A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 4. szám
tem, mije fáj? Egyszóval mi ellen adhatok orvosságot? A gyógyszerkiadás annak rendje és módja szerint megtörténik, a beteg köszön és elsiet. Nincs megállás, azonnal új beteg lép a gyógyszertári üvegablak elé. véletlen, hogy az Egészségügyi Világszervezet felmérései alapján Csehszlovákia a világ egyik „legszorgalmasabb" gyógyszerfogyasztója. Vajon miért szeretjük annyira az orvosságokat? Az igazgatóhelyettes meggyőző határozottsággal magyaráz: — Mert nem becsüljük eléggé! Ugyan kit foglalkoztat az, hogy az állam tetemes összegeket költ a gyógyszerellátás biztosítására, de ennek fejében csak a receptköltséget vagy a térítési díjat kéri az orvosságokért, ami a tényleges fogyasztói ár csekély százaléka. A patikák ezért semmilyen más üzlettel nem hasonlíthatóak össze, hiszen a gyógyszertári vevő az hipochonderként is „a beteg", az áru a gyógyszer, és a patikus sem bolti eladó, hanem szakképzett egészségőr. Erre a szakmára nem véletlenül mondták hosszú ideig, hogy egészséget osztó méregkeverők társasága. Ha úgy vesszük, a mai napig igaz állítás ez, hiszen valójában minden gyógyszer bizonyos dózison túl nem javítja, hanem károsítja az egészséget... Nem kell cián, elég, ha kellő mennyiségű sót kap ételébe az illető, a végeredmény ugyanaz. De félre a tréfával: elég körbepillantania az üzemben, hogy saját szemével is tapasztalja, milyen felelősségteljes munka a miénk. Életek múlnak milligrammokon. Körbejárjuk tehát az üzemet, amely tavaly ünnepelte létrejöttének harmincadik évfordulóját. Tablettákat, kenőcsöket gyártó gépek ... Hatalmas szárítódobok ... Sportcsarnoknak beillő termek, ahol tablettacsomagoló-gépek zümmögnek ... A levegőben fehér por szállong, mintha havazna ... Minden egyes szakaszon patikamérleg, a fehérköpenyes lányok, aszszonyok gondos kezei ellenőrzik, hogy a pirulák összetétele, súlya, alakja hajszálpontosan az előírásnak megfelelő legyen ... Mennyi akarat, mennyi összpontosított figyelem, mennyi gyógyhatású alapanyag rejlik hát egyetlen fiola gyógyszerben, egyetlen vékony falú, orvosságos üvegcsében ? ... A galgóci gyógyszervegyészeti gyárban tapasztaltak alapján hadd mondjam ki nyíltan, minden kertelés nélkül: jó, hogy természetesnek tartjuk az ingyenes orvosi kezelést, valamint azt is, hogy a patikában pusztán a recept kezelési költségén vagy jutányos áron megvásárolhatjuk^ kívánt orvosságot. Ez valóban így természetes, hiszen mindannyiunknak jogában áll élni a szocialista egészségügy nyújtotta lehetőségekkel. De az öncélú tablettázás, a mértéktelen gyógyszerfogyasztás révén visszaélni mindezzel — ahhoz viszont már nincs jogunk! MIKLÓSI PÉTER FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY 3, Pillantás a gyárba Ján Morvic mérnök, a Slovakofarma termelési igazgatóhelyettese fejből sorolja a tényeket s adatokat, miközben a gyógyszergyártás és a gyógyszerellátás tárgykörében segít eligazodni. Tőle tudom, hogy hazánkban az orvosságellátás általában kielégítő, még akkor is, ha néha-néha rövidebb-hosszabb időre hiánycikkek miatt bosszankodik a beteg. — Üzemünk több mint ezer különböző gyógyszert forgalmaz, ennek egy időben legföljebb csekély hányadát nem lehet kapni. Persze annak, aki éppen a hiánycikk iránt érdeklődik, ez aligha vigasztaló, hiszen viszsza kell mennie kezelőorvosához, hogy a doktor valami más, rendelkezésre álló készítménnyel pótolja az eredetileg fölírt orvosságot. — Mégis mi az oka annak, hogy időnként akadozik a gyógyszerellá— Termelési problémáink is vannak, de ezek az egészségügyi szervek figyelmesebb s összehangoltabb munkájával lényegében megoldhatók. Sokkal komolyabb gondot okoz, hogy az emberek zöme különböző orvosságok nélkül manapság már el sem tudja képzelni az életét... Rengetegen vannak így a képzelt betegek, akiknek közérzete csak akkor van egyensúlyban, ha négy-ötféle gyógyszert is hordanak egyszerre a táskájukban vagy a zsebükben. Persze, most nem azokra gondolok, akik valóban betegek, hanem azokra, akik saját maguk kezelgetik önmagukat. Elgondolkoztató, sőt figyelmeztető statisztikai adatnak tartom, hogy húsz évvel ezelőtt az állam 906 milliót fordított a gyógyszergyártásra; ez az összeg a hetvenes évek végén viszont már a három milliárd koronát is meghaladta, ami nem kevesebb, mint 235 százalékos növekedési rátát jelent! így tulajdonképpen az sem
