet többnyire a diákok körében töltöm, mert köztük sok iskolatársam van. Itt van Hartman Pali egyik legjobb barátom, Bikádi Jani, gyermekkori pajtásom, továbbá Tatay Béni, Vesenyi Jóska [s többen). Gyakran eljárok Petőfivel a kollégiumba is, ö is sok iskolatársát találta itt. Egyik jó barátját, Jókai Móricot, gyakran látogatjuk meg, kivel én még Komáromban ismerkedtem meg. Jókai ott egy vígjátékot írt számomra jutalomjátéknak: „A víg cimborákat"; most pedig „Hétköznapok" című regényébe fogott, mely egészen Kecskeméten játszódik. Én is felolvastam neki „Bolygó király" című regényemet, Petőfi pedig verseit produkálja s bírálgatjuk egymás műveit. Jókai azonban jobb szeret a festészettel foglalkozni. Már többször megígérte, hogy engem lefest és Petőfit is, de nekünk nincs türelmünk ülni, mert nem hisszük, hogy sikerüljön. Petőfitől azonban most több vers jött ki a hírlapokban, amióta személyesen volt Pesten és megkérte Vörösmartyt, hogy fordítson figyelmet verseire; belőle még nagy költő válhatik, ámbár ő csak színész óhajt lenni. Jókai pedig csak festész! Isten tudja barátaim, mi lesz belölünkl * Kecskemét, április 30. Már kétszer is hirdettünk utolsó előadást, mégis itt vagyunk. Szabónak nincs pénze, hogy kimozdíthassa a társaságot; sem az általunk épített aréna [színkör], sem a pesti vendég föllépte nem hoz többé jövedelmet. Én már szinte elhatároztam, hogy csakugyan mégis elmegyek innen Fehérvárra a győri társasághoz, de ma olvasom a „Hírnökben", hogy Fekete már Pozsonyban van, s építteti az arénát. Ennélfogva vagy igazgatóm állítása szerint: mi, vagy a „Hírnök” szerint: Fekete társasága fog az országgyűlés alatt Pozsonyban működni, így tehát nem érnék célt, ha Fehérvárra mennék. Vámom kell az események fejlődését s mindenesetre azon társulathoz fogok szegődni, amely meg fog állani Pozsonyban. * Pozsony, május 23. Tegnap végre nagy kínnal megindultunk Tatából s ma alkonyaikor jutottunk el Pozsony közelébe a Kis-Dunához, hol egy tahidon kellett volna átmenni, de már senkinek sem volt annyi pénze, hogy a vámpénzt kifizethesse; Szabó pedig, ki ezt előre gyanította, előre gyalogolt s engem hagyott, hogy vesződjem a vámosokkal másfél húszassal, holott minden egyes szekér után egy húszast kellene fizetni. Hasztalan A színészmemoároknak — a játékszínt kultúra egyéb dokumentumai mellett — felbecsülhetetlen színház- és művelődéstörténeti jelentőségük van. Magyar vonatkozásban talán a legismertebb és legimpozánsabb ilyen jellegű munka Déryné Naplója, ám sokáig lehetne sorolni azok nevét, akiknek vallomásaiból nemzeti játékszínünk hőskorának, a múlt század vándorszínészetének fölöttébb mozgalmas és árnyalatokban rendkívül gazdag tablója kerekedik ki, s ezen túlmenően többé-kevésbé hiteles képet adnak a kor társadalmi viszonyairól, vidéki életéről, jellegzetes alakjairól és típusairól. A színészi visszaemlékezések hosszú sorában különleges helyet foglal el Szuper Károly munkája. Szuper, Petőfi színészbarátja, nem tartozik a korszak legnagyobb fényben küldtem az utolsó huszas árán egy kocsit Szabó után, azt nem lehetett utolérni. Én elővettem kúnpasszusomat s ezzel keresztül is jutottam volna, de hát nem hagyhatom társaimat! Végre is Barthánénak, pesti vendégünknek kellett nagy kendőjét zálogba hagyni a vámnál, a hátralevő négy kocsiért; így keservesen eljutottunk az óhajtott földre, Pozsonyba sbeszállottunk a külsövárosi „Fehér Ökör" szállodába. * Pozsony, május 26. Tegnap végre kihurcolkodtam Pozsonyból szállásomra. Örvendek annak, hogy ne kényteleníttetem Feketééknél élösködni, kik most már a legjobb atyafiaknak mutatkoznak, s rendkívül nagy luxust űznek, egész kastélyban laknak, a vendégek számára saját 5 szobájukon kívül külön lakosztályuk van, itt laknak Egressi Gábor és Chiabainé. Előszobájukban livrés [libériás] cseléd áll, s ha valamelyik színész be akar menni Feketéhez, be kell magát jelentetni, pedig egy rossz frakkban s pálcával jött be Pozsonyba, ahol hétezer forintos arénát épített, természetesen kontóra, kastélyt és bútort bérelt kontóra. De hogy mi kimenetele leszen, előre lehet látni. Ma Molnárral és