A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 4. szám
1970-ben állítólag mindössze két példánya élt a földön a kínai Shar-Peik egykor harcos, ma már békés és barátságos, külső képére, megjelenésére azonban riasztó kutyák fajtájából. Az elmúlt tíz év alatt bizonyára jobb idők jártak a Shar-Peikre, számuk megszaporodott, hisz Angliába is került egy példány belőlük, a képen látható tízhónapos hím. A tervek szerint egy nőstény is követi nemsokára, hadd sokasodjanak és szaporodjanak a szigetországban is. Catherine Spaak, a neves belga származású forgatókönyvíró, Charles Spaak leánya Párizsban született, 1945-ben. Gyermekként lépett először a kamerák elé, majd a hatvanas években az olasz filmek egyik csillaga lett. Szabad idejét is hasznosan tölti: ruhákat tervez, riportokat készít, énekel, dalszöveget ír... John Lennon hatéves kisfia, Sean, akár kortársai szerte a világon, iskolába indul reggelente. Csakhogy Sean nem pajtásaival vagy a vele egykorú gyerekekkel bandukol New York utcáin a tanintézet felé, hanem nevelőnőjével és két testőre kíséretében. A gyermekéért aggódó anya, Yoko Ono kívánsága ez, akit szüntelenül gyötör a félelem, hogy kisfia apja sorsára jut. Vidéken élő fiatal fotóst fedezett fel nemrégiben a vidék önmaga s mindnyájunk számára. Bizonyítva ezzel a lehetőségek szép példáját, a kezdeményezések értelmét. Igazolva azt, hogy lehet és érdemes a perifériákon is dolgozni, művelődni; teremtődhetnek kisvárosainkban is igazi szellemi központok, egyetemes kultúránkat is gazdagító alkotóműhelyek. Többek közt Borzi László önálló kiállításai kapcsán mondom mindezt. Az elsőt az amatőr művész működési helyén. Rimaszombatban, a Gömöri Múzeumban rendezték, a második tárlatnak pedig az ipolysági Honti Közművelődési Klub adott otthont. Igaz, hogy Borzi fotóival már eddig is találkozhatott az olvasó. Riport- és illusztrációs képeit kisebb-nagyobb rendszerességgel már közölték a hazai magyar és a szlovák lapok. Felvételeivel találkozhattunk magyarországi újságokban is, sőt a Magyar Néprajzi Lexikon is közölt néhány gömöri témájú Borzi-képet. A fotós neve ezenkívül szakmai körökben sem ismeretlen, hisz szerepelt már társas kiállításon Holicén, Hlinskóban, Bratislavában és Trenčínben is. 1977-ben a Keleti Katonai Körzet Főparancsnoksága által hirdetett versenyen második, a Hlinskóban rendezett országos kiállításon pedig harmadik díjat nyert. Ezeken a rendezvényeken, meg a sajtóbeli alkalmi szereplésekor azonban csak töredékét mutathatta be eddigi munkásságának. A teljességre tehát csak az előbb említett két kiállítás vállalkozhatott. A fotós a két tárlaton több mint száz képpel mutatkozott be. Első önálló kiállításról lévén szó, az útkeresés céljából több témával is jelentkezett. Mindez egyébként jó alkalmat adott arra, hogy munkásságáról komplex képet kapjunk. Fénnyel írva című kiállítása kitünően dokumentálja napjaink valóságát, a megörökített élethelyzetek sokszínűségét. Pillanatképei meggyőző vallomások a körülöttünk levő világról, az emberi humánumról. Képei olyan szituációkat örökítenek meg, olyan momentumokat villantanak fel, melyekben lényeges dolgok sűrűsödnek, fontos gondolatok fogalmazódnak meg. A Borzi által rögzített pillanatok egy-egy összefüggő folyamat figyelemkeltő lecsapódásai, a fotós gondolattovábbító észrevételei. A képek így egyszerre jelentenek számunkra esztétikai élményt és gondolatgazdagodást. Portréi jó megfigyelöképességről, mély látásmódról tanúskodnak. Olykor groteszk módon fejeződik ki a fényképezőgéppel valló és vallató mester állásfoglalása, világról alkotott véleménye, hitvallása. A gömöri fazekasok munkáját szemléltető képeinek több szempontból is fontos művészi és dokumentumértékük van. Kitünően megörökítik a már-már kiveszőfélben levő népi mesterség fortélyait, hatásosan vallanak a kéz és a szem mesterségének művészetéről. Lírai ihletésű tájképfelvételei ötletességről, kifinomult látásmódról tanúskodnak. Számos képe a fotós kísérletező törekvésének szép bizonyítéka. S ami külön is értékelhető, Borzi ezeket a kísérleteket nem az adott technikai trükkök segítségével, hanem a fotózás puritán eszközeivel végzi. Bizonyítva ezzel is, hogy az igazi „fénnyel-írás" nem a mesterkéltség, hanem a látás művészete. Borzi az utca mindennapi forgatagában, az éjszakák csendjében is az emberi lélek rezdüléseit kutatja gépével; a teljesség felfigyeltető töredékeit és pillanatait örökíti meg számunkra. S ez az a többlet, mely által megkülönböztetjük a fényképészt a fotózás mesterétől. Borzi önálló kiállítása sikeres bizonyítás volt. Bizonyította szorgalmát és tehetségét; de felvillantotta kibontakozó egyéniségét, egyre inkább finomodó és elmélyülő képvilágát, művészetét is. Bízunk abban, hogy jövőbeli ténykedése során is a sajátos helyzetfelismerés, az egyéni látásmód adja meg képeinek azt a többletet, mely által azok művészi erejű, igazi értékű fotókká válnak. A feltételek adottak. S megvan Borziban az igényesség és önképzés szándéka is, hisz máris megkezdte tanulmányait a Cseh Fotószövetség fotóképzőművészeti iskoláján. CSÁKY KÁROLY 9
