A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-21 / 34. szám
Következő számunk tartalmából: Balázs Béla: A GÖMÖRI HEGYEKBEN Fister Magda: PONTOSAN A KÖZEPÉBE Zolczer János: ERDŐALJÁN SÜL A KENYÉR Miklósi Péter: NAPCSALOGATÓ Hajdú András: A PARKBA ÉPÍTETT VÁROS Zs. Nagy Lajos: RENDETLEN NAPLÓ Címlapunkon Absolon. a 24. oldalon Kontár Gyula felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336—686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Híriapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p. Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie, tel.: 522—72, 815 85 Bratislava. Index: 49211. m-** ■fcv--’ y* ■ M PAMATKU MAO Aß SK V CH VOiMKÚ PABLVCH VE SPOlECNLM B U dl P8UTI F A ŠI S MU A f asizMus elleni közös HAÍCÍAN ELESETT.MA6VAH KATÓNAK EMLÉKESE Honvédek a Týn nad Vltavou 6200 lakosú kisváros Dél- Csehország festői szépségű vidékén, Tábor és České Budéjovice között, nem messze a Moldva és a Lužnice összefolyásától. Gyönyörű főterén az árkádos városháza látható, meg az ablakaival és erkélyével a csendes folyású Moldvára néző Zlatá Loď (Aranyhajó) és az érseki palota, amelynek magyarokhoz kapcsolódó történetéről szó lesz a továbbiakban. Nem kell érdeklődnöm, könyvekben lapoznom, csak a szememet nyitva tartanom, hogy lássam: ez a dél-csehországi kisváros kedvelt kirándulóhely, a Moldva vizén parthoz kötött csónakok bóbiskolnak a forró leheletű nyárban. A másik oldalon, a zúgó körül fürdözök népes serege lubickol a folyó hüs vizében. Két betonpilléres híd ível át a Moldván, ez biztosítja az eleven kapcsolatot a folyó két partján elterülő erdős, hegyes, ligetes vidékkel. Évszázadokkal korábban fahíd ívelt át rajta, idáig szállították áruikat a kereskedők Dél-Csehország minden részéből, s innen indult tovább a rakomány jellegzetes, ma is a parton száradó tutajokon Prágába és az ország távolabb eső részeibe. Ha týni lennék, nem kis büszkeséggel mondanám, hogy városom oklevéllel bizonyíthatóan már a X. században jelen volt mostani helyén, s miután fontos útvonalak kereszteződésén fekszik, története korántsem volt eseménytelen és veszélytelen. A huszita mozgalomnak például ez a táj volt az egyik fészke. A várostól nem messze, Domažlicén aratták fényes győzelmüket a husziták Zsigmond német-római császár, cseh és magyar király seregei fölött. Nem mentes Týn a harmincéves háborútól sem, a cseh felkelők fehérhegyi veresége után következő, az egész országra nehezedő Habsburg-elnyomástól. Alois Jirásek novelláiba kell belelapoznom, hogy megtudjam: ennek a rendezett főterű kisvárosnak a cseh—magyar kapcsolatokra utaló hagyománya is van. Ha Jirásek még élne, és megkérdezném tőle, hogy miről is van szó az 1848-ban erre a vidékre sodródott magyar huszárokról irt novellájában, azt válaszolná: — Týnben pihentek meg a több századot kitevő magyar huszárok, s mikor értesültek arról, mi történik otthon, már nem engedelmeskedtek a császár parancsának, mindenre elszántan siettek haza, hogy Kossuth zászlaja alatt a szabadságért harcoljanak! Jirásek mindehhez még hozzátenné, hogy kezdetben a magyar huszároktól idegenkedő týniek amikor arról értesültek, hogy ezek a huszárok a Habsburgok ellen fordultak és életüket a magyar szabadság ügyének akarják szentelni, minden segítséget megadtak számukra, hogy hazájukba visszatérhessenek. A Jirásek-novellában megörökített történettel járom a kisváros főterét, régebbi és egészen új utcáit. S magamba mélyedve számolgatom az elmúlt évtizedeket. Majd száz esztendő telik el, újra magyar katonák jelennek meg Týn környékén és a kisvárosban. Száz szekérrel és háromszáz lóval rendelkező híradó zászlóalj. Jirásek már régen a földben porlad, esetleg a túlvilági híradósok jelenthették neki, (ha lennének ilyenek), ismétlődik vagy folytatódik, ami a történelemben egyszer már bekövetkezett, magyar lovasfogatos katonák és huszárok érkeztek Týnbe egészen pontosan 1945. április 10-én, s a lakosság most is idegenkedve fogadta őket, ellenséget, veszedelmet látott bennük. De amikor megtudta, hogy ezek a háborúban megfáradt, lelkileg megviselt magyar katonák németellenes érzületüek és készex harcolni a cseh ellenállók oldalán, egyszerre megváltozott magatartása az érkezőkkel szemben, úgy tekintett a magyar katonákra, mint szövetségeseire és barátaira, akik az 1848-as hagyományt folytatva idegenben védelmezik egy sokat szenvedett nép ügyét a fasiszta megszállókkal szemben. Az érseki palotába, a mostani városi könyvtárba és múzeumba vezet az utam, ahol az alkalmazott figyelmességével körülvéve lapozgatok a híradó zászlóalj týni tartózkodására vonatkozó iratokban. A zászlóalj Týnig vezető útjáról röviden annyit, hogy 1942- ben irányítják az orosz frontra, s az 1943- as nagy összeroppanás után Szlovákián keresztül vonul vissza és már akkor a partizánokhoz való csatlakozást fontolgatja. Közben osztrák területre érve fegyveres öszszetűzésbe keveredik egy SS-alakulattal, amely elviselhetetlenül komisz, le akarja fegyverezni a magyar katonákat. Az összecsapásnak német katonák lesznek az áldozatai. Ettől a naptól kezdve a zászlóalj a parancsot megszegve már a saját útját járja, a Duna bratislavai hidján átkelve és Morvaország felé haladva, Znojmoban felveszi a kapcsolatot a cseh ellenállókkal. Az írásos megállapodást a múzeum őrzi, szövege a következő: „Ti, magyarok, zárt alakulatként vállaljátok, hogy állást foglaltok a Moldva menti Týnben, ellenőrzitek a környéknek a térképen megjelölt részét, megakadályozzátok a német egységeket a fosztogatásban, s főleg abban, hogy Németország felé visszavonulhassanak a harckocsikkal járható egyetlen dél-csehországi Moldva-hídon. A harc közben zsákmányolt fegyverek felét átadjátok a cseh ellenállási mozgalomnak, s ezzel szemben, mi, csehek, elismerünk benneteket szuverén, fegyveres, zárt és főleg baráti alaku-2
