A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-31 / 31. szám

A Csemadok életéből vetkezet van, anyagi támogatást nyújtanak helyi szervezeteinknek. — S a városi szervezetek? — A lévait, zselizit és az ipolyságit számít­juk ide. Az ipolyságiak például saját erejük­ből a járás egyik legjobb szervezetét építet­ték ki. Klubtevékenységük szinte egyedülálló. Léváról, sajnos, nem mondható el ugyanez. Itt még mindig helyiséggonddal küszködnek, s a tevékenységükből eredő bevétel nem fedezi a kiadásokat. Léván a színjátszó cso­port és a női éneklőcsoport tevékeny. Kívá­natos lenne a népművelési munka egyéb formáit is alkalmazniuk. Zseliz jobban a nép­művelési munkára összpontosít. író-olvasó találkozók, irodalmi emlékestek, beszélgeté­sek. De a színjátszók is hallatnak magukról, s a tavaly megalakult húsz tagú felnőtt tánc­csoport s az idén életre hívott ötventagú vegyeskar is nagy lendülettel látott munká­hoz. — Megneveznél néhányat a helyi szerve­zetek közül? — Nehéz lesz. Ugyanis több olyan szerve­zetünk van, amelyek megérdemlik, hogy szóljunk róluk. De ha már kérdezed, megem­lítem a kétyieket, nevezetesen Bohák Bélá­­nét, a járási bizottság elnökségének tagját, a helyi szervezet titkárát, aki a tevékenység első számú mozgatója. Megalakította az iro­dalmi színpadot, s a vezetőség lelkes tagja­ival közösen író-olvasó találkozót szervezett, s meghívta körükbe Püspöki Nagy Péter történészt. Folklór- és tánccsoportjuk szin­tén tevékeny. Mindez azt bizonyítja, hogy az olyan kis falu is, mint Kéty, felmutathat gazdag kulturális tevékenységet. Ipolyszakál­­las Kétyhez hasonlóan távoli fekvésű község, de kulturális szempontból nagyon is szá­­montartott. A munka fáradhatatlan irányítói Apa Vilmos, a hnb titkára és felesége. Ebben a községben a hetventagú folklórcsort a hangadó. Az Ipolyszakállason rendezett járá­si dal- és táncünnepélyen is nagy sikert aratott. A színjátszó csoport tagjai sem tétle­nek. Jókai Mór: Debreceni lunátikus című színművét több helyen is bemutatták. Csak az elismerés hangján szólhatok a helyi szer­vezet tagjairól, akik minden segítséget meg­adnak az évente itt megrendezendő járási dal- és táncünnepély sikeres lebonyolításá­hoz. Említhetném még Palástot is, ahol a női éneklő- és a folklórcsoport tevékeny. Évente rendeznek szüreti felvonulást, felelevenítik a régi szokásokat, s Gyenes István elnök veze­tésével létrehoztak egy néprajzi szobát. Pa­lást szomszédja Nagytúr, ahol a lelkes Tóth Géza fiatalokat és időseket összetartva pezs­­diti a falu kulturális életét. — A tevékenység tehát eleven és folyama­tos. Minek tulajdonítod? — Nagyszerű az összhang a jb elnöke, a jb pártcsoportjának a vezetője és közöttem. Rendszeresen találkozom a járási pártbizott­ság titkárával. Nagy segítségemre vannak ezek a találkozások. Jó az együttműködés a járási szervekkel, és örülnék, ha ezt idővel minden CSEMADOK-szervezetünk elmond­hatná a helyi szervekkel kapcsolatban. — A pedagógusokról mi a véleményed? — Ahol iskolák vannak, ott a tanítók is tevékenyek. Sajnos, lakóhelyükön passzívak, és ezen sürgősen változtatni keilt — Sa műszaki értelmiség? — Számukra elsősorban a klubtevékeny­ség keretén belül kell érdeklődésüknek meg­felelő lehetőséget biztosítani. Itt szintén van még mit tenni... MÁCS JÓZSEF A Lotosz népművészeti együttes (Vaskó Gyula felvételei) LÁTOGATÁS ÉS HÁZTŰZNÉZŐ Svidníket azzal jellemezhetem legkifejezőb­ben, hogy ez a város az ukrán barátaink Gombaszögje. Vagyis a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége kulturális ün­nepségének a színhelye. Ez a két helység ebben a tekintetben küldetését, szerepét néz­ve tehát azonos, de azért nem lehet egyenlősé­­gi jelet tenni közéjük. Mint ahogy Gombaszög­nek, Vychodnának, Zseliznek, Stráinicének — Svidniknek is megvan a sajátos színe, hangu­lata, légköre. A CSEMADOK kiküldöttje nem csak azért utazik az ukrán kulturális ünnepségre, hogy képviselje szövetségünket, hanem azért is. hogy nyitott szemmel-füllel járva hasznosítha­tó tapasztalatokat gyűjtsön, s ha már a több­­szólamos szép népdalokat, a színpompás nép­viseleteket, az emberek nyílt szívélyességét nem hozhatja magával, hozzon legalább szí­nes élményeket és terjessze, adja tovább őket. . . Svidník méreteiben, elhelyezésében és a környezet-kiképzésben egyaránt monumentá­lis felszabadulási emlékművel büszkélkedhet s ez a tény elősegíti, hogy az ünnepséget megnyitó koszorúzás magasztos ünnepélyes aktussá minősüljön. Az emlékmű közelében fehérük a duklai harcok emlékmúzeuma s körülötte a réten is harckocsik, fegyverek emlékeztetnek a dicső múltra: mindez logi­kussá, természetessé és érthetővé teszi a kegyeletet és tiszteletadást Távol áll tőlem az irigység — de azért igaz. ami igaz — szívesen büszkélkednénk mi is Gombaszögön, vagy akár Zselizen (Želiezovce) is olyan amfiteátrummal, mint amilyen Svid­ník peremén van. A pálmajegenyékkel körül­övezett üveglaminál ülőlapokkal felszerelt tíz­ezres nézőtér, a korszerű követelményeket kielégítő színpad sok jeles kulturális esemény színhelye és tanúja volt már. Több ízben jártam látogatóban ukrán bará­tainknál s mindannyiszor megállapítottam, hogy kiváló szervezők. Jó! működő, „olajozott" gépezetre emlékeztet az a munka, amit a Az eperjesi Karpatyanyin ukrán együttes rendezvények lebonyolításában tesznek s­­könnyedén, kapkodás, erőltetés nélkül. Műsorukban — amely színes és gazdag — érzik a közvetlenség, a hitelesség, s a néző megsejti: az ukrán lakosságú falvakban még ét a népi tánc, szól a népdal, s az idősebbek, de a fiatalok is vasárnaponként felveszik az égszínkékkel, rózsaszínnel, rétivirágos, pántli­kás fejdisszel ékesített népviseletet. A svidníki ünnepség idején a várost, a hegyekkel övezett katlant betölti a csengés, a dal, a színesség és a jókedv. Ezt a színességet gazdagította pazar műso­rával a Burját Autonom Szovjet Szocialista Köztársaságból érkezett Lotosz művészegyüt­tes, s ilyen küldetést teljesített a somorjai (Šamorín) Csalkó hagyományápoló népi együt­tes is. Kedves emlékként őrzöm magamban a svidníki élményeket és arra gondolok, ismét el kell mennem oda. PETRIK JÓZSEF A Csalló műsora 7

Next

/
Thumbnails
Contents