A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-27 / 9. szám
GYURCSÓ ISTVÁN A LEGKISEBB LEGÉNY (Ozsvald Árpádnak szeretettel) Indultál csodát keresni. A föld nem hagyott elveszni. Meglelted ama csodafát, aki termi az aranyalmát. .. Varázsold magadnak, másnak: tiszta, szép szavak aláznak anyánk térdéhez, öléhez — Biztonság ez, menedék ez! Tudjuk már, ez a béke: udvar, egy favágó tőke, egy csók, sóhaj anyánk ajkán, pázsit, rét a kertek alján. Csak nem lehet elszakadni. Csak így lehet megmaradni! Mindig tudni ama fáról, hol virág voltunk, anyánkról, dédelgető jó szavakról, s félni féltő indulattól: „Hol voltál, te, gézengúzzá ...! nesze itt egy csirke zúza — " Anyák szava, feddők, óvók, szívbe, vérbe mélyen oltók, s rügy, virág, lomb: csoda fa nőtt egy titkos nagy parancsra. S ím a legkisebb legény már aranyalmát visz, mit a nyár neki érlelt: hát csak vigyed, anyád kötényébe tegyed. E B. LUKÁČ A TENGER A szürke óriásnak melle megfeszül, és vonaglanak hullám-izmai, künn vihar zeng, de mi zajlik belül, hová nem hullnak ég sugarai? Vak szenvedélyek, bősz indulatok köröznek a mélysötét erekben, talán a düh tajtékja hánytorog, vagy a hű szerelmet gyötri lent a tenger, a szeretőket, akik mindhiába kérlelik a vad fellegeket, a fojtó harag habjait dobálja, az esdeklő szó róla lepereg ? Fut a tenger a láthatár fölébe s majdhogy eléri, fenyegetni kész. Mikor győzi le, mikor győz a mélye? Eléri tán az isten szép egét ? Nem. Csalóka látomások, nincs határ, csak középpont van, s hiába vágynak föl-föl szárnyai, örök sors ez: gyötrődni, vágyni, mint a hab, s alul maradni, tengernek maradni. Ha nő a távol, mélyebb lesz a mély, a vállak meghajolnak, zátonyra fut a cél s igájában a hiábavalóságnak izzik a gyűlölet, könnyű zsákmányt remél. Emberalkotta mü, remegj, a hullám haragja gyönge burkodat, a hiábavalót, mint pitypang pelyhét, hátára kapja, megpörgeti a törékeny hajót. Kormánykerék, alázkodj meg hát, bűnhődjön minden horgony, az óriás melle vad mámortól dagad. Hej, édes a bosszú, s nem menekül hajó a zordon karokból, törpe, szenvedj a tengerrel, mely elragad. Hová nem lát a szem, lent hajóroncsok ezre enyészik csöndben és vallja valahány, hasztalan volt acélfal, az iszap betemette, habok hatalma mindent mélybe ránt. Felhő, égbolt, hozzád könyörgöm, ne engedd, hogy ronccsá váljon, ami emberi. Segíts, az óriás nyugodjon el csöndben és hintsenek be termő csókjai. (Helsinki) (Dénes György fordítása) FOTÓ: NÉMETH ISTVÁN Új könyvek „Vilma" címen jelentette meg a Madách kiadó Vincent Šikula szlovák prózaíró háborús regénytrilógiájának harmadik, befejező részét magyar fordításban. (A trilógia első két kötete tavaly előtt és tavaly látott magyar nyelven napvilágot „Mesterek", ill. „Muskátli" címmel.) Az előző kötetek férfivilága után ebben a zárórészben egy nőalak kerül előtérbe s vele az önfeláldozó asszonyi küzdelem a háborúban megrokkant férj egészségéért és életéért. A korai halállal eltávozott kiváló cseh kortárs prózairó, Ota Pavel kis könyve jelent meg fordításban a Madách kiadó gondozásában. Mese a síbajnokról a címe, és pontosan az, amit a cím jelent: mese egy síbajnokról, egy valódiról, az olimpiai és világbajnok Jin Raškáról. Mese és valóság sajátos ötvözete — ez volt Ota Pavel műfaja, aki egyébként éppen sportnovellákkal szerzett magának először írói hírnevet. Három halál szerelmei címen Molnár Géza három regénye jelent meg egy kötetben a Szépirodalmi kiadó kiadásában. „Három kisregényt adok közre ebben a kötetben," — mondja az Író könyvéről, — „melyek nem egymástól függetlenül születtek. Összetartozó írások ezek, egybefűzi valamennyit az emberi létezés három nagy determináns tényezője: a szerelem, a halál és a háború, mondhatnám: az ember útkeresésének, boldogságra találásának és tragédiába fúlásának ez a három őseleme." Tersánszky Józsi Jenő Műve sorozatában a Magvető kiadó úja kiadta Tersánszky híres Kakuk Marci-ját. Kakuk Marcit, ezt az egyszerű „piaci polgárt" vagy magyarán csavargót népszerűvé, a magyar regényhösök sorában szinte rangos emberré tette az a pusztíthatatlan életkedv és humor, amivel írója ruházta föl, hogy mindig meg tudja állni helyét az öt körülvevő szennyes világban. Krúdy Gyula írásmüvészete kedvelőinek három Krűdy-könyv megjelenéséről adhatunk hírt. Kettő a Szépirodalmi kiadó Krúdy Gyula Müvei sorozatában jelent meg. Az egyik e kettő közül az Etel király kincse című kötet, amely Krúdy négy regényét tartalmazza (Valakit elvisz az ördög — Boldogult úrfikoromban — Etel király kincse — Purgatórium). A másik a Telihold címet viseli, és az író 1916 és 1925 között írt elbeszéléseit, valamint a Szindbád megtérése c. novellafüzért foglalja magába. A harmadik Krúdy-könyv, a Magvető kiadásában megjelent Álmoskönyv újdonságként hat, noha hetedik kiadás, de oly régóta nem jelent meg, hogy a fiatalabb Krúdy-olvasó előtt ismeretlen. Mesterek kora a címe Anton Hykisch nagy terjedelmű történelmi regényének, amelyet a Madách kiadó fordíttatott le magyarra. A regény első része a titokzatos Selmecbányái M. S. mester, a híres későgótikus táblaképek festője életét próbálja rekonstruálni és a kor. a Mohács előtti évtizedek szellemi és társadalmi képét állítja elénk. A mü második része, — amelynek története 20 évvel M. S. mester halála után indul, — a közép-európai történelem első bérharcát, a 16. század elején Besztercebányán és a környező bányavárosokban lezajlott szociális harcokat és azok társadalmi megrázkódtatásait ábrázolja. (fv) 11
