A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 4. szám

tem, mije fáj? Egyszóval mi ellen adhatok orvosságot? A gyógyszerkiadás annak rendje és módja szerint megtörténik, a beteg köszön és elsiet. Nincs megállás, azonnal új beteg lép a gyógyszertári üvegablak elé. véletlen, hogy az Egészségügyi Világ­­szervezet felmérései alapján Cseh­szlovákia a világ egyik „legszorgal­masabb" gyógyszerfogyasztója. Vajon miért szeretjük annyira az orvosságokat? Az igazgatóhelyettes meggyőző határozottsággal magyaráz: — Mert nem becsüljük eléggé! Ugyan kit foglalkoztat az, hogy az állam tetemes összegeket költ a gyógyszerellátás biztosítására, de en­nek fejében csak a receptköltséget vagy a térítési díjat kéri az orvossá­gokért, ami a tényleges fogyasztói ár csekély százaléka. A patikák ezért semmilyen más üzlettel nem hason­líthatóak össze, hiszen a gyógyszer­tári vevő az hipochonderként is „a beteg", az áru a gyógyszer, és a pati­kus sem bolti eladó, hanem szakkép­zett egészségőr. Erre a szakmára nem véletlenül mondták hosszú ideig, hogy egészséget osztó méregkeverők társasága. Ha úgy vesszük, a mai napig igaz állítás ez, hiszen valójában minden gyógyszer bizonyos dózison túl nem javítja, hanem károsítja az egészséget... Nem kell cián, elég, ha kellő mennyiségű sót kap ételébe az illető, a végeredmény ugyanaz. De félre a tréfával: elég körbepillantania az üzemben, hogy saját szemével is tapasztalja, milyen felelősségteljes munka a miénk. Életek múlnak mil­ligrammokon. Körbejárjuk tehát az üzemet, amely tavaly ünnepelte létrejöttének harmincadik évfordulóját. Tablettákat, kenőcsöket gyártó gé­pek ... Hatalmas szárítódobok ... Sportcsarnoknak beillő termek, ahol tablettacsomagoló-gépek züm­mögnek ... A levegőben fehér por szállong, mintha havazna ... Minden egyes szakaszon patika­mérleg, a fehérköpenyes lányok, asz­­szonyok gondos kezei ellenőrzik, hogy a pirulák összetétele, súlya, alakja hajszálpontosan az előírásnak megfelelő legyen ... Mennyi akarat, mennyi összponto­sított figyelem, mennyi gyógyhatású alapanyag rejlik hát egyetlen fiola gyógyszerben, egyetlen vékony falú, orvosságos üvegcsében ? ... A galgóci gyógyszervegyészeti gyárban tapasztaltak alapján hadd mondjam ki nyíltan, minden kertelés nélkül: jó, hogy természetesnek tart­juk az ingyenes orvosi kezelést, vala­mint azt is, hogy a patikában pusztán a recept kezelési költségén vagy ju­tányos áron megvásárolhatjuk^ kí­vánt orvosságot. Ez valóban így ter­mészetes, hiszen mindannyiunknak jogában áll élni a szocialista egészségügy nyújtotta lehetőségek­kel. De az öncélú tablettázás, a mérték­telen gyógyszerfogyasztás révén visszaélni mindezzel — ahhoz viszont már nincs jogunk! MIKLÓSI PÉTER FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY 3, Pillantás a gyárba Ján Morvic mérnök, a Slovakofarma termelési igazgatóhelyettese fejből sorolja a tényeket s adatokat, miköz­ben a gyógyszergyártás és a gyógy­szerellátás tárgykörében segít eliga­zodni. Tőle tudom, hogy hazánkban az orvosságellátás általában kielégí­tő, még akkor is, ha néha-néha rövi­­debb-hosszabb időre hiánycikkek mi­att bosszankodik a beteg. — Üzemünk több mint ezer külön­böző gyógyszert forgalmaz, ennek egy időben legföljebb csekély hánya­dát nem lehet kapni. Persze annak, aki éppen a hiánycikk iránt érdeklő­dik, ez aligha vigasztaló, hiszen visz­­sza kell mennie kezelőorvosához, hogy a doktor valami más, rendelke­zésre álló készítménnyel pótolja az eredetileg fölírt orvosságot. — Mégis mi az oka annak, hogy időnként akadozik a gyógyszerellá­— Termelési problémáink is van­nak, de ezek az egészségügyi szervek figyelmesebb s összehangoltabb munkájával lényegében megoldha­tók. Sokkal komolyabb gondot okoz, hogy az emberek zöme különböző orvosságok nélkül manapság már el sem tudja képzelni az életét... Ren­getegen vannak így a képzelt bete­gek, akiknek közérzete csak akkor van egyensúlyban, ha négy-ötféle gyógyszert is hordanak egyszerre a táskájukban vagy a zsebükben. Per­sze, most nem azokra gondolok, akik valóban betegek, hanem azokra, akik saját maguk kezelgetik önmagukat. Elgondolkoztató, sőt figyelmeztető statisztikai adatnak tartom, hogy húsz évvel ezelőtt az állam 906 milli­ót fordított a gyógyszergyártásra; ez az összeg a hetvenes évek végén viszont már a három milliárd koronát is meghaladta, ami nem kevesebb, mint 235 százalékos növekedési rá­tát jelent! így tulajdonképpen az sem

Next

/
Thumbnails
Contents