A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-14 / 33. szám
A Csemadok életéből MŰVELTSÉGÜNK ÚTTÖRŐI Brigan Dezsőékhez szeptemberben kellett volna ellátogatnom, nem pedig május legvirágosabb napjaiban, mert — most utólag úgy tűnik — a szeptember méltóbb keretet adott volna a találkozásnak. Nem, nem a kora őszi hangulatra gondolok, hanem a szeptemberi — a mindenkori — iskolanyitásra, az első becsengetésre ... Azokra a percekre, amelyek ugyan évtizedeken át ismétlődnek a tanítók életében, mégis mindegyik külön-külön az első, s így: megismételhetetlen. Brigan Dezső és felesége, Erzsi néni harminchét ilyen iskolaév-nyitót, ilyen megismételhetetlen kezdés élményeit-emlékeít őrzi. Itt Párkányban (Štúrovo), a Duna partján levő lakásukban most az emlékezet mélyéről ezeket a mindenkori újraindulásokat igyekszünk a felszínre hozni. Vagy a még korábbiakat, amelyek az első csengetésig elvezettek. Mert azok is fontosak és azok is hozzátartoznak az egészhez — a pedagógusi pályához. Brigan Dezső Ebeden született, Erzsi néni tősgyökeres párkányi. — Úgy tudom, Dezső bácsi Esztergomban tanult. Hogyan került oda diáknak 1918 után? — A tanítóm, Bátki Dénes beszélte rá szüléimét, hogy Esztergomba küldjenek tanulni. Szerzett is helyet számomra Esztergom táborban. Mindig úgy kellett átszökdösnöm a hídon az asszonyok szoknyája mögé bújva, hogy a határőrök észre ne vegyenek... — Elneveti magát, majd folytatja a megkezdett gondolatot: — Voltak persze kellemetlen élményeim is. Egyszer álnéven, vagyis hamis papírokkal, jöttem haza, s még az egyik barátomat is hazacsempésztem, de elfogtak és okirathamisítás vádjával bíróság elé állítottak — ... Szerencsére még kiskorú voltam s így fölmentettek. A LEGJOBBAK KÖZÖTT Sokrétű és színes kulturális élet folyik Nagytúron (Veľ. Túrovce), mindenekelőtt a CSEMADOK helyi szervezete jóvoltából. A tevékenység irányítói Gál István mérnök és Tóth Géza. Előbbi az elnöki, utóbbi a kultúrfelelősi tisztséget tölti be a helyi szervezetben. Tánc- és folklórcsoportjukban, valamint a vegyeskórusban körülbelül hatvan személy tevékenykedik. Sikerrel szerepeltek az idei Tavaszi szél... népdalversenyen, s a „Kosárfonás népi mestersége" című folklórösszeállítással bejutottak az ősszel megrendezésre kerülő döntőbe. Fiatalokat is bevonva betanultak egy juhásztáncot, amellyel több alkalommal léptek közönség elé. Örvendetes, hogy a CSEMADOK helyi szervezete által végzett kulturális tevékenységbe szlovák nemzetiségű lakosok is bekapcsolódnak. A százötvenhat tagot számláló helyi szervezet túlnyomó többségét fiatalok alkotják. így a 6 Kinézek az ablakon. Ebben a májusi veröfényben szinte csak karnyújtásnyira látszik az esztergomi bazilika, a Duna surrogását pedig itt is hallani vélem. Itt az ötven-hatvan évnyi távolság alig észlelhető. Pedig hát ezek a partok sok mindennek a tanúi. Nagy és kis történelmi fordulatoknak, s annak is, hogy valamikor, századunk húszas és harmincas éveiben egy kisdiák olykor fölkapaszkodott a Strázsa-hegyre, ahonnan ellátni az ebedi tetőkig, és keservesen bőgött, mert falusi gyerek lévén, nehezen viselte a város idegen szokásait. S nem sokon múlott, hogy ott maradt az iskolában. — A szállásért kezdetben kétszáz koronát fizettem, de aztán fölemelték háromszázra, s ezt a szüleim már nem bírták volna megfizetni. így hát készülődtem haza. De a történelemtanárom szerzett munkát — ásni jártam a tokodi szőlőhegyre — s így maradhattam, azaz, hogy csak maradhattam volna. Mert a szállásra valót ugyan elő tudtam teremteni, de élelemre már nem futotta. Az imént említett tanáromnak köszönhetem, hogy tovább tanulhattam, mert beszerzett a menzára kosztosnak. A következő években aztán házról házra jártam — sorkosztos diákként — ebédelni. Vacsora meg vagy volt, vagy nem. így végeztem el az öt gimnáziumot. — Dezső bácsi az előbb azt mondta, hogy a pályaválasztáskor