A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-31 / 31. szám

A Csemadok életéből

ralis Ünnepély a rozsnyóiakra, s itt is. ott is felpislog a gyanú, vajon az országos rendezvényeken látjuk-e a járás apróbb és nagyobb falvaiban a fényeket? Nem maradnak-e Zseliztöl méltánytalanul rejtetten a tevékenységük szerint érdemes helyi szervezetek?

Az általános kép, amelyet a járás negyvenhét helyi szervezetének a munkájáról kapok, egyértelműen bizonyítja, hogy nincs tétlenkedés a Garam és az Ipoly mentén, a szövetség alapszabályzatában rögzített elvek szerint találkoznak vezetőségi és tagsági gyűléseken a CSEMADOK tagjai, s például a népművelési munka keretében olyan komoly előadások hangzottak el a helyi szervezetekben, mint A marxista világnézet szerepe a szocialista ember nevelésében, A világűr kutatás eredményei. Az anyanyelvi oktatás jelentősége, A CSKP nemzetiségi politikájának lenini alapelvei, A mezőgazdasági termelés időszerű kérdései, A februári győzelem 34. évfordulójának történelmi jelentősége, A szőlő és a gyümölcsfák szakszerű ápolása stb. A közművelődési klubokban előadás hangzott el a kettős honfoglalásról. Július Fučíkról születésének 70. évfordulója alkalmából, s beszélgetést folytattak a munkásmozgalom veteránjaival.

Irodalomnépszerüsítő előadásaik is számottevőek és igényesek. Emlékesteket tartottak Arany Jánosról, Móricz Zsigmondról és Peter Jilemnickýrôl, író-olvasó találkozót rendeztek Grendel Lajossal, Lovicsek Bélával stb. Visszhangos volt Püspöki Nagy Péter Népünk történelmi címerekben címmel megtartott kétyi előadása. Helytörténeti előadásokkal a palástiak (Ptášťovce) és az ipolyfödémesiek (Ipeľské Úľany) figyeltettek fel magukra. A járás helyi szervezeteiben elevenen él a színjátszás. Tíz helyen mutattak be egész estét betöltő színdarabot, a járási versenyen második helyen végzett a CSEMADOK lévai színjátszó csoportja Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom című darabjával és a garamgyörgyiek (Jur nad Hronom) harmadik helyezést értek el Sipos Jenő: Bumeráng című színdarabjával. A gyermek-színjátszásban a nagyölvedi általános iskola tanulói tűntek ki Zelk Zoltán: Ezemevű lány című játékával, de a zselizi általános iskola bábosai is elismerésre tettek szert „Varázsláda" című összeállításukkal.

Az ipolysági (Šahy) József Attila Irodalmi Színpad régebbről ismert, s jelen van kulturális életünk egészében. Most Móricz Zsigmond „Termő élet az emberé" című műsorával kedveskedik közönségének. Újdonságnak számít Kétyen az irodalmi színpad megalakulása. Már be is mutatták Kövessy Erzsébet: Én nem vagyok magyar? című Ady-öszszeállitásukat. A Bodonyi András vezette ipolysági felnőtt énekkar szintén régebbi keletű. A Horváth Géza vezetésével megalakult ötven tagú zselizi énekkar viszont új. Ez utóbbi helyen szintén Horváth Géza vezetésével az általános iskolának 55, a gimnáziumnak 60 tagú énekkara van. Hosszan lehetne sorolni a helyi szervezetekben tevékenységet kifejtő fglklór- és tánccsoportokat, menyecskekórusokat és citerazenekarokat. Huszonkét helyen működnek eredményesen ezek a csoportok a járás minden részében. Ha dobálózni akarnék a számokkal, akkor úgy is fogalmazhatnék, hogy a színjátszók tizenhat, az irodalmi színpadok két előadást tartottak. Az ének- és zenekarok fellépését tizenhat, a tánc- és folklórcsoportokét tizenöt szervezetben láthatták. S még nem szóltunk a huszonnyolc szervezetben bemutatott keretmüsorokról, emléknaELEVEN

KULTURÁLIS

ÉLET

Eleget tudunk-e a Garam menti CSEMADOK helyi szervezetek munkájáról? Ez a kérdés foglalkoztatott Léván (Levice), a CSEMADOK járási bizottságának titkárságán, Ábel Gábor titkár és Turay László instruktor társaságában. Igazi meleg a nyár, a hőség az egyébként hús falak közé is bekiséri az embert; ez az az időszak, amely a kultúra frontján a tevékenység szünetének kezdete, csak itt nem a pedellus az utolsó tanítási óráról is kicsengető, hanem a tennivalót olyan bőségesen osztogató mező. A földekről hazatérő CSEMADOK-tagoknak már nincs kedvük a házukból kimozdulni. Az őszi hónapokra tartogatják a kulturális életet pezsdítö kedvüket.

