A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-07 / 32. szám
1. Élet a katmandui pagodák tövében 2. Ez az út Katmanduba vezet 3. Buddhista épületek 4. Az eljegesedett hegyek romantikája 5. Útban a Himalája felé 6. Az ország legmagasabb pagodája Nepál jellegzetes hegyi állam, „alpesi ország" Ázsiában. E világrésznek valamiféle excentrikus szíve, amit a világ legmagasabb hegysége indokolt. Nepálnak alig nagyobb a területe (141 400 km2), mint Csehszlovákiának, lakosainak száma 10 millió. Még földrajzi alakja is hasonlít hazánkéhoz. A Nepáli Királyság kb. 600 kilométerre van a Bengáli-öböltől. Csehszlovákiától légvonalban több mint 6000 kilométer választja el. A fővárosba, Katmanduba sem hajóval, sem vonattal nem lehet eljutni. Az ország csak 102 kilométeres vasútvonallal rendelkezik, amely Indiából indul és a Himalája alatt ér véget. A turista utazhat levegőben vagy közúton. Ha az előbbi mellett dönt, két lehetősége van: a repülőgép, vagy a teherszállításra szolgáló felvonó. Viszonylag legbiztonságosabbak Délnyugat-Ázsia és Elő-lndia közútjai, amelyeken a tevétől és az elefánttól kezdve egészen a személygépkocsikig minden megtalálható. Nepál területét több hegyvonulat szeli át kelet—nyugati irányban. A Himalája kezdetét jelenti a nem túl magas Mahabharat-hegység, amelyet völgykatlanok és medencék öveznek. A legjelentősebb közülük a Katmandu-völgy. Néhány órával a déli határok elérése után a turista elérheti a „Hó házának" (Himalája) első csúcsait. A hegyekben nem könnyű az élet. Nepál egyik jellegzetessége a hegyek és a völgyek közötti óriási magasságbeli különbség. Még az egyszerű nepálinak is naponta szinte hegymászói teljesítményt kell nyújtania. Az utat nem kis teherrel kell megtennie, pedig az élelem nagyon szegényes. Főleg rizst és a 6 magasan fekvő helyeken termesztett kölest, valamint a mi lencsénkhez hasonló terményt fogyasztanak, hozzá, körítésül uborkát, utána pedig teát vagy vizet isznak. A nepáliak már hozzászoktak a teherhez. Mindent háton, kosárban cipelnek. A teher néha meghaladja a 30 kg-ot is, s gyakran 14 napig tartó útra indulnak vele. A Himalájában a világ legmagasabb csúcsán kívül 14 nyolcezer méternél magasabb hegy található, közülük tíz Nepálban. Az országot ezért a hegymászók paradicsomának is nevezik: 240 csúcsa hatezer méternél magasabb. Nepálban csehszlovák alpinisták is jártak. Először a 8480 méter magas Makalut mászták meg, majd 1981-ben a világ harmadik legmagasabb csúcsát, a 8585 méter magas Kanchendzongát. Innen már valóban csak kéznyújtásnyira van a világ legmagasabb csúcsa. A nepáliak kétféleképpen is nevezik a Mount Everestet, egyik neve Csomolungma — a Föld istennője, a másik Sagarmatha — a tenger taraja. Mintha a nepáliak már rég tudtak volna a világ legmagasabb hegycsúcsának eredetéről. Ma már ugyanis tudományosan bebizonyított tény, hogy a Himalája csúcsai valamikor tengerfenéken voltak. Természetesen Nepálban nemcsak hegyek vannak. Az ország déli része sík terület. A hegyekből lerohanó patakok hordalék kúpokat raktak le. Nepálban főként rizst, cukornádat és banánt termesztenek. Az országnak újabban igen jelentős a turistaforgalma. FRANTIŠEK KELE A szerző felvételei Emberi sorsok KOCCINTANI — DE MÉRTÉKKEL! Nemcsak újságírói témaként érdekes, de valóban széles körben közérdekűnek tekinthető tanácskozásra: az SZSZK Alkoholizmus Elleni Bizottságának összejövetelére kaptam meghívót a napokban, hiszen köztudomású, hogy a gyorsan terjedő, joggal népbetegségnek tartott mértéken felüli italozás — sajnos — egyre nagyobb gondot okoz a társadalomnak s növekvő terheket ró az egészségügyre. A kórházak, rendelőintézetek s egyéb egészségügyi intézmények pszichiátriai osztályain a betegforgalomnak mintegy harmada az alkoholos eredetű panasszal jelentkezők aránya, de a balesetsebészeti és a belgyógyászati osztályokon is rengeteg az olyan páciens, aki az alkoholizmus által kiváltott betegségekkel érkezik. Az alkoholisták gyógykezelésére fordított összegek, országos viszonylatban, évente többszörösen is meghaladják a százmillió koronát, amiből minden különösebb utánszámolás nélkül is nyilvánvaló, hogy a féktelen italozás egészségügyi terhei igen nagyok; a társadalomnak okozott károk pedig pénzben ki sem fejezhetők! Az is köztudomású, hogy a bűncselekmények — különösen az élet és a testi épség elleni büntettek—, túlnyomó többsége szintén alkoholos állapotban történik. Az ital hatására nemegyszer józan ésszel szinte fel sem fogható, meg nem magyarázható dolgok következnek be az érintettek viselkedésében, emberi vagy társadalmi magatartásában. Általános tapasztalat, hogy az emberek többsége rendszeresebb ivás esetén sem fél az alkoholtól, mert a betegségtünetek csak idővel alakulnak ki. Az alkoholista ezért nem is tekinti magát betegnek, nincs betegségtudata, így a mértéktelen italozás, rendszeres kocsmázás legfontosabb „gyógyszere" az akaraterő — ám az alkoholista éppen ennek van híján. Ezért fontos, hogy társadalmi öszszefogással, a hatósági és az egészségügyi szervek tekintélyének növelésével próbáljuk felvenni a harcot az isteni eredetűnek tartott italok mértéktelen fogyasztása ellen. Riasztó adat, miszerint a Földön legalább negyvenmillió idült vagy krónikus alkoholista él. Szlovákiában tavaly a lakosság szinte ijesztő összeget: 9 milliárd 600 millió koronát költött különböző szeszes italokra, ami nemcsak az élelmiszerfélékre kiadott pénz egy negyedét (!) jelenti, de 300 millióval több az 1980-as esztendő „alkohológiai" kiadásainál. A lakosság számát tekintve ez azt jelenti, hogy a csecsemőket és az idős állampolgárokat is beleértve, fejenként évente kétezer korona körüli összeget költenek szeszes italra, ami kis híján egy teljes havi átlagfizetést tesz ki. A teljes igazsághoz ellenben még az is hozzátartozik, hogy ezek a számszerű adatok nem adnak teljes képet az alkoholfogyasztás igazi mértékéről, hiszen a házilag erjesztett borok, otthon főzött pálinkák fogyasztási arányairól legföljebb a hozzávetőleges becslés szintjén vannak feltevéseink. Az SZSZK Egészségügyi Minisztériumának fennhatósága alá tartozó alkoholizmus elleni országos bizottság, valamint az Alkohológiai Tudományos Módszertani Központ tevékenysége, illetve a széles körű társadalmi propaganda révén lépten-nyomon újra meg újra hallani az alkoholizmus egészségkárosító, büntetőjogilag veszélyes és a családok költségvetését felrúgó, emberileg romboló hatásáról. Nyilvános, bárki számára hozzáférhető adat, hogy Szlovákiában a bűncselekmények harmincöt százaléka italos állapotban történik, hogy minden ötödik házassági bontóper főszereplője ugyancsak az alkohol, hogy a gyermekkórházak pszichiátriai osztályaira beutalt kiskorúak közül minden negyedik páciens alkoholista szülök családjából származik. Az sem titok, hogy az alkoholisták átlagos életkora tíz-tizenöt évvel rövidebb józan életmódot folytató embertársaiknál; hogy a mértéktelen szeszfogyasztás közvetlen kihatással van a munkahelyi lógásra, fluktuációra és a szükségesnél gyöngébb munkateljesítményre. Az ital a közúti forgalomban is rendkívül komoly veszélyességi tényezőt jelent. Tavaly — csupán a keletszlovákiai kerületben — 626 forgalmi baleset okozója volt az alkohol. E karambolok következtében 24 személy vesztette életét, nyolcvankilencen súlyosan, kettöszáznegyvenegyen könnyebben megsérültek, a balesetek következménykára pusztán ebben a kerületben 4,6 millió koronára rúgott! Szlovákia nagyobb városaiban detoxikáló, kijózanító állomások várják a lerészegedett embereket. Sajnos, ezek az egészségügyi intézmények is egyre nagyobb „forgalmat" bonyolítanak le, hiszen országos viszonylatban tavaly több mint 18 ezer személy aludta ki mámorát kijózanítóban. Az idevágó adatok közül hadd említsük meg csupán a bratislavai statisztikát: a fővárosi kijózanító állomásnak 1981-ben összesen 2381 „vendége" volt, ebből 195 alkalommal kaptak itt szállást különböző életkorú nők, J 7 esetben pedig fiatalkorú részegek ... Az alkoholizmus elleni hatékonyabb harc érdekében az elmúlt években számos gazdasági, társadalmi és jogi intézkedés lépett életbe. Az SZSZK Alkoholizmus Elleni Bizottságának megállapítása szerint, e rendelkezések zömének megvalósulása — sajnos — nem egyforma Ütemű, sőt! — sok helyütt formálisan kezelik az alkoholizmus elleni harc teendőit. Az ilyesmi pedig több mint elítélendő, hiszen ugyancsak egy országos felmérés eredményeképpen derült ki, hogy az alkoholizmus csíráit gyakorta már a gyerekkorban, pontosabban a családi nevelés hibáiban kell keresni. Elgondolkoztató, hogy a különböző szeszes italok megkóstolása — az erre vonatkozó szlovákiai felmérések tanúsága szerint — még a gyerekek tizedik életévének betöltése előtt kerül sor. Különböző családi ünnepségek keretében maguk a szülők adják nyolc-kilenc éves gyerekeik kezébe a poharat, mondván: kóstolj belőle te is egy kortyot I... Hogy az egy kortyból könnyen válik több korty is, azt egy, a közép-szlovákiai középiskolai diákotthonokban végzett felmérés bizonyítja, miszerint a szakközépiskolai és gimnazista korú ifjúság 93 százaléka alkalomszerűen (családi ünnepség, tanulmányi sikerek, szalagavatók, brigádmunka, osztálykirándulás stb.) már bátran, szemrebbenés nélkül nyúl a pohárért. Az alkoholizmus elleni országos bizottság legfrissebb jelentése, valamint az ezzel kapcsolatos vita újra megállapította, hogy a mértéktelen italozás ellen csupán szívós, sokfrontú harcot lehet vívni. Túlkapás lenne átesni a ló másik oldalára s azt követelni: szüntessék be a szeszes italok árusítását, mindenki csak alkoholmentes italt fogyaszszon. Mert nem az a baj, ha egy felnőtt, egészséges ember koccintásra emeli a poharát, hanem az, ha önmagát és családját romba döntve nem ismer mértéket a poharazgatásban! 17