Szákfival elmentem megnézni az országgyűlést és ekkor láttam először Kossuthot, Beöthyt és Klauzált. Német színtársulat kettő is játszik: az egyik a Pálffy kertben, a másik a ragyogó komédiásai közé; ma már csak a régiségekben jártasabb olvasónak cseng ismerősen a neve, az 1962-es Magyar Színháztörténet, valamint az 1969-es Színházi Kislexikon meg sem említi őt. Mint a legtöbb társa, ő is fiatalon lépett a pódiumra — elsősorban komikus szerepekben, később megpróbálkozik a rendezéssel is, majd színigazgatóként járja társulatával az országot. Színészként is, direktorként is többször megfordul a mi vidékeinken, a mai Szlovákiához tartozó területeken. 1841-ben például Komáromban lép fel, 1843-ban Pozsonyban, egy évvel később megint Komáromban, 1845-ben megfordul Léván és Nyitrán. igazgatóként pedig egyebek közt Nagyszombatban (1860-ban és 1875-ben), aztán újból Nyitrán (1874-ben) és Komáfomban (1875-ben) városi színházban és a ligeti arénában szomszédságunkban. * Pozsony, június 7. Este a német színházban bámultam a nagy fénnyel kiállított „Varázsfátyol" színművet, s meggyőződtem, hogy egyáltalán nem lehet csodálni, hogyha a közönség jobban látogatja a német előadásokat, mint a mieinket, mert habár mi művészetre előbb állunk is, mint a németek, de ezek a szemkápráztató látványosságokhoz jobban értenek s ezek jobban vonzzák a közönséget, mint akármi Egressi-féle művészet. Mert a színházat végre is még csak mulatságnak tekintik most, s csak az tetszik, mi az érzékeket csiklandoztatja, nem pedig a valódi művészet. * Pozsony, július 2. Petőfi újra itt van. Újra a színészethez akar jönni s újra hozzám folyamodott, hogy ajánljam sógoromnak, a direktornak, mit meg is tettem, értésére adván, hogy Petőfi mint költő nem közönséges tehetség s a pozsonyi ifjúság bizonyosan fel fogja karolni, ha színpadra lép, s így meg is kapta az egyik kortes szerepét a „Tisztújítás" című darabban. De egy úrfi szintén vágyott, mint műkedvelő ugyanezt a szerepet eljátszani s ennek fellépésétől több hasznot remélvén, az igazgató elvette szegény Petőfitől bukkan föl vándortruppjával. 1880-ban végképp fölhagy a vándorlással, s Budapesten vállal színházi ellenőri, majd pénztárosi állást. Naplószerűen megírt ám mégsem az eseményekkel egyidőben rögzített emlékiratait először Váti Béla rendezte sajtó alá 1889-ben Szuper Károly színészed naplója címmel. (1975-ben fakszimile kiadásban is megjelent Budapesten a Színháztörténeti Könyvtár 2. füzeteként) Az emlékirat az 1830-as évektől a szabadságharcig terjedő időszakot öleli fel. (Ennek egy részletét — az 1845-ös lévai és nyitrai utazást — már idéztem abban a színháztörténeti tallózóban, amely „Nyelvnek és erkölcsöknek oskolája ...” címmel, az elmúlt év júliusában és augusztusában jelent meg négy folytatásban a Hétben. Az alábbi részletek az 1843-ban a szerepet s az úrfinak adta. Ez szegény Petőfit olyan desperatióba [kétségbeesésbe] hozta, hogy a Dunába akart ugrani. Én tanácsoltam neki, hogy menjen inkább Pestre s ott mint költő értékesítse tehetségét; a színészetnél úgysem hiszem hogy babérok nyíljanak számára. A „Tisztújítás" szinrehozatala újra fölélénkíté a közönséget. * Pozsony, július 5. Nincs a világon több olyan ember, mint a mi direktorunk, azaz aki úgy értsen az uratjátszáshoz, mint ő, s ki úgy tudja a port szórni az emberek szemébe, mint ő. Összegyűjtötte ide fél Magyarország színészeit, de gaget [gázsit] nem fizet senkinek, s majd elvesznek a szegény színészek éhen. Gyulai, a társulat egyik tehetséges fiatal színésze ma panaszkodott nekem, hogy ő legtöbbnyire sóskával élősködik [táplálkozik]; legelni jár a ligetbe, mint a barom, s most nyár közepén is téli bekecsben jár. így van a társulat legnagyobb része, kiket az országgyűlés és Fekete felcsalogatott Pozsonyba. De azért Fekete még most is mindegyre szaporítja a társulatot. Szabó Mózsí Nagyszombatba költözött s ott tönkrement színtársulata apródonként ide gyülekezik, azt hívén, hogy itt majd jobban megyen dolguk. Fekete most egy 900 holdas nemesi birtok kiárendálásával foglalkozik, díszes kéjlakban lakik, melyre ma sétálás közben Kossuth 14