A CSEMADOK-környezetben kinek ne jutna eszébe Léván a közeli Zseliz (Želiezovce), a Schubert-park, amelyben évről évre megrendezik az Országos Népművészeti Fesztivált. Az ideinek például még mindig nem ült el a visszhang-hulláma, beszélgettem emberekkel, akik a fesztivált említve elégedetten bólintottak, s a mozdulatban az volt benne, hogy a műsorra és a változatosságra nem lehet panasz. A fesztivál ugyanolyan szervezési terveket ró a CSEMADOK járási bizottságára, mint a gombaszögi Országos Kultu-Ülésezik a járási bizottság elnöksége. Balról Pásztor Lajos (volt járási titkár), Sándor Károly, Abel Gábor, Szebe/lai János járási elnök és Sidó Zoltán, a CSEMADOK KB elnöke.

A járási dal- és táncünnepély szünetében az új falusiak pogácsát osztanak a közönségnek

A lévai helyi szervezet citeraegyüttese

A palásti női éneklöcsoport

6

pókról és népművészeti rendezvényekről. Egyszóval a zselizi Országos Népművészeti Fesztivált jelképező tündöklő csillag körül széthintik fényüket az apró csillagok is, s ha az országos rendezvény fénye kialszik, sokszoros erővel parázslanak fel a helyi szervezetek parányi csillagai.

Mindezt Ábel Gábortól tudtam meg, akit a legutóbbi járási konferencián választottak meg a járási bizottság titkárának. A javakorabeli (34 éves) fiatalember nem ismeretlen kulturális életünkben. Zselizi születésű és lakosú, tíz esztendeje elnöke az ottani nagy létszámú, nyolcszáz fős helyi szervezetnek, ugyanennyi ideje tagja a CSEMADOK járási bizottsága elnökségének s 1977-től a CSEMADOK Központi Bizottságának. Szülővárosában járta ki az általános iskolát, itt is érettségizett, majd az ipolysági mezőgazdasági középiskolában szakérettségit tett. Az addigi járási mezőgazdasági igazgatóság főellenőréből lett titkár, s az új munkakör nem ismeretlen számára. Erősen irodalmi érdeklődésű. Ottjártamkor abba a titkába avatott bele, hogy három könyvet olvas egyszerre.

— Türelmetlen vagyok. Mind a három érdekel. Említsem a szerzőket és a művek címét? Eszterházi Péter: Függő, Gyurkó László: Arcképvázlat, történelmi háttérrel s a harmadik Párbeszéd a groteszkről. Szeretném elérni a titkárságon, hogy munkatársaim is többet olvassanak, többet lapozgassanak folyóiratokban, hogy az azokban folyó viták ne legyenek ismeretlenek számukra.

— Milyennek képzeled el az ideális titkárt?

— Vannak elképzelésem, amelyeket szeretnék megvalósítani. Nem okoznak különösebb nehézséget, mivel tanulmányozom a XIII. országos közgyűlés határozatait. Úgy gondolom, hogy ha az említett elvárásoknak eleget teszek, elégedettek lesznek a munkámmal.

— Úgy ismernek, mint a Hét és más magyar lapok levelezőjét. Az újságírás most már végleg abbamarad?

— Hobbinak számított régebben az írás, mióta azonban titkár vagyok, sajnos, sem időm, sem lehetőségem. Szabadságom idején akarom pótolni a mulasztást.

— Visszatérve a helyi szervezetekhez. Melyik a legnagyobb, melyik a legkisebb?

— Zselizen van a legnagyobb helyi szervezetünk s Kiskoszmályon a legkisebb.

— Mit mondanál általánosságban a helyi szervezetekről?

— Vannak olyan szervezeteink, amelyek évekig éltek, aztán megszűntek.

— Az oka?

— Például a tanító elhagyta a falut és aztán már nem történt semmi. Ilyen értelemben Besét, Oroszit, Kisölvedet és még más községet is említhetnék. A járási bizottság májusi elnökségi ülésén tárgyaltunk erről, és úgy döntöttünk, hogy az évzáró taggyűlések idejéig újra életre keltjük ezeket a helyi szervezeteket. Persze olyan szervezetek is akadnak szép számmal, ahol lelkiismeretesen rendezik a tagsági illetményeket, de egyéb nem történik. Olyan embereket szeretnénk ezeknek a helyi szervezeteknek a kult úrfelelőseivé megtenni, akik képesek lesznek megindítani a pezsgést.

— Zselizen új vezetők kerültek a városi nemzeti bizottság élére, s az évzáró taggyűlésen bejelentették, hogy 30 000 korona támogatásban részesítik a szervezetet. S azokban a községekben is, amelyekben sző-