óriási hibát követett el. Ezt nemigen értem ... — Pedig így igaz. Mindjárt meg is magyarázom, hogy miért. Az esztergomi tanítóképzőbe jelentkeztem, fel is vettek. S a hiba éppen ebben volt. Ugyanis a kántorképzőben a zenei tantárgyak voltak a legfontosabbak, én meg majdnem botfülű voltam, azaz, hogy az vagyok, ma is. Ebből pedig az következett, hogy a zenei tantárgyakból jövőben az ő kulturális igényeiket is kellőképpen ki szeretnék elégíteni. A nyár folyamán Arany János emlékestet rendeznek a költő halálának 100. évfordulója alkalmából, a versmondókon kívül fellépnek a vegyeskórus és a tánccsoport tagjai. Előadást tartanak „Kulturális fejlődésünk fő irányvonalai a CSKP XVI. kongresszusa után" címmel. A szövetkezet aratóünnepélyére is készítettek műsort ősszel pedig szüreti mulatságot rendeznek. Átszervezik a régebben oly sikeresen tevékenykedő citeraegyüttest, és egész estét betöltő színdarabot tanultak be. Társadalmi munkával hozzájárulnak a mezőgazdasági csúcsmunkák sikeres elvégzéséhez, és a község szépítéséhez. A helyi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság erkölcsileg és anyagilag is támogatja a CSEMADOK helyi szervezetét A közelmúltban például új ruhákat vásárolhattak. Ugyanez elmondható a palásti (Plášfovce) Béke Efsz-ről is. Jó kapcsolatot tartanak fenn a SZISZ helyi szervezetével, amely a közösen végzett kulturális tevékenységben jut kifejekegyelemhármasokkal bukdácsoltam át egyik osztályból a másikba ... Erzsi néni eddig csendben figyelt, most föláll a fotelból, s mintha Dezső bácsi „óriási tévedését” akarná feledtetni — amely tévedés mivoltában is életre szóló elkötelezettséget jelentett mindkettőjük számára — így szól: — Erre megihatnánk egy jó kávét. Igaz? Mivel én már a délelőtti adagomat elfogyasztottam, Dezső bácsi pedig egyébként is csak „vizes" kávét ihat, megköszönöm a szívességet, s arra kérem Erzsi nénit, idézze föl a maga diákköri emlékeit. Ez azért is érdekel, mert abban az időben még ritkaságszámba ment, hogy a lányokat is tovább taníttatták. — Azzal kell kezdenem — ül vissza Erzsi néni a fotelbe —, hogy apám ácsmester volt, s hirtelen meghalt. zésre. A CSEMADOK nagytúri helyi szervezetének tagjai járási viszonylatban is a legjobbak közé tartoznak. ÁBEL GÁBOR SIKERES JÁRÁSI SEREGSZEMLE A Kolonban (Kolíóanyj megrendezett járási dal- és folklórfesztiválon felléptek a nyitrai járás amatőr csoportjai és a szólóénekesek. Vörös János méltatta az esemény jelentőségét majd a bodoki fúvószenekar indulója adta meg a jelt arra, hogy a kétszáz főt kitevő szereplőgárda elinduljon a fellépés színhelyére. A tarka diszmenetet megbámulta a falu apraja-nagyja, az idősebb korosztály tagjai előtt felelevenedtek azok a népviseleti ruhák, amelyeket valamikor saját maguk is viseltek. Először a Simek Viktor által vezetett összevont kotoni és zsérei vegyeskórus tagjai léptek a közönség elé. 1982 februárjában egyesült a Anyámat aztán a tanítóim rábeszélték, hogy küldjön felsőbb iskolába ... A rokonság is így vélekedett, s az ő anyagi segítségükkel kerültem az akkori Pozsonyi Állami Tanítóképzőbe. Száztízen laktunk, szlovák és magyar lányok egy diákotthonban, rendkívül szigorú felügyelet alatt. Én félingyenes tanuló voltam. — Mi volt ez a „félingyenesség"? — Az első félévben úgy kellett tanulnom, hogy kitüntetett legyek; s ha ez sikerült — és nekem sikerült —, akkor a második félév költségeit elengedték. — Kik voltak a tanárai Erzsi néninek? — Többek között Sas Andor és Szalatnai Rezső is ott tanított. Az ő óráiknak is örültem, de igazából a matematika volt a kedvenc tantárgyam. — És Dezső bácsinak? — A magyar irodalom. Negyedikes A Villő két énekkar, és sokan remélik, hogy sikeresen fogják terjeszteni a zoboralji kultúrát Nagyszerű élmény volt nézni a Jókai Mária vezette gímesi Villő diák folklórcsoportot. Tagjai az országos rendezvény résztvevői voltak.